Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

346 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. esetre nagy súlyt fektetek arra is, hogy a remény korszakát át tudja élni a nemzet abban a belső tisztult, emelkedett lelkiségben, amelyben a remény okvetlenül szükséges és soha nem nélkülözhető. A magam részéről őszinte örömmel látom azt, hogy külpolitikáinknak van egy reális alapköve is. Ilyennek minősítean az olasz barátságot. Az ollasz barátság mint egy nagyhatalomnak velünk szemben -táplált érzése bizonyára olyan alap, amelyre külpolitikánk további^ kialakulását nyugodtan ráépíthetjük. Angliával szemben eddigelé mindig a barátság vezetett bennünket. Most sokan talán a kétkedés stádiumában vannak, hogy hogyan fog alakulni Magyarországnak Angiiáihoz való viszonya tekintettel az angol választások eredményére. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a kérdésben bizonyos példára hivatkozhatom. Mikor kint voltam Londonban, ismételten módomban volt az angol munkapárt képviselőinek . . . (Malasits Géza: Munkáspárt az, nem komprommitálja őket!) Szándékosan mondom munkapártnak és nem munkáspártnak. Ezen azonban ne vitatkozzunk. Tény az. hogy volt alkalmam velük találkozni. Ottani beszélgetésünk alkalmából, de minthogy meglátogattak engem Budapesten is, ebből az alkalomból is láttam, hogy a külpolitika kérdésében legyen az munkáspárt vagy munkapárt, legyen az a konzervatívpárt, mindegyik párt nemzeti szempontból kifogástalan angol külpolitikát folytat. Olyan sovén gondolkozásról tettek tanúságot ezek az urak, — kétségkívül hozzá kell tennem, hogy nem a szélsőbaloldali valamilyen jelentéktelen irányzatról volt szó, de olyanokról, akiknek nagy súlyuk van a párt kebelében, — hogy én szinte megdöbbenve állapítottam meg, hogy miért nem nevezik ezeket angol nemzeti pártnak, hiszen gondolkozásuk teljesen olyan, mint az angol nemzeti párté. Miért? Mert^ a külpolitikában az angol nem ismer semmiféle belső viszálykodást és ha felelős helyre kerül, egyedül és kizárólag a nemzet érdekét képviseli. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Malasits Géza: Téved a képviselő úr, ha azt hiszi, hogy azok imádkozó barátok.) Meg vagyok róla győződve, hogy az angol munkáskormány is mindenesetre saját nemzeti érdekeit fogja képviselni, de mégis reménykedem és így remélem, hogy a kiszemelendő új miniszterelnök úr a lefegyverezés jegyében erélyesebb politikát fog követni, (Rothenstein Mór: Békét akar!) mondjuk, hogy őszintébb politikát fog követni, mert eddigelé a leszerelés kérdésében történteket nem fogadhatom el olyanoknak, mint amilyenek az őszinteség jegyében történtek. (Helyeslés. — Zaj.) Az amerikai köztársaság új elnöke a Kellogpaktummal kapcsolatban megjegyezte, szeretné látni, hogy dekoratív dologról van-e szó, vagy a népek komoly gondolatának megvalósításáról. Mi magyar képviselők akkor igazán elmondhatjuk, hogy szeretnők látni az időt, mi, akik a Kellog-paktumot változtatás és gondolkozás nélkül azonnal magunkévá tettük, amikor az a jövőben előkészíti a leszerelés kérdését. Mert addig, amíg ezt a leszerelés kérdését csak szerződésekben látom, de nem látom a valóságban, igazán nem fogadom el az egészen az összeroppanásig fegyverkező cseh-szlovák hatóságok részéről a kifogásokat a magyar levente-intézménnyel kapcsolatban, mert végeredményben ez egy farizeusi cselekedet (Ügy van! Ügy van!) Akik szakadatlanul fegyverkeznek saját budgetjük rovására, akik állandóan gondoskodnak Ölő gázakról, légi fegyverekről, azok mit riadoznak ártatlan levente intézményről, még ha az a főszolgabíró — ahogy a szociáldemokrata képviselő úr említette — ott is áll Ferenc József kabátban. Igazán nem értem, hogyan mernek ilyen dologról beszélni a szakadatlanul fegyverkező csenek. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: A legnagyobb mértékben kifogásolom és óvást emelek az ellen, hogy magyar állampolgárokat, ha saját törvényeik rendelkezése következtében részt vesznek a leventeintézményben, ha ezek az állampolgárok a csehszlovák állam területére teszik a lábukat, őket letartóztatssék és bebörtönözzék. (Mozgás és zaj.) Ennél farizeusibb gesztust nem tudok elképzelni, (igaz! Ügy van! jobbfelől.) Itt fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat, mert a leventeintézmények ellen felhozott jogi ellenvetések nem helytállók. A nemzetközi büntető jogban igenis meg van az a rendelkezés, hogyha valaki más állam békéjével szemben összeesküvést vagy más veszedelmes cselekményt előkészít az illető állam területén, letartóztatható. Igaz, de a levente-intézmény nem összeesküvés, (Ügy van! jobbfelől.) a levente-intézmény nem készülődés, a levente-intézmény semmi más, mint ifjúságunknak egészséges szellemben való nevelése. {Ügy van! Ügy van! taps jobbfelől. — Jánossy Gábor: Törvény van rá!) Kétségtelen dolog, hogy eü törvényes alapon teljesített funkciója akár annak a főiskolai tanulónak, aki ott benn van, akár annak a tanítónak; egy törvény esi eljárás és nem az illető állam biztonsága elleni merénylet. (Úgy van! jobbfelől.) így tehát jogalapja sincs a cseh bíróságok ós hatóságok eljárásának és én nagyon kérem a külügyminiszter urat, hogy, amennyiben módja és alkalma leend, az illetékes nemzeti fórumok előtt ismételten emelje fel tiltakozó szavát e barbár eljárás ellen, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) merte pillanatban is sok fiatalember ül a cseh börtönökben csak azért, mert a magyar törvény rendelkezéseinek eleget téti (Ügy van! jobbfelől.) Igenis, t. Ház,, nekünk akik szenvedünk, akik nélkülözünk, ezt az igazunkat fel kell tárniuk a magyar országgyűlésben és a magyar országgyűlésben hangot kell ennek adnunk, hadd hallják meg; meg vagyok arról győződve, hogy azt fontolóra veszik, úgy, amint látom, hogy Franciaországban is a közvélemény mennyire kezd érdeklődni a magyar ügyek iránt. Az itt járt katholikus képviselők előadásából láttam, hogy a legnagyobb objektivitással 'kezdik figyelni a magyar kérdést. S meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországnak Franciaországhoz való viszonyában, — amelyet én a legbarátságosabbnak 'kívánok és a legbarátságosabb alakulás érdekében meg is szeretném tenni a szükséges intézkedéseket —• sok szerepet fog játszani az-, hogy belátják, hogy a cseh propaganda, a Prager Presse és a cseh külügyminisztérium hivatalos propagandaszervének argumentumai nem az igazságon, hanem a félrevezetésen és a hazugságon alapszik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. *— Jánossy Gábor: Mint az egész Trianon, az is azon alapszik!) T. Ház! Én a magam részéről osztozom az optimizmusban, de a népek szövetségének a kérdésében nem látom a jelenlegi nemzetközi jogi fejlődést olyannak, mint amely biztosíthatná az általános békét és a nemzetek egymást megbecsülő jó viszonyát, és sajnálattal látom, hogy a nemzetközi viszony latban az elhintett magot: a bíráskodás kérdését nem