Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-296

Az országgyűlés képviselőházának 296, ülése 1929 május 22-én, szerdán. 25 sok künn a falukban, a községekben a napi munka mellett nem érnek rá nagyobbrészt arra sem, hogy esténként, amikor fáradtan hazakerülnek, maguk képezzék magukat tovább, be méltóztatik látni, mennyire szükséges volna, hogy időszakonként az egyetemi városokban részükre továbbképző kurzus tartassák. Vannak ilyen kurzusok és igénybe ' is veszik az orvosok. Én most csak arra hívnám fel az igen t. miniszter úr figyelmét, hogyha valamikor a háború előtt a tartalékos tiszteknek minden második esztendőben kötelező fegyvergyakorlatra kellett bevonulniok, ha ez fontos közérdek volt, mennyivel fontosabb' érdek volna, ha az orvosoknál is méltóztatnék az igen t. népjóléti miniszter úrnak elrendelni, hogy minden községi és hatósági orvos minden két esztendőben köteles legyen kurzust hallgatni. (Gaál Mihály: Államköltségen!) Ez megint nem orvosi érdek, ez megint közérdek, annak a künnlakó népnek az érdeke, hogy az ő orvosának mód és alkalom nyujtassék arra, hogy idefenn képezze magát. Tudom, mennyire átérzi ennek a kérdésnek fontosságát a népjóléti miniszter úr, hiszen fel is van véve pár pengő a költségvetésben erre a célra, de ezen felül a beruházásoknál is tervezi a miniszter úr egy orvos-internátus megépítését, ahol éppen a továbbképző kurzusra vidékről feljövő orvosok kapnának a kurzus ideje alatt otthont. Ez a tény szebben beszél minden szónoklatnál, mert azt bizonyítja, hogy annyira szívén viseli az orvosképzést a t. miniszter úr, hogy lakást biztosít idefenn a kurzusra jövő orvosoknak. Sőt, hogy ez az eszme nemcsak a népjóléti miniszter úrban él, hanem magában a kormányzatban is: a kultusztárca költségvetésében láttam egy új tételt, ahol erre a célra, az orvosok továbbképzésére 40.000 pengőt állítanak be. Sajnálom, hogy nem a népjóléti miniszter úr tárcájában maradt ez a kérdlés és megosztják, részben talán joggal, mert a tanítás a kultuszminiszter úr hatáskörébe tartozik, viszont a továbbképzést magát, ha már egyszer itt van a népjóléti minisztériumban, teljes egészében itt hagytam volna. Az általános vita során volt alkalmam a községek háztartásának fenyegető csődjéről szólani; említettem azt, hogy a községek pénztáraiba befizetett adók aránytalan nagy részét elviszi az állam és a vármegye. Ami megmarad, az tehát kevés arra, hogy a község közszükségleteiről saját maga tudjon gondoskodni, főleg pedig a közegészségügy szükségleteiről. A közegészségügy terén első feladat volna, hogy a községeknél gondoskodás történjék az ivóvízről, amiről annyian szólottak. (Jánossy Gábor: Ez a legsürgősebb, kétszer annyi összeget kellene, felvenni erre!) A községeknek nem jut arra pénzük, hogy ők maguk fúrjanak artézi kutakat, kénytelenek állami támogatást igénybe venni, mert hiszen az ő adójukat veszi el az állam. A tárca költségvetésében erre a célra 150.000 pengő van beállítva, ugyanannyi, mint tavaly. (Usetty Béla: Tavaly is kevés volt!) Nagyon szeretném, ha, — amire nézve konkrét javaslatot is adtam be — a népjóléti miniszter úr ezt a 150.000 pengőt legalább is 200.000 pengőre emelné fel. (Folytonos zaj.) Nem sok ez, de 8, 10 artézikút fúrását tenné ezzel lehetővé nálunk az Alföldön például, ahol a vízhiány és a rossz vizek miatt a tifusz már nem is járványos betegség, amely néhanéha lép fel, hanem állandó és otthonos betegség, amely augusztus hónapban megjelenik és karácsonyig szedi az áldozatait. