Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

332 Az országgyűlés képviselőházának madják meg, vagy pláne azok családi életét állítják pellengérre. Ezek a rendesen minden alapot nélkülöző cikkek végtelenül ártanak az országnak, mert a külföldnek a magyar nép lovagiass ágába vetett hitét ingatják meg. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Az én boldogult atyám politikai pályájának elején újságíró volt s én már gyermekkoromban abban a helyzetben vol­tam, hogy megismerkedhettem az akkori zsurnalisztika lég-kiválóbbjaival, egy Berze­viczy Alberttel, egy Visy Imrével, egy Bek­sics Gusztávval, egy Oernátony Lajossal. Én tehát már gyermekkorom! óta f tisztelem és nagy rab ecsülöm. a magyar sajtót és meg va­gyok győződve és át vagyok ihatva ' annak nagy és nemes hivatásától. Éppen ezért ve­szem magamnak a bátorságot, hogy rámutas­sak ezekre a sajnálatos kinövésekre, amelyek azonban — elismerem — csak sporadikusan fordultak elő és elismerem készséggel azt is, hogy az ilyen cikkek csak egy sajnálatos vé­letlen, egy sajnálatos tévedés folytán láthat­tak napvilágot egyik-másik magyar lapban. Elismerem viszont azt is, hogy a magyar sajtó nagy zöime és különösen egyes, nagy múltra és nagy tradíciókra visszatekinthető lapok igen hathatósan szolgálják a magyar külügyi politikát és irányukkal és cikkeikkel nagyban elősegítik Magyarország ügyét a külföldön. Végre ártalmas a propagandára az is, ha mi itt benn magunk között külpolitikai kér­désekben nem vagyunk egységesek. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — os­tor József: A legnagyobb baj!) Az egység hiá­nya, a széjjelhúzás a külföld szemében mindig a gyengeség látszatát kelti (Ügy van! Üg& van! jobbfelől és a középen.), pedig a külpoli­tikának és a propagandának, mint a külpoli­tika egyik legfontosabb eszközének, átütő ereje csak akkor lehet, ha a mögött a Nemzet egységesen áll. (úgy van! Úgy van! a jobbol­dalon és a középen.) A propaganda nem a kormány ügye, hanem az ország ügye, a nemzetnek az ügye. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Aki ezen a téren a kormánynak akar gáncsot vetni, az végeredményben az országnak, a nemzetnek árt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a kö­zépen.) Meg vagyok győződve arról, hogy azok, akik ezen a téren a nemzet egységét megbont­ják, nagyon gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy miféle fegyvert adnak ellenségeink ke­zébe. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mert ha ezt tudnák és tisztában vol­nának cselekedetüknek a horderejével, akkor — nem kételkedem benne — tízszer is meggondol­nák azt, hogy éket verjenek-e a nemzet egysé­gébe. Már Napoleon megmondta, hogy «Un homme politique doit avoir son coeur dans sa tête», vagyis egy politikus hordja a szívét az agyában. Áll ez különösen a külpolitikára vo­natkozólag. Ne essünk bele tehát, legalább ezen a téren, abba az ősi hibánkba, amelyet Széchenyi István is korholt, és amely abból áll, hogy érzel­meink által vezettetve, vagy indulataink által elragadtatva szem elől tévesszük a nemzet nagy érdekeit. T. Ház! Ellenségeink propagandája nem volt más, mint a való tényállások elferdítése s a va­lótlanságoknak sajnos nagyon is ügyes terjesz­tése és beállítása. (Ügy van! Ügy van!) Mi nem vagyunk rászorulva arra, hogy ilyen eszközök­höz folyamodjunk. Ennek az agyonsújtott or­szágnak, ennek a nemzetnek az ügye olyan szent és olyan igaz, hogy nem vagyunk kényte­lenek oly dolgokat világgá kürtölni, amelyek 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. nem fedik a valóságot. A mi propagandánk nem kell hogy egyéb legyen, mint az igazság­nak, a valóságnak nemszervezett terjesztése. De szervezzük ezt meg és terjesszük egységes aka­rattal és akkor — ebben nem kételkedem — az igazság előbb-utóbb győzedelmeskedni fog. A külügyi költségvetést elfogadom. (Elénk él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröl­tetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Beck Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröl­tetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröl­tetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lukács György! Lukács Görgy: T. Képviselőház! Tekintet­tel a rövid időre, amely rendelkezésemre áll, ugyanúgy fogok eljárni, mint előttem szólott t. képviselőtársam. Csak egy kérdéssel fogok te­hát foglalkozni, a kérdések nagy komplexumá­ból és ez a kérdés a kisebbségek kérdése. Amidőn a világháborúban győztes hatalmak a wilsoni pontok teljes félretételével megállapí­tották Európa új térképét olyan erőszakosan, igazságtalanul és egyoldalúan, amilyen erő­szakos, igazságtalan és egyoldalú eljárásnak mását hiába keressük a civilizált népek törté­nelmében, mégis voltak annyi előrelátással, hogy a megkérdeztetésük nélkül, sőt akaratuk elle­nére idegen és pedig többnyire alacsonyabb kultúrájú idegen népek uralma alá kényszerí­tett népelemek javára bizonyos kisebbségi jogo­kat állapítottak meg és ezeket a Nemzetek Szö­vetsége Tanácsának garanciája alá helyezték. Sajnos, a Nemzetek Szövetsége Tanácsa ezt a magasztos hivatást a lefolyt évtized alatt egy­általában nem teljesítette, sőt a kisebbségek hivatott védőjének megtisztelő szerepe helyett inkább a többségek hivatalos védőjének kétes értékű feladatát vállalta magára. A kisebbségi védelem hivatásának tengelyét mindaddig abban látta a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, hogy únos-untalan hangoztatta a kisebbségek hűségi kötelességét a felettes államhatalmakkal szem­ben, mindannyiszor azonban, amidőn a kisebb­ségek sérelméről, elnyomatásáról volt szó, min­denkor alibivel tündökölt. A kisebbségvédelmi hivatás ilyen rossz­hiszemű elferdítésének csúcspontján azok a bizonyos Mello Franco-féle kijelentések állnak. Ugyanis, Mello Franco brazíliai delegátus, aki a Nemzetek Szövetsége Tanácsának éveken keresztül volt kisebbségügyi előadój 1925. évi december havi tanácsülésen szórói-szóra a következő programmszerű kijelentéseket tette (olvassa): «Azok, akik a kisebbségek védelmé­nek rendszerét megalkották, nem arra gondol­tak, hogy bizonyos államok keretében a lakosság egyrészét úgy szervezzék meg, hogy az állan­dóan idegen maradjon a nemzet egyetemes szer­vezetében, hanem ellenkezőleg odatörekedtek, hogy ezeket az elemeket a jogi védelem olyan státusába helyezzék, amely az egyéni sérthetet­lenséget számukra minden esetben biztosítsa és fokozatosan előkészítse a teljes nemzeti egység megteremtésének előfeltételeit.» Ez a felfogás durva ellentétben áll a kisebb­ségi szerződések szellemével és szavaival is, mert hiszen azok nem csupán egyéni sértetlen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom