Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 192Ù június 4-én, kedden. 331 Mert hathatós propagandát csak az kepcs kifejteni, aki állandóan az illető országban él, aki annak a népnek nyelvét tökéletesen bírja, aki ismeri annak a népnek múltját, történelmét, sajtóját, irodalmát, ismeri annak a népnek struktúráját és ismeri annak a népnek mentalitását és tudja, hogy miféle gondolatokkal lehet arra a népre hatni. (Úgy van! ügy van!) Mert hogy mást ne említsek, amilyen hatással van mireánk az ezer éves határok elvesztése, úgy van olyan nép, amelynél ennek a gondolatnak bármily ügyes beállítása sem vált ki seemminemű hatást. Ennél a népnél tehát más gondolatot kell keresni, mással kell hatni, próbálni, mert az egyik nép fantáziáját az egyik gondolat, a másik nép fantáziáját megint egy másik gondolat ragadja meg, de hogy melyik ez a gondolat, azt csak az tudja megtalálni, aki ott kint él, ismeri azt a népet és ismeri annak a népnek lelkét. (Ügy van! Úgy van! jobbfelol és a középen.) A propaganda t. Ház, igen tág fogalom és még nincs kimerítve azzal, hogy cikkeket helyezünk el a sajtóban és a folyóiratokban. A propagandát más terrénumokra is ki kell terjeszteni. Igen propagandisztikusan hat az, ha a külfölddel gazdasági kapcsolatokat létesítünk. Amint méltóztatnak tudni, külképviseleteink legfontosabb feladatai közé tartozik az, hogy a külföld gazdasági viszonyait figyelemmel kísérjék. Ez azonban természetesen inkább a gazdaságpolitikai vonatkozásokra szól, mert hiszen a követségek niucsenek abban a helyzetben, hogy a külföldi piac részletkérdéseivel is foglalkozzanak. Bátor vagyok ezt ismét egy példával illusztrálni. A magyar asztalosiparnak igen jó híre volt külföldön, úgyhogy röviddel a háború lezajlása után a párizsi bútorkereskedők tetemes megrendeléseket eszközöltek magyar asztaloscégeknél. A bútorok ki is érkeztek Párizsba, a párizsi bútorkereskedők eladták a székeket, eladták az ágyakat, eladták az asztalokat, a szekrények azonban nagyrészt nyakukon maradtak. S miért? Azért mert ezeken a Magyarországon gyártott szekrényeken nem volt tükör. Már pedig a francia polgár és különösen a francia kispolgár olyan szekrényt, amelyen tükör nincs, nem vásárol. Ebben az esetben tehát hiányzott a külföld vevőközönsége ízlésének — bocsánatot kérek, hogy katonai szakkifejezéssel élek — a kellő felderítése. (Úgy van! jobbfelol.) Nem tudom, nem volna-e tanácsos ezen a térien néhány külföldi állam példáját követni, ahol a követségekhez gazdasági és kereskedelmi szakembereket osztanak be, de nem bürokratákat, (Általános élénk helyeslés.) hanem olyan embereket, akiket az illető, érdekképviseletek választanak ki és fizetnek is, (Helyeslés.) mert ;hiszen az ilyen emberek az előképzettségüknél és szakismereteiknél fogva alkalmasak arra, hogy a külföldi piac részletkérdéseivel is foglalkozzanak és ez talán propagandisztikus szempontból és mondjuk: a gazdasági haszon szempontjából is éppen olyan fontos, mint a gazdaságpolitikai kérdések figyelemmelkísérése. Egy másik tere a propagandának az, ha a külfölddel tudományos és irodalmi kapcsolatokat létesítünk. (Elénk helyeslés.) Ezek a kapcsolatok közelebb hozzák a népeket és az embereket egymáshoz és alkalmasak arra, hogy lerombolják azokat a válaszfalakat, amelyeket a háború emelt. A művészetek és a sport ma a népek széles