Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
288 Az-'ország-gyűlés képviselőházának dorn, hogy ezt mint reformot nyomban a Ház elé terjesztem, hanem a (perjogi reformok kapcsán alkalmat és módot fogok keresni arra, hogy ez a kérdés a mi közjogunknak megfelelően s a bírói lelkiismeretnek és a bírói kiyánságoknak megfelelően is megoldást nyerjen. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Többen vetették fel — széles körökben beszélnek róla, — a közigazgatási bíráskodás kiterjesztésének kérdését. Nem az én resszortomba tartozik, de kijelentem, hogy a legnagyobb szimpátiával látom ezt a gondolatot, támogatni szándékozom és a magam neszéről is csak azon vagyok, hogy az mielőbb meg legyen valósítható. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az igazgatás egyes kérdéseivel most nem kívánok foglalkozni, csak azt akarom beje- ! lénteni, — amire különben egy interpelláció \ kapcsán már volt alkalmam válaszomban kiterjeszkedni— hogy a telekkönyvi ba.jok szünőben vannak. Megtettem minden intézkedést ; aziránt, hogy őszre a telekkönyvek rendbejöjjenek (Helyeslés), és ezzel kapcsolatban megnyugtathatom a t. Házat abