Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
âl4 Àz országgyűlés képviselőházának belátás, a legjobb szándék, hogy az igazságszolgáltatásnak valóban magasztos érdekeit szolgálják. Méltóztassék a törvények hiányaira rámutatni s magam leszek az első, aki belátást fogok tanúsítani és. ilyen hiányos törvényekkel szemben a reform útjára kész vagyok térni. Magam megmondottam, hogy a tiltott közlésekkel szemben szándékom ebben a vonatkozásban a reform útjára térni. A képviselőtársam azt mondja, hogy az államellenes cselekményekért sok pert indít az ügyészség; azt mondja, hogy kormányzósértési perek nagyobb számban vannak. (Úgy van! a szélsőbáloldalon.) Beszéde során ellenvetésemre, közbeszólásomra már beismerte a t. képviselőtársam, hogy a kormányzósértési perek tekintetében lehetett még pár évvel ezelőtt panaszkodni a miatt, hogy nagyobb számmal vannak, az újabb esztendőkben azonban alig akad ilyen per, t. képviselőtársam, és képviselőtársam is koncedálta, hogy ez már meghaladott álláspont. (Györki Imre: Csak az utolsió évben!) Az államellenes bűncselekmények miatti eljárások száma is erősem apadást mutat, t, képviselőtársam, (Györki Imre: Azt nem mondhatnám!) és méltóztassék megnyugodni abban, hogy amint nem az ügyészség bűne volt az, hogy ezek nagyobb számban jelentkeztek, most sem az ügyészség érdeme, hogy kisebb számmal jelentkeznek. Ez tisztán egynek, az előrehaladt konszolidációnak és megnyugvásnak a jele. {Ûùy van! Űgy van! a jobboldalon.) At képviselőtársam kifogásolta, hogy a királyság intézménye védelem alatt áll és gúnyosan hozzátette, hogy különösen felesleges és furcsa ez most, amikor nincs is király. A királyság intézménye a magyar nén lelkében gyökerezik és onnan kitépni nem lehet. (Űgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Györki Imre: Tessék titkosan megszavaztatni, és meg fogja látni a miniszter úr, hogy tévedett!) T. képviselőtársam, a legbelsőbb magyar érzések szentélyében van a királyság intézményéhez való ez a ragaszkodás, s én nyugodtan merném bocsátani titkos szavazás alá is, (Györki Imre: Én is!) mer*; éjjel és nappal, megpróbáltatásokban, jó és rossz időkben egyaránt áli a maga ozeréves intézményei mellett e 1 z a nemzet, (Űgy van! Űffy van! a jobboldalon és a középen.) És ha már ezt mondja t. képviselőtársam, akkor én azt mondom, hogy még inkább szükség van a védelemre^ akkor, amikor a királyi szék üres, mert . a legénykedők akkor szoktak beszélni, amikor nincs az, akitől félniök kellene. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Nagyon hamar eszembejut nekem Zrinyi Miklós mondáaa. aki a török áfium ellen való orvosságról írván, azt mcn;dotta, hogy volt egy régi görög király, akinek a néma fia megszólalt akkor, anrkor az apját bántani akarták és azt mondotta, hogy: Ne bántsd a királyt! Ehhez ő hozzáfűzte méír azt, hogy nekünk pedig ehhez még egyet kell hozzátennünk a néma nemzet védelmében, azt mondani, hogy: Ne bántsd a magyart! Én azt mondom, t. Képviselőház, hogyha ma üres a királyi szék, olyan, mintha néma király volna, akkor nekünk kell megssólainunk és együtt /mondänunk azt, hogy: Ne bántsd a királyság intézményét és ne bántsd az ősi magyar inícz> menyeket! (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) ;: T; képviselőtársam sokkal tárgyilagosabban és/valóban a tárgyhoz szólva említette fel aj 1 munkaügyi perek és a munkásbiztosítási bíi-ó302. ülése 1929 június 3-án, hét fon. ságok előtt