Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

320 'Az országgyűlés képviselőházának met, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. — Olvassa a W. címet) — Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Az igazságügyminiszter úr, amikor határozati j avaslatomra, amelyben kértem, hogy a letartóztatási intézetek szabályzatát a kor követelményeinek^ megfelelően változtassa meg, mostani felszólalásában olyan nyilatkozatot tett, hogy; a mi letartóztatási intézeteink szabályzata még mindig olyan modern, amellyel körülbelül élén haladunk az európai államoknak. Nem tudom, hogy az igazságügyminiszter úr komolyan gondolta-e azt, hogy tényleg annyira modern, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csakis komolyan!) hogy ezzel a fogházszabályzattal az élén haladunk az európai államok hasonló rendelkezéseinek, mert ha összehasonlítást teszünk és megnézzük ezt a fogházszabályzatot és viszonyítjuk ahhoz, hogy tulajdonképpen a jövő évben ünnepelhetjük meg ennek a fogházrendtartásnak 50. születési évét» akkor evvel mindent megmondottam már arra vonatkozólag is, hogy egy 50 évvel ezelőtt megállapított szabályzat igazán nem lehet a mai kor követelményeinek megfelelő. (Simon András: A mai kor követelményeinek megfelelően van végrehajtva! Ez a lényeg!) Nem kívánom önnek azt, hogy a saját bőrén próbálja ki, hogy ez a végrehajtás mit jelent. (Simon András: 1919-ben kívánták és végre is hajtották rajtam!) 1919-ben bizonyos mértékben sokkal jobban hajtották végre, mint ahogy végrehajtják ma. (Élénk ellenmondások és mozgás a jobboldalon és a középen. — Simon András: Az biztos, hogy ezt már én jobban tudom, mint a képviselő úr! En tudom, hogy 1919-ben hogyan hajtották végre! — Zaj.) Ez egy olyan szabályzat t. képviselőtársam és igen t. miniszter úr, amely ismeri még ma is a kurta-vasat, amely ismeri azt

v hogy a letartóztatottak kezét-lábát láncraverjék és órákhosszán át úgy tartsák, s amikor letartóztatási intézeteinkben nem is ritka az, hogy valakit étlen, szomjan sötét cellákban zárnak és hosszú időn keresztül ott tartják; amikor még ma is — tessék érdeklődni — a letartóztatási intézetekben a munkaidő nyáron 11 órai, télen pedig 10 órai időtartamban van megállapítva; amikor a levélírás kérdése úgy van szabályozva, mint ahogy ebben a fogházszabályzatban van^ hogy csak hónaponként vagy negyedévenként lehet írni; amikor a csomagbeadás teljesen lehetetlen, vagy legalább is az évnek egy-két napjára van csak redukálva; amikor semmiféle újságot, vagy olyan könyvet, amely a letartóztatottat érdekelhetné, nem juttatnak hozzá, (Farkas István: Bosszúállóvá teszik!) akkor igazán nem lehet beszélni arról, hogy a mi letartóztatási intézeteink szabályzata olyan volna, hogy a kor követelményeinek megfelel. Ma már evvel a kérdéssel legalább annyit foglalkoznak, mint amennyit foglalkoztak az igazságügy miniszter úr ©lobbi kijelentései szerint az esküdtbíráskodás reformjával. A büntetések végrehajtása komoly stúdiumot igényel s az egész világom foglalkoznak avval, hogy miképpen lehet azt úgy végrehajtani, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezért kell a reformhoz még másfélesztendő!) hogy a fogházban vagy börtönben vagy fegyházban levő ember, ha onnan kikerül, megint visszaadasr sék az életnek, ne legyen újból gonosztevő és ne kerüljön vissza börtöntölteléknek, A miniszter úr azt mondotta, hogy már • évek óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel és még másfélév szükséges (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Körülbelül!) a rendelet elkészítéséhez. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter; Ak302. iflése 1929 június 3-án, hétfőn. kor bocsátjuk nyilvánosságra az adatokat. Hozzá lehet majd szólni.) Nem. tudóin elképzelni, hogy olyan rendelkezés kibocsátásához, mint amilyen ez, miért van szükség ilyen hosszú időtartamra. Hiszen ahhoz, hogy a külföld hasomló szabályzatait megkapjuk, nincs szükségünk másfél esztendőre, igen t. miniszter úr. (Zsitvay Tibor igazságüeyminiszter : A külföldtől nincs sok tanulnivalónk ezcni a téren. Azok tanulnak tőlünk; naponta itt vannak az első börtönügyi szakértők külföldről, hogy tanuljanak.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Akkor meg pláne nem tudom megérteni, hogy miért van másfélévre szükség, hiszen nem is törvényhozási intézkedésről van szó, hanem egyszerűen egy rendelet kiadásáról, illetőleg a korábban elkészített rendelet megváltoztatásáról. K

