Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

336 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. trianoni határokon a magyar irodalom és hírlapirodalom termékeit és ez által mesterségesen és erőszakkal elszigetelik az akaratuk ellenére idegen uralmak alá kényszerített három és félmillió magyarságot a magyar kultúrától? És ellenőrizte-e valaha is a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, hogy az utódállamok agrár-reform címe alatt birtokaikból ne forgassák ki a magyar kisebbségeket? A nyelvhasználat szabadsága körül fennálló kisebbségi jogoknak az iskolaállítás körül fennálló kisebbségi jogoknak megszegését, magyaroknak a hivatalokból való kiüldözését és általában a kisebbségi határozmányokba ütköző visszaélések egész sorozatát, amelyek közt nem a legutolsó az sem, hogy az utódállamok erőszakkal gátolják meg azt, hogy a kisebbségek a t sérelmeik orvoslására hivatott nemzetközi fórumokhoz fordulhassanak, mindezeket a visszaéléseket sohasem tette a Tanács vizsgálat tárgyává,. (Úgy van! a jobboldalon.) Meggyőződésem, hogyha a Tanács komolyan fogja fel ellenőrző hivatását, akkor az utódállamok fel fognak hagyni a kisebbségi szerződések folytonos szabotál ásával és respektálni fogják a kisebbségek jogait. (Jánossy Gábor: Azt nem érjük meg!) Ez alkalommal még csak egy reformra akarok röviden rámutatni, mert időm letelik. Ez a reform pedis: a nemzetközi állandó bíróságra vonatkozik. Jól tudjuk, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa politikai testület, amely már ezen összetételénél fogva sem alkalmas jogvédelemre. Ezzel szemben az állandó nemzetközi bíróság rendelkezik a függetlenség, az elfogulatlanság, a hozzáférheti en ség mindazon követelményeivel, amelyek ideálisan alkalmassá teszik a jogoltalomra. Ez a fórum az, amelyben a kisebbségek igazán bíznak. Minthogy pedig egyfelől a kisebbségi szerződéisek, másfelől pedig a paktum részben a kisebbsági vitás kérdésekben való döntést ruházzák az állandó nemzetközi bíróságra, részben pedig a Tanácsnak felhatalmazást adnak arra, hogy a kisebbségi kérdésekben meghallgassa az állandó nemzetközi bíróság véleményét, ennélfogva a Tanácsnak igenis kötelessége az, hogy mennél sűrűbben kérje ki ennek a magas bírói fórumnak véleményét és mindazokban a kérdésekben,^ amidőn a kisebbségi szerződések magyarázatáról van szó. kötelességének ismerje e vélemény kikérését, és azonfelül gondoskodjék arról, hogy a kisebbségi vitás kérdések, amelyeket a paktum és a kisebbségi szerződések az állandó döntőbíróság hatáskörébe utalnak, tényleg ez elé a fórum elé kerüljenek. Ha mindezt megteszi a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, akkor a kisebbségi védelem legnagyobb garanciáját valósítja meg. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor röviden összegezni azokat a reformokat, amelyeket a fennálló kisebbségi szerződések és a paktum módosítása nélkül is jóakaratulag keresztül lehet vinni. Végezetül még csak arra hivatkozom, hogy a paktum bevezetésében az van a Nemzetek Szövetsége legfőbb kötelességévé téve, hogy a szervezett népek egymásközti érintkezésében az igazság uralmát és a nemzetközi szerződések lelkiismeretes tiszteletbentartását biztosítsa. Minthogy pedig a kisebbségi jogok ilyen nemzetközi szerződésekben vannak megállapítva, ennélfogva a kisebbségek követelhetik a Nemzetek Szövetségének Tanácsától, hogy ezeknek a kisebbségi szerződéseknek lelkiismeretes tiszteletben tartását biztosítsa. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez az egyetlen módja annak, hogy a kisebbségeknek, amelyeket akaratuk ellenére idegen uralmak alá kényszerítettek, helyzete némileg is elviselhetővé^ váljék. Ennek hiányában mindinkáb belőtérbe tolul a béke megzavarásának lehetősége. A Nemzetek Szövetsége tehát a történelem ítélőszéke előtt felelős azért, nehogy az ő mulasztása folytán szakadjon rá az emberiségre ez a veszedelem. Ezekben voltam bátor röviden a kisebbségekre vonatkozó nézeteimet előadni és azokat az igen t. kormányunk figyelmébe ajánlani. Magát a külügyi költségvetést pedig elfogadom, nemcsak annál a bizalomnál fogva, amellyel a kormány iránt viseltetem, hanem külügyi politikánk legújabb sikereinél fogva is. Mert határozott sikernek kell elkönyvelnünk a lengyelekkel váló (barátságnak szorosabbra fűzését, valamint azokat a jelenségeket is, amelyek szerint a franciákkal való megértés folyton előrehal adóban van. Mindezeknél fogva és a kormány iránt való bizalomnál fogva elfogadom a külügyi költségvetést. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! A parlamenti szokásokhoz híven pár szóval reflektálni kívánok előttem szóílott fi ^képviselőtársam/ beszédére. Ö a kisebbségi kérdéssel foglalkozott és nagyon^ szakszerűen tárta elénk a kisebbségi kérdés kezelése körül Genfben mutatkozó bajokat és azoknak orvosszereit. Meg kell azonban jegyeznem azt, hogy teljesen eredmény nélkül tárgyaljuk ezeket a kérdéseket, ha megtörténik az, amit Malasits t. képviselőtársam beszéde alatt itt megcsinált, — illetve nem akart megtenni, de beszédével elért. Azt, — a prágai sajtó mai jelentéséből ő is láthatta, — hogy szavai más célba futottak be, mint amelyet ő akart elérni. Mondom, iha megtörténnek olyan esetek, amelyekben úgy állítják be a mi kisebbségi politikánkat, mintha az nem lenne lojális, akkor mindig megkapjuk azt a feleletet az utódállamok részéről, mint ahogy most is a prágai sajtóban megkaptunk, hogy előbb rendezzük mi a saját portánkat és csak akkor lépjünk, illetőleg akkor léphetünk fel joggal a mi kisebbségi panaszainkkal a világ előtt. A magam részéről csak azt vagyok bátor itt tiltakozásul kijelenteni, úgy is mint egy kisebbségi kerület képviselője, de úgy is mint egy kisebbségi község iskolájának igazgatója, hogy a mi kisebbségi politikánk teljesen lojális^ és semmi kívánni valót nem hagy maga után. Mi közel vagyunk a határhoz, és a cseh sajtóiroda főnöke, aki ma a prágai lapok útján világgá kürtöli a magyar kisebbségi politika illojalitását, igen könnyen meggyőződhetnék a saját fülével és szemével az ő állításainak ellenkezőjéről. T. Ház! A külpolitikát találóan szokták hasonlítani egy gobelin szövéséhez. Addig, amíg a szövés munkája tart, a durva felület kusza vonalakat mutat, a szem csak elmosódott színfoltokat talál; látja, hogy készül valami, de magát a kénét kivéve még nem tudja. így vagyunkba diplomácia munkájával is. A laikus ma azt látja, hogy a világ szövőszékén, a nagy rokkán egy új világ képe rajzolódik ki, de magát a képet kivenni még nem tudja. T. Ház! Nagyon helyesen állapította meg az előttem szólott t. képviselő úr, hogy a mi külpolitikánk az elmúlt esztendőben aktív részt vett e szőnyeg szövésében. Hiszen Grandi,