Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. 337 Zaleski látogatása, Párizs, Madrid, a románmagyar optánsper tárgyalásai stb., mind állomásai és jelei ennek az aktivitásnak. Reméljük, hogy a világ szövőszékén készülő szőnyeg képe olyan lesz, hogy nemcsak mi, hanem a béke minden igazi barátja abban örömét és kedvét találja. Parlamenti szokás, hogy a külügyi költségvetés tárgyalása során megemlékezzünk az elmúlt esztendő külpolitikai eseményeiről. Én csak kettőt fogok ezek közül kiemelni, mert hiszen az idő rövidsége megakadályoz engem abban, hogy bővebben térjek ki erre a tárgyra. Az egyik a Vatikán és a Quirinál kibékülése, amely tagadhatatlanul az elmúlt esztendő külpolitikájának legjelentősebb eseménye. Mellette szinte eltörpülnek a világpolitika apró eseményei. Szinte az a benyomása az embernek, amikor a vatikáni egyezmény jelentőségét nézi és bírálja és összehasonlítja Genf urainak sima, formulákon és szójátékokon rágódó munkájával, mint amikor az ember az életet a maga komoly valóságában és cselekményeiben összehasonlítja a színpaddal. Emitt festett arcok, színfalak, arcjáték, hang, festett világ, amott erő, elgondolás, hatalmas tettek. Nemcsak 50 év feszültségét szűntette meg a római egyezmény a pápa és Olaszország között, hanem visszaadta a kereszténység fejének teljes szabadságát. Szinte az első pápa esete ismétlődött meg, éppoly váratlanul és hirtelen, mint mikor az első pápa kezéről hullott le a jeruzsálemi börtönben a bilincs. Akkor az Isten kezétől érintve nyilt meg a Szent Város kapuja. Most ismét egy kapu nyílt meg a pápa előtt, az urbs aeterna, a Eoma aeterna, az Örökváros felényiló kapu. Faulhaber Mihály bíboros, mundeni érsek szavait idézem, hogy a pápa királysága nem e világból való, ők a béke királyai. A pápai állam a legkisebb ezen a világon, mindössze egy folt a földtekén, mégis az ő országuk legnagyobb ezen a világon. Nemcsak azért, mert a pápa egyháza a világ legnagyobb egyháza, nemcsak azért, mert falai között őrzi az apostolok sírját, a vatikáni könyvtárban és múzeumban a művészet és tudomány legértékesebb kincseit, nemcsak azért, mert az ő országa az amelyben nem nyugszik le a nap, hanem azért is, mert ehhez az országhoz nincs fogható a világtörténelemben. Az egyházi állani — állam hadsereg, ágyú, mérges gázbombák, harci repülőgépek és tankok nélkül, ereje tehát elüt a többi állam erejétől. Az egyházi állam nem a háború tüzében és vérében született meg, A római egyezménnyel béke köttetett, amelyet nem előzött meg háború, király kiáltotta ki a nélkül, hogy a másik király detronizáltatott volna. Győzelmet arattak a szerződő felek, a nélkül, hogy egyik fél is legyőzött lenne. T. Ház! Nézetem szerint ez a morális erő bír ebben a paktumban a legnagyobb jelentőséggel, és különösen reánk, legyőzött kis népekre nyilt meg a paktumban a vígasznak és reménynek egy forrása. A történelem legnagyobb órái ugyanis nem a háború órái, mert minden háború feszültséget hagy maga;'után és egy új háború csirájáthinti el, hanem a világtörténelem legnagyobb órái a béke órái, főleg akkor, amikor ez a béke a szellem fegyvereivel vivatik ki, mint ahogy ez^ történt a paktum során a nemzetközi jog terén. És fontos ez különösen a mai világban, amikor látszólag a béke melódiáit hirdeti sok hatalom, ha azontían az ember valójában közelebbről nézi meg a helyzetet, azt látja, hogy a kabátjuk alatt tőrt rejtegetnek és a másik élete ellen törnek. A római paktum mutatja, hogy vannak más utak is, mint a háború