Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
330 'Az országgyűlés képviselőházának ez ellen a propaganda ellen hathatósan felléphettünk volna, mert hiszen az akkori magyar kormányoknak nem volt módjukban külpolitikai kérdésekben önállóan és függetlenül intézkedni. Osak később a háború folyamán jöttünk azután rá az ellenséges propaganda igazi jelentőségére, sajnos, saját kárunkra; annak az ellenséges propagandának jelentőségére, amely aztán végeredményben Trianonhoz vezetett. Természetes volt, hogy ezek után az ellenpropaganda; a propaganda a mi részünkről is megindult. Ez azonban eleinte a lehető legnagyobb nehézségekbe ütközött. Valljuk be őszintén, hogy tapasztalataink 1 azon a téren, hogyan is kell tulajdonképpen propagandát csinálni, igen csekélyek voltak, de másrészt évtizedeknek súlyos mulasztásait kellett r pótolni (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és nagyon nehéz volt a külföldnek teljes tudatlanságát és tájékozatlanságát Magyarország viszonyai felől áthidalni. (Jánossy Gábor: És rosszindulatát!) A rosszindulat rendesen a tudatlanságból származik. (Jánossy Gábor: Ez is igaz! — Ügy van! a jabboldalon.) Hogy mennyire nem ismertek bennünket a külföldön még ezelőtt néhány évvel, arra számtalan példát tudnék felhozni, azonban csak egyet említek meg. Néhány évvel ezelőtt egy külföldi úr, aki a Nyugat pénzügyi köreiben jelentős szerepet játszik, egy barátomnak a következőket mondta: «Ah vous autres Hongrois vous êtes un peuple heureux. Vous êtes restés neutres pendant la guerre et à présent vous en profitez!» — Önök magyarok egy boldog nép. A háborúban semlegesek maradtak és most élvezik ennek a semlegességnek gyümölcseit. (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán.) Ez a tudatlanság, ez a tájékozatlanság végtelenül szomorú, azonban olyan faktor, olyan adott tény, amellyel számolnunk kell. Legyünk egyáltalában tisztában avval és ne áltassuk magunkat, hogy a külföldi átlag-ember Magyarországról körülbelül annyit tud, mint az átlag magyar ember Nikaraguáról vagy Hondurasról és igen sok külföldi ember még ennél is jóval kevesebbet. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Sok helyen tehát a propagandát azzal kellett kezdeni, hogy egy Magyarország egyáltalán létezik a föld kerekségén. Ezek a viszonyok az utóbbi időben hála Istennek javultak némileg. Ezt köszönhetjük egyrészt saját munkásságunknak, másrészt azoknak az akcióknak, amelyeket külföldi barátaink indítottak meg, akiknek ezért csakis a legnagyobb hálával tartozhatunk. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a külföldi akciók azonban nem mentesíthettek minket attól, hogy a külföld, a külföldi közvélemény felvilágosítására mi is ne tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Szükség van erre már csak azért is, mert ezek a külföldről megindult akciók természetszerűleg nem terjedhet-, nek ki mindazokra az országokra, amelyeknek szavuk van a revizió körül, vagy legalább is nem bírhattak minden egyes országban egy és ugyanazzal az intenzivitással. A propaganda azonban a mi részünkről csak akkor lehet hathatós, ha azt célszerűen, tervszerűen vezetjük és ha azt a külföld különleges viszonyaihoz mérten és a külföld ízléséhez képest szervezzük meg. A magyar fajból, amiként azt a népjóléti miniszter úr ezelőtt néhány hónappal itt a Házban konstatálta, minden kiváló tulajdonsága mellett, sajnos, hiányzik a szervezés iránti érzék. A magyar ember nemcsak hogy szervezéssel nem szeret foglalkozni, hanem megszervezni sem szívesen hagyja magát, mert a 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. veleszületett szabadságérzet, amely némelykor talán túl is teng, tiltakozik a korlátok közé szorítás ellen. (Ügy van! Ügy van!) E nélkül megszervezettség el sem képzelhető. Az erő pedig éppen a szervezettségben rejlik. Különösen szól ez a propagandára. Különálló akciók, magánvállalkozások, bármilyen nemes célzattal indítattak is meg, az erők és az úgyis csekély eszközök széjjelfecsérlésére vezetnek és igen gyakran többet ártanak, mint használnak. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) A legtöbb országban kétféle propagandát kell csinálni, egyrészt hatni kell a nagy tömegekre, a nagy általános közvéleményre, másrészt hatni kell az illető ország vezető intelligenciájára. A nagy tömegekre, a közvéleményre leginkább a napi sajtó útján tudunk hatni jól megírt és jól elhelyezett cikkekkel. Itt azonban vigyáznunk kell, hogy túlzásba ne essünk, mert ha. _ mindig ugyanazt ismételjük minden különösebb változatosság nélkül, a publikum ezt_ meg fogja unni és a végén a cikknek legfeljebb a címét olvassa el. Igen jó hatással vannak azok a kis szembeugró térképek is, amelyeket annak idején már készítettünk és terjesztettünk is. Ezekhez a térképekhez szöveget is kell adni, de a világért sem többet két-három sornál, mert biztosíthatom a t. Házat arról, hogyha az a szöveg két-három sornál több, akkor az átlagember azt meg sem nézi, el sem olvassa. (Úgy van! jobb felől.) Az intellektuális köröknél a propagandát ki kell mélyíteni és mást terrénumra is át kell vinni. Természetes dolog az, hogy ezekre a körökre is hatással van a napisajtó, azonban itt a penetrációt tovább kell folytatni és ki kell terjeszteni a folyóiratokra is. Itt ismét egy példával vagyok bátor szolgálni. Ismerek külföldön egy folyóiratot, amely havi 240 oldalnyi térj ed elemiben jelenik meg és elsőrangú, igen magas nívón álló cikkeket közöl. Igaz, hogy ez a folyóirat csakis az akadémikusok, a professzorok és a tudósok körében van elterjedve, de hiszen fontos, hogy a szellemi élet e kiváló vezetőire is felvilágosítólag hassunk. Meg vagyok róla győződve, hogy éppen ennél a folyóiratnál, amely kizárólag; csak tudományos célokat szolgál és amelytől távol áll minden egyoldalú, elfogult politika, nem volna nehéz egy-egy cikket elhelyezni, amely a magyar viszonyokat tárgyilagosan ismerteti. (Égy hang a középen: Melyik ez a folyóirat?) — La Vie des Peuples. — Vannak viszont folyóiratok és hetilapok, amelyek a külföld pénzügyi és gazdasági köreiben vannak elterjedve. Itt is szükséges volna, hogy cikkeket helyezzünk el, ami részben már meg is történt, de talán még nem elég tervszerűen. Ezek a cikkek természetesen a magyar gazdasági viszonyokat ismertetnék meg a külfölddel Mindezekhez a cikkekhez a központ csakis a nyers anyagot szolgáltathatja, — ez alatt értem a statisztikai adatokat, a történelmi adatokat és a gazdasági adatokat — a propaganda végrehajtását t azonban külön szervekre kell bízni. A külképviseletek általában véve a propaganda keresztülvitelére nem alkalmasak. A külképviseleteknek más a hivatásuk, más a dolguk, de főleg feszélyezve is vannak. (Úgy van! Ügy van!) Ez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy követeink és a külföldön levő külügyi tisztviselőink magánérintkezéseikben felvilágosítólag ne hassanak, azonban a szorosan vett propaganda keresztülvitelét a követségeken kívül álló egyénekre kell bízni.