rétegeit érdeklik. Egy jó hangverseny, egy jó operaelőadás, egy jó kiállítás hathatósan képes előmozdítani a magyar ügyet, természetesen feltételezve, hogy mindez megfelelően elő van készítve. Azt hiszem, hogy ezen a téren, minden szegénységünk ellenére még anyagi áldozatok tói sem szabad visszariadnunk, mert hiszen ez olyan kiadás, amely busásan hozza meg a kamatait. A sport terén 1924-ben a párizsi Olimpiádon szemtanuja voltam vívóink minden tekintetben kifogástalan, nemes fellépésének és fényes győzelmének, úgyszintén nem egyszer láttam Báránynak, kiváló uszóbajnokunknak diadalát Párizsban. Mondhatom t. Ház, hogy ezek a kimagasló soorteredmények sokkal, de sokkal nagyobb hatással voltak (Ügy van!) és sokkal jobban előmozdították Magvarország ügyét, mint igen sok nem szerencsésen megírt vagy nem szerencsésen elhelyezett újságcikk (Ügy van! Ügy van!) vagy pláne propaganda-album. A propagandának gondoskodnia kell arról is, hogy egy siker, amelyet valamely helyen elértünk, ne maradjon csak lokális jelentőségű. Ez tisztán a sajtó dolga. Gondoskodjunk tehát arról, hogy e^v siker, amelyet — mondjuk — Párizsban értünk el, vagy egy jó impresszió, amelyet — mondjuk — Párizsban sikerült elérnünk, csakhamar köztudomásra jusson széles körökben, Brüsszelben, Varsóban, Amerikában, Londonban, Madridban és Kómában egyaránt, mégpedig minél előbb, addig, amíg a dolog még el nem veszítette aktualitását. (Elénk helyeslés.) Ez tisztán a sajtó megszervezettségének kérdése. (Helyeslés.) A modern propagandának egyik nagyon fontos ága a film-propaganda. Itt is azonban vigyázni kell arra, hogv a külföld ízléséhez alkalmazkodjunk, mert például nagyon érdekes lehet ugyan a népviseletek bemutatása, de ez igen sok országban exotikusan hat (Ügy van! balfelöl.) és maradandó benyomást nem hagy vissza. (Üav van! balfelöl és a középen.) T. Ház! A népek a háború és a háborút követő gazdasági harcok után fáradtak és pihenni vágynak és a moziba azért mennek, hogy ott szórakozzanak; ott könnyű szórakozást keresnek és legfeljebb romantikát. Meg vagyok arról győződve, hogy egyik-másik magyar film, amelyet Budapesten is nagy sikerrel adtak elő, igen sok külföldi mozgószínház műsoráról hetekig, sőt talán hónapokig nem kerülne le és megfelelő lesimításokkal nagyon elő tudná mozdítani a magyar ügyet. Ha már propagandáról beszélek, még egyről óhajtok megemlékezni; arról, hogyha egy magyar ember akár hivatalos minőségben, akár üdülés vagy utazás céljából mint magánember künn jár külföldön, tartsa szem előtt azt, hogy ő ott nemcsak mint magánszemély lép fel, (Ügy van! Ügy van!) hanem hogy őt ott Magyarország képviselőjének tekintik (Úgy van! Ügy van!) és hogy az ő magatartása és az ő szavai után fogják megítélni Magyarországot. (Ügy van! Ügy van!) Hassa tehát át minden külföldön járó magyar embert az a büszke tudat, hogy ő ott, mint Magyarország képviselője lép fel és iparkodjék minél több rokonszenvet szerezni magának (Ügy van! Ügy van!), mert ezzel nemcsak Magyarországnak fog nagy szolgálatot tenni, hanem — mellékesen szólva — nagyban elő fogja mozdítani a saját személyes kényelmét is. Végül még csak arra térek át, hogy mi az, ami ártalmas a propagandára. Ártalmas a propagandára az, ha egyes magyar lapokban olyan cikkek jelennek meg, amelyek a külföld vezető személyiségeit egyéni becsületükben tá49*