f most fennálló rendelet odáig meg, hogy például az ügyvédnek nem teszi lehetővé, hogy a letartóztatási intézetben levővel érintkezhessek, mert még mindig a hozzátartozókról tesz említést. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A gyakorlat a védőt hozzátartozónak minősítette!) Kérem, miniszter úr, ezt a gyakorlatot ismerem, (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Akkor ne tessék azt mondani, hogy az ügyvéd nem mehet be!) azonban a fogházigazgató kijelenti, hogy egyéni belátására van bízva, hogy ad-e engedélyt vagy nem ad, már pedig a védőügyvédeket ilyen intézkedéseknek kitenni nem lehet. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Tessék a konkrét esetekben panaszt tenni !)^ Nem panasztevésnek van helye, hanem generális intézkedés kibocsátásának. Akkor, amikor rendeleti intézkedésekről van szó, ennek semmi akadálya nincs és nem lehet. Ahhoz sem kell hosszabb előtanulmány, hogy az igazságügyminiszter úr olyan rendelkezést léptessen életbe, hogy azok, akikkel a letartóztatási intézetben valami igazságtalanság történik, — mert hiszen ilyen is történik — jogorvoslattal fordulhassanak akár az igazságügyminiszter úrhoz, akár más hatósághoz és ezek a szerencsétlen emberek ne legyenek teljesen kiszolgáltatva a börtönügyi vezetőségnek, mint ahogy az manapság van. Ebből származnak azok a bajok, amelyekről az igazságügyminiszter úr bizonyára tud, mert ezek nemcsak a magyar lapokban és nemcsak Magyarországon kerültek szóba, hanem angol lapokban is meglehetősen élénken pertraktálták ezeket az eseteket. A miniszter úrnak figyelmébe ajánlhatom a Manchester Guardianak 1929 februári számát, amely részletesen foglalkozik a magyar börtönügyi kérdésekkel és ahol megint megtörtént az, ami a külföldi sajtóban a magyarországi vonatkozású kérdésekben minden egyes alkalommal megtörténik, hogy hazánknak egy kiváló jóbarátja, Sir Willi an Good, sietett segítségére a kormánynak s egy válaszban igyekezett megcáfolni azokat az adatokat, amelyek — úgy látszik — magyar forrásból kerültek ki. Ezekben olyan adatokat tár fel, amelyek a valóságnak egyáltalában nem felelnek meg. El kell mondanom azt is, — s az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom — hogy Zichy-Rübido londoni nagykövet is levelet intézett a Manchester Guardianhoz, mélyben ugyancsak igyekszik megcáfolni azokat az adatokat, amelyek a lapszámban megjelentek, a cáfolat azonban olyan, hogy hemzseg a való tényeknek meg nem felelő adatoktól. Ha már egy magyar követ vállalkozik arra, hogy egy külföldön megjelent lapközleményben, lehet, hogy helyes, lehet, hogy nem helyes nyilatkoza-