folyó ügyek kérdését. A munkaügyi perek kérdésével kapcsolatban kifogásolta, hogy ezek meglehetősen hosszú ideig folynak. Meg akarom állapítani, hogy t. képviselőtársamnak igaza van ismét bizonyos mértékig — a múltra vonatkozólag, azonban a számítások szerint az elsőfokon átlag három hónap alatt befejeződik egy munkaügyi per. Azt hiszem, hogy ezt t. képviselőtársam sem tartja túlhoszszúnak. Megjegyzem, hogy ezidŐszerint, most júniusban és május végén, mutathat fel t. képviselőtársam tízhetes terminusokat r is, amit azonban a nyári szünet tesz indokolttá. Hozzátehetem, hogy ez az időtartam lényegesen csökkenni fog ebben az esztendőben, mert 20%-os csökkenés mutatkozik az ilyen természetű perekben. (Györki Imre: Sorban elveszik a bírákat!) Nem, mert a bírák száma nem csökkent, hanem 11 bíró működik ott változatlanul és azoknak a munkateljesítménye fokozódik, bár a rájuk kiosztott ügyek száma csökken 20%-kal. Ami a munkásbiztosítási bíróságok előtt folyó perek kérdését illeti, idevonatkozóan legyen szabad rámutatnom arra, hogy itt az elsőfokon a bírák létszáma 1925-ben 4, 1926-ban 6 volt, 1927 óta pedig 10. Ezzel szemben 1926-ban 4785 volt a hátralék, 1928-ban 3470, most május havában pedig 3000 körül van, és megállapíthatom, hogy az átlagos tartam 7 és ^ hónap. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a másodfokon, ahol 10 bíró működik, egy-egy per elintézésének átlagtartama ezidŐszerint körülbelül 8 hónap, egyetértek képviselőtársammal a tekintetben, hogy az ezen természetű ügyeknél valami nincs rendben, és éppen ezért arra készülök, hogy az eljárási szabályokat megfelelően kiegészítsem, és ha ez maga nem volna elegendő arra, hogy az ügyek gyorsabb menetét biztosítsa, akkor módot fogok találni rá, bármilyen nehéz legyen ezt a létszámot egy másik bírói fórumtól elvonni, hogy legalább is átmenetileg, amíg a rendes kerékvágásba visszajön a bíróság, ott felemeljem a létszámot. (Helyeslés a jobboldalon.) Baracs Marcell igen t. képviselőtársunk szóba hozta az esküdtbíróság kérdését. A magam részéről délelőtti beszédemben erre különösebben nem tértem ki, mert azt tartom, hogy ez olyan kérdés, amely akkor válik aktuálissá, amikor egyrészt a büntető perrendtartás reformjának kérdésével, másrészt a sajtójog reformjával foglalkozunk. Képviselőtársaim közül többen, így Krüger Aladár, azután Káinoki Bedő Sándor, majd östör József igen élénken válaszoltak az e tárgyban elhangzottakra, én tehát felmentve érzem magam az alól, hogy túlságosan a dolog mélyére bocsátkozzam ebben a kérdésben. Mégis legyen szabad azt a megállapítást tennem, hogy azoknak nézetét osztom, akik azt állapítják meg, hogy ez az intézmény, amely valóban egyszer gyönyörűen fungáló intézmény volt Magyarországon is, — és én volnék az utolsó, aki ezt tagadni akarnám — kontinensszerte válsággal küzd. (Östör József: Úgy van!) E tekintetben bárhová megyünk, — a jogászok be fogják ismerni, hogy így van — hangosan keresik a módokat, hogy hogyan segítsenek ezen. Hiszen elég, ha csak arra mutatok rá, hogy Németországban voltaképpen már nem esküdtszék, hanem Schöffengericht működik és annak reformálása fölött is gondolkodnak, mert ez sem vált be egészen, továbbá, hogy a franciáknál is rájöttek arra, hogy a francia esküdtszék nem az, ami az angol esküdtszék, hogy ez az egész esküdtszéki intézmény, amely a kontinensen van, teljesen más, talán csak a kifejezésben, á névben azonos az angol esküdtszékkel. De