Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
26 'Az országgyűlés képviselőházának 296. ülése 1929 május 22-én, szerdán. is hiányoznak ós csak anyáról anyára örökölve, sok babonával tarkítva van meg a tudása az •illető anyának a gyermeknevelésről. Néhány szót kívánóik szólni a Társadalombiztosítóról, amivel Pakots t. képviselőtársam kezdette beszédét. Csak arra szeretném felhívni az igen tisztelt népjóléti miniszter úr figyelmét, ne engedje, hogy azt a szellemet, amely a törvényt magát szülte, a végrehajtás során avatatlan - és hozzá nem értő gyarló emberi kezek elsikkasszák. Egyedül abban van a veszély a Társadalombiztosítónál, ha az emberi méltányosság és a testvériség fejlesztésének kérdése éppen ott kivész, ahol a végrehajtásra kerül a sor. Hiszen például Nagykanizsán a bíróság tegnap hozott f ítéletet, amely kimondotta a nagykanizsai pénztárra, hogy hiányzik belőle " az emberiesség, éppen az, ami a törvényhozást vezette és inspirálta a törvény megalkotásakor. Tudom, hogy ez csak elszigetelt jelenség. (Szilágyi Lajos: Kállay Tibor ^választásánál résen voltak!) Az igen t. népjóléti miniszter úrnak megvan a hatahma hozzá és bízom méigaTársadalomíbÜztoisító elnökségében is, amelynek tagjai olyan légkörben nőttek föl, hogy magukkal hozták az alsóbb néprétegiből azt az érzést, amelyre éppen a vezető pozícióikban van szükség a Társadalombiztosítónál. Kiérem, hogy ne olyan rideg üzleti szejHemlbein folyjon a munka, amely a többi életbiztosításnál szokásos, hogy amikor előnyhöz kell jutnia a biztosítottnak, csak úgy tud előnyhöz jutni, ha végig perli az összes fórumoikat. A Társadalombiztosítónál nem szabad erre az útra tévedni. Meg kell találni azt a középutat, amelyen a Társiadalombiztosító anyagilag exisztálni tud és viszont azokat a nemes gondolatokat, amelyeket a Tárisadiálomibiztosító által védeni akartunk, tényleg megvédi. (Helyeslés a baloldalon.) T. Képviselőház! A rokkantüggyel neta akarok külön foglalkozni, mert az eladó úr bejelentése szerint, e téren is készül. már a végleges törvény, amit különben tavaly az igen t. miniszter úr be is jelentett. Ezzel azonban eddig nem jöhetett, mert hiszen számszerűleg sem lehetett nyugvóponton a rokkantkérdés. Az elsp tíz esztendő alatt ugyanis a rokkantak száma folyton változott, egyeseknek az állapota súlyosbodott, a másoké javult. Tíz évvel a háború után eljutottunk oda, hogy az utolsó felülvizsgálaton tálesve, a rokkantak száma, nem fog emelkedni, tehát számításókat lehet végezni, hogy mit lehet adni a rokkantaknak és mit nem lehet, hogyan lehet véglegesen rendezni ezt a kérdést. Miután az igen t. miniszter úr a törvényhozás számára már e i;cv 4szíti a kérdést, külön a részletekbe nem akarok bocsátkozni. Azokról a nagy népbetegségeikről, amelyeket Pakots képviselőtársam érintett, így különösen a tuberkulózisról ma ne»m akarok külön szólni. Látom azt a nagy munkát, amelyet az igen t. miniszter úr ezen a téren végez; és meg vagyok elégedve a_ költségvetésbe beállított összegekkel. A népjóléti minisztériumnak egész feladata tulajdonképpen a magyar nép jólétének emelése. Már ebben a mondatban benne van az, hogy így legtöbbet éppen a szegény néppel törődik. (Rothenstein Mór: A mondatban bent van! — Jánossy Gábor: Az életben is bent van!) Benne van a minisztérium szelleméhen is. {Jánossy Gábor: A tagadás szelleme beszél onnan mindig.) Teljesen meg vagyok elégedve azzal a szellemmel, amely a néojóléti minisztérium falai között honol és különöis bizalommal viseltetem a t. népjóléti miniszter úr személye iránt. Ezért a költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Annak dacára, hogy sem a népjóléti miniszter úr... (Vass József név jóléti miniszter megjelenik a teremben. — Jánossy Gábor: Itt van! — F. Szabó Géza: Most minek dacára? 1 — Derültség.) Annak a részvétlenségnek dacára, amely az üléstermet jellemzi, nem tartózkodom attól, hogy egy rendkívül fontos kérdésben perbe ne szálljak az igen t. népjóléti miniszter úrral. Ez pedig a hadikölcsönkárosultak kérdése. Ebben a kormány magatartása a költségvetésben viszszatükröződő helyzet, amelyből kifolyólag őszinte sajnálatomra a népjóléti tárcával kivételt teszek és a népjóléti tárca költségvetését általánosságban sem fogadom el, mégpedig abból az egyszerű okból kifolyólag nem, mert a hadikölcsönkárosultak és a kormány között az utóbbi esztendőkben bizonyos tárgyalások folytak, amelyeket a hadikölcsönkárosultak részéről nekem volt szerencsém lefolytatni s amelyeknek eredményét nem látom ebben a költségvetésben lefektetve. Általában emlékeztetnem kell a Házat arra, hogy két mereven szembenálló álláspont volt. Az egyik volt a kormány álláspontja, amely szerint a kormány nem hajlandó valorizálni a hadikölcsÖnkötvénveket és ezzel mereven szembenállott a hadikölcsönkárosultak álláspontja, akik viszont követelték a hadikölcsönkötvények valorizálását. Ennek a két szempontnak szembenállása közben történt, hogy a valorizációs tör vén vj avaslatba a kormány felvett egy olyan tör vén TT "î avaslattervezetet, amely szerint a tagadás álláspontjára helyezkedett és ki akarta mondatni a törvényhozással azt^ hogy a hadij köles önkötvényeket nem valorizálja. Az utolsó pillanatban — szóval még tárgyalás közben — az összes pártok egyhangú állásfoglalása folytán Bud János akkori pénzügyminiszter úr feladta addig vallott merev álláspontját és egy áthidaló álláspontot foglalt el, amely szerint beleegyezett ennek a hadikölcsön kérdésnek olyatén megoldásába, hogy most elódázódik ennek a kérdésnek végleges eldöntése és a végleges eldöntésig az államhatalom segítségükre siet mindazoknak, akik hadikölcsönjegyzés következtében nyomorognak. En ezt az áthidaló álláspontot magamévá tettem, ebben a^ kérdésben a kormány mellé állottam, szembeszállottam igen súlyos szemrehányásokkal, amelyeket a baloldalról kaptam és a szó szoros értelmében megvédtem a kormányt ebben a kérdésben. Éppen azért nekem megvan az erkölcsi jogosultságom ahhoz, hogv elmúlván^ azóta egy esztendő, megszámoltassam a kormányt a tekintetben, hogy mit cselekedett egy év alatt. En nem vagyok abban a helyzetben, amelyben Pakots József t. képviselőtársam, aki az elismerések egész özönét zúdítja a népjólétig miniszter úr elé, viszont nem fogadja el a költségvetést. (Jánossy Gábor: Nem volt olyan Özön!) En azon az egyszerű, természetes, parlamentáris és alkotmányos állásponton vagvok, ho^v az igen t. jelenlegi népjóléti miniszter úr^ felelős előttem mindazokért, amik az Ő tárcájában foglaltatnak, éppen azért én tőle tagadom meg a költ-