Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
As országgyűlés képviselőházának igazán a törvényesség sziempontjából is követelni vagyok kénytelen. Az egész rendelet kezdődik az 1909-es törvényre való hivatkozással, amely 1909-es törvény kimondotta azt, hogy az annak alapján kibocsátandó rendelet bemutatandó a Képviselőháznak. Erre történt az, hogy ezt a rendeletet 1916 j ban az országgyűlésnek! be is mutatták. Ellenben most megváltoztatták azt a rendeletet, amely a Képviselőháznak bemutattatott — és a megváltoztatott rendeletet nem mutatták be, ami a legegyszerűbb elintézése annak, hogy miként lehet az országgyűlés ellenőrzési jogát törvényeink ellenére kijátszani. Akként lehet, t. Képviselolház, hogy először hozok egy, a törvényeknek megfelelő rendeletet, azt bemutatom a Képviselőháznak és azután hozok egy másik, törvénytelen rendeletet, amely ellenkezik az előzővel s azt már nem mutatom be a Képviselőháznak. Én azonban tudom nagyon jól, hogy a mai világban nem r a törvényesség szempontja és nem közjogi kérdések azok, amelyek az ország népességét lázba tudnák hozni. Sajnos, ebben az országban ma a ke nyer gondok olyan katasztrofálisak, hogy nem okoznak izgalmat olyan közjogi kérdések, mint amelyek a háború előtt hatalmas vitákat idéztek elő. Gondoljunk csak a chlopy-i hadparancsra, amely a Képviselőházat napokon, heteken és hónapokon keresztül tartotta izgalomban, amely egy ország népének okozott izgatottságot. Egy chlopy-i hadparancs nem okozna izgalmat ma, az ország leromlott gazdasági állapotában, amikor az embereket még csak nem is a holnapi, hanem a mai kenyér érdekli. Azért nem is ezt tartom a dolog fontos részének. De van itt ebben a jövedéki rendeletben egy olyan intézkedés, amely ellen és lelkem egész súlyával — azt hiszem, minden magyar állampolgár nevében — tiltakozom, ez pedig a pénzbírságok felosztása a feljelentő, a vádló és az ítélkező fórumok között. Arravonatkozólag, hogy ez mit jelent, vegyünk egy példát. Valakit feljelentenek. A feljelentett embernek legelsősoriban nincs joga védőt vennie — ez megint az ügyvédség érdekében való egyik intézkedés — csak akkor, ' amikor ellene a vádiratot már beadták. Előzőleg azonban a pénzügyi hatóságok megállapodást próbálnak vele létesíteni, hogy abban az esetben, ha nem indítják meg ellene a bűnvádi eljárást, mennyi az az összeg, amelyet ő a maga részéről hajlandó bírságként lefizetni. A tárgyalást olyan közeg folytatja le vele, akinek magának haszna van abból az összegből, amelyet vele szemben megállapítanak, illetőleg amely öszszegben ő kiegyezik. Méltóztassanak tehát elképzelni azt a helyzetet: ha a pénzügyi tisztviselő nem állapít meg bírságot, akkor a feljelentő pénzügyi közeg, a vizsgálóbiztos és a végsői fórumként szereplő pénzügyi tisztviselő nem kapnak egy krajcárt sem, ha ellenben megállapítják azt, hogy bűncselekmény követtetett el, vagy pedig a fél megfélemlítve magára vállalja a bírságot, akkor pénzt kap a feljelentő, a vizsgálóbiztos és az, aki a minisztériumban ezeknek az ügyeknek esetleg legfőbb intézője. Régesrégen, valaha nagyon régen olvastam jogtörténeti könyvekben, hogy a bírák az általuk hozott pénzbüntetésről szóló ítéletek esetén a pénzbüntetésből részt kaptak. Ez lehetett valamikor ezer esztendővel ezelőtt, de hogy ma a magyar nép «sajátos természetes tombolva követelné azt, hogy a vizsgálóbiztos pénzt kapjon olyan ügyben, amelyben ő a vizs>2. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. 297 gálatot vezette, hogy a magyar nép sajátos természete azt követelné, hogy a pénzügyminisztériumban szétosszák ezeket a pénzeket, vagy bizonyos tekintetekben részesedjenek azokból az Összegekből, amelyek! itt bírságként kifizettetnek: nem tartom az ország érdekében valónak, hogy ez a rendszer fennmaradjon. Ez nem volt meg soha és ne legyen meg soha. : j Én a forgalmiadóval kapcsolatosan is itt ah Házban ugyanezért tiltakoztam az ellen, hogy a bírságpénzeket felosszák azok között, akik a bírságot kiszabták, illetőleg, akik abban az ügyben végsőfokon intézkednek. A jövedéki rendelet ide tartozik az igazságügyi tárcához. (östör József: A pénzügyminiszter úr adta ki!) Az igazságügyminiszter úrral egyetértésben. De ha nem is így történt volna, ebben az esetben is idehoztam volna, mert ezt a kérdést ide kell hozni. Bocsánatot kérek, nekem teljesen mindegy, hogy egy becsületsértési ügy, gyilkossági, lopási vagy - rablási ügy forog-e szóban, vannak bizonyos igazságügyi normák, amelyeknek betartása felett az igazságügy miniszter • köteles őrködni. Ugyanez a helyzet a többi tárcáknál is. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy ebben a kérdésben iganis arra kérjem az igazságügyminiszter urat, hogy szíveskedjék addig is, amíg az új jövedéki rendeletet meg méltóztatnak hozni, ebben az ügyben intézkedni. Én nem is rendeletet szeretnék, hiszen itt fontos igazságügyi és pénzügyi intézkedésekről yan szó. Nem élünk ma már háborús időket és hála Istennek, forradalom sincs az országban; méltóztassék tehát az új jövedéki büntetőtörvénykönyv tervezetével idejönni a Képviselőház elé és méltóztassék az új jövedéki büntetőtörvénykönyvjavaslatát a pénzügyi és igazságügyi bizottságokban megtárgyaltatni. Legyen már vége annak a világnak, amikor a törvényhozás által elintézendő kérdéseket^ még mindig rendeleti úton méltóztatnak elintézni és rendezni. Arra kérem a miniszter urat, hogy amíg a jövedéki eljárás törvényileg rendezve nincsen, a maga igazságügyminiszteri erejével hasson oda, hogy ennek a rendeletnek a pénzügyminiszter úr által többször beígért visszavonása bekövetkezzék, annál is inkább, mert semmi veszedelem sincsen. Megmaradnak az 1928 augusztus elseje előtti állapotok, amelyek fennállásában nem volt semmi szerencsétlenség, legfeljebb a bírságok felosztása úgy fog történni, mint ahogyan az 1928 augusztus elseje előtt történt. T. Képviselőház! Ezekben óhajtottam elmondani megjegyzéseimet az igazságügyi tárcával kapcsolatosan. Még néhány szóval szeretném megköszönni az igazságügyminiszter úrnak azokat a szavakat, amelyeket a miniszter úr itt az ügyvédi nyomorról elmondott. Örülök, hogy elmondotta ezeket a miniszter úr és örülök elsősorban annak, hogy az igazságügyminiszteri székből mondotta el mindazt, amit elmondott, mert titkos betegségnek tartottam eddig az ügyvédi nyomort. Az ügyvédek egyik része erről a kérdésről szegyeit beszélni, azt hitte, hogy az ügyvédség társadalmi presztízse fog azáltal tönkremenni, ha el fogják mondani, - milyen gazdasági helyzetben vannak az ügyvédek. Én tehát várom mind az ügyvédkérdés, mint a jövedéki rendelet terén, valamint az esküdtszék terén az igazságügyminiszter úr nyilatkozatát és intézkedését. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? U*