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXI. Ha talán a népjóléti miniszter úrnak nem volna meg az 50.000 pengős fedezete, ha a pénzügyminiszter úr nem járulna hozzá, vagyok bátor egy javaslatot tenni, hogy a népjóléti tárca keretén belül hol lehetne erre az 50.000 pengőre szert tenni? (Halljuk! Halljuk!) Én nem habozom kijelenteni, hogy a tárca egyes költségvetési tételeit mind keveslem és mindegyikre szívesen többet állítanék be, ha lehetne. A 7. rovatban azonban szerepel a bába- és ápolóiképzés. (Usetty Béla: Onnan elvenni?) Ebben a rovatban 40.000 pengő van beállítva a kerületi szülészfőorvos, és két segédje számára. Az ország öt szülészkerületre van osztva és ennek a bizottságnak feladata volna a szülések körüli visszaéléseik ellenőrzése. Ez igen fontos dolog, amelyet véleményem szerint így megoldani azonban nem lehet. A szülések ellenőrzése úgyis a községi és a járási orvos feladata és hogy az a szülészfőorvos az öt kerületre beosztott CsonkaMagyarországon konkrété mit tud tenni, hogy a visszaéléseket tényleg ellenőrizze, nem tudom megérteni. (Jánossy Gábor: Ha hivatalt kapott, megjön hozzá az esze is, hogyan csinálja!) Ha ebből konkrété hasznot látunk, szívesen elállók ettől az indítványomtól, de bizonyosfokú egészségügyi luxusnak tartom azt, hogy nekünk kerületi főorvosaink legyenek, akik Budapesten székelve, egész Pest vármegyének és az egész Duna-Tiszaközének helyeire kimennének néha. Erre is van egy miniszteri biztosság a minisztérium kebelén belül, amely szervezi ezt. Mondom, ezt az 50.000 pengőt szívesebben adnám a 10 artézi kút fúrására, mint erre a célra. (Gaál Mihály: Én nem!) T. Képviselőház! Az anya- és csecsemővédelemről szeretnék pár szót szólni. Ez tulajdonkéüpen állami feladat és átruházott hatáskörben a Stefánia látja el. Az igen t. népjóléti miniszter úr tudja a, legjobban, hogy ez az egyesület milyen áldásos munkát végzett pár esztendő alatt. Ezelőtt pár évvel a költségvetésbe erre a célra 800.000 pengő volt felvéve, de amellett a miniszter úr mindig talált módot rá, hogy külön dotációkkal is segítségére siessen az egyesületnek. Így történhetett meg, hogy fejlődött, egyre több fiókot állított fel és behálózta egész Csonka-Magyarországot. A tavalyi költségvetésben mindössze 1,200.000 pengő volt erre a célra beállítva, az idén maradt ugyanannyi. Szerettem volna, — erre nem óhajtok külön indítványt tenni — ha bizonyos fejlődés mutatkozott volna ezen ia téren és többlet tudott volna a miniszter úr beállítani, de az előadó úr azt mondotta, hogy a gyermekvédelemről külön törvény készül és esetleg ott lesz megoldva ez az elsőrendű probléma. Nem is akarok tehát tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel. Valamikor tulojdonképpen minden harmadik csecsemő meghalt Magyarországon s csak a felvilágosító propagandiának és az egyes Stefánia Otthonoknak köszönhető, hogy a csecsemőhalandóság terén kezdjük megközelíteni lassan a nyugati államok horizontját és az átlagos 10% -kos halandóságot, mert odáig elmenni a csecsemővédelem terén sem lehet, hogy minden csecsemőt meg tudjunk tartani, a 10% a természetes veszteség. Most körülbelül fele úton vagyunk 20—16% között, (Jánossy Gábor: Ahol védőnők vannaík!) ahol pedig védőnőik nincsenek 25—30% körül van a halandóság, olyan helyeken, ahol tisztaságról és szülészetről, gyermeknevelésről az abszolút fogalmak 4