útjai, amelyeKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXII. ken a nemzetek becsületét keresni, megtalálni és megmenteni lehet. Ha van ország, amely a kibékülésnek örül, az Magyarország, nemcsak azért, mert mindkét magas szerződő félhez a barátságnak régi tradicionális kötelékei fűzik, hanem azért is, mert mi is a mi feltámadásunkat igazság és jog uralomrajutásától várjuk. T, Ház! Egy kérdéssel kívánok csak röviden foglalkozni, amely felett — hogy úgy mondjam — a világtörténelem gőzhengere már átszaladt, ez a Kellogg-paktuim. Levelet kaptam nemrégiben egy külföldi magyarbarát politikustól, aki szemünkre hányja, hogy mi ezt a paktumot még nem ratifikáltuk. Amióta ez a paktum megjelent, azóta már igen sok illúzió szertefoszlott, amelyet a béke barátai a paktumhoz fűztek. Ha valaki, úgy én, nemcsak, mint politikus, de mint pan is, örömmel tudnám üdvözölni, ha a háborút kiirtják egyáltalán a világból és lehetetlenné teszik, de bármennyire örülnék is ennek, én ebben a paktumban hinni nem tudok. Nem tudok hinni azért, mert nem látom azokban a hatalmakban, amelyek ezt a paktumot aláírták, az őszinteségnek még csak a nyomát se. Nem őszinte eljárás ugyanis előbb valakit klfosztni s azután azt kívánni tőle, hogy írjon alá egy szerződést, amelyben még a jogáról is lemond annak, hogy a magáiét visszakövetelje. Lehetetlenség paktumánál jönni a legyőzött országok elé egy vesztett háború után, amikor — amint az utódállamok nyiltan hirdetik — casus bellinek moaidjálk még a revízió kérdését is. Ha ez a paktum őszinte, akkor junktimba kell hozni a béke revíziójával, T. Ház! Nem hihetek ennek a paktumnak az őszinteségében azért. sem. mert soha még így nem fegyverkezett a világ, mint ma. A összes laboratóriumai azon dolgoznak, hogy tudnak feltalálni minél Öldöklőbb gázokat, és így készítenek elő egy olyan kegyetlen háborút, amelyhez foghatót a világ, amióta megvan, nem 'látott. Én akkor tudnék hinni ennek a paktumnak őszinteségében, ha egy valódi, őszinte, a békével kongruens mentalitást tudnék a világon felfedezni. Aki komolyan lehetetlenné akarja tenni a háborút, annak ne>rn lehet olyan frivol játékot űzni a leszereléssel, mint ahogyan azt a győzte® hatalmak' teszik. Aki a békét akarja szolgálni, annak legelőbb a háború morális forrásait kell eltömnie. Egyébként, mint azt jeleztem, a paktum megjelenése óta hónapok teltek el, és sok illúzió, amelyet a szerződés alkotói hozzáfűztek, szertefoszlott. Azok a bizonyos feltételek, klauzulák, kikötések, amelyeket bizonyos hatalmak .fűztek a paktumhoz, mind igazolják azt a sötét gyanút, hogy a paktum ugyan törvénytelennek mondja ki a háborút, de ez nem vonatkozik a hatalomszerzés és leigázás mai sokkal finomabb és rafináltabb formájára. Ma a hódító nem katonát küld a határra, hanem pénzt és agitátorokat. Ma nem vonul be a területekre katonákkal, hanem zálogokra pályázik, érdekszférákat teremt, a gyengébbekkel egyszerűen leszerződik, úgyhogy hamarosan rájön mindenki, akiezt az eliárást közelebbről vizsgálja, hogy itt bár vértelen, finomabb, de talán kegyetlenebb, és sokkal a húsbamarkolóbb leigázásról van szó, mert minden arra megy ki, hogy a másik fél szuverenitását korlátozza vagy meg is szüntesse. T. Ház! A béke, amint az előttem szóló is kifejezte, három pilléren nyugszik: a jog, igazság és szeretet pillérén. A mai világ politikáját azonban pont az ellenkező jellemzi. A cseheknél tömlöcökben ülnek a tótok vezetőemberei, a nyersebb szerb pedig egyszerűen eltette láb alól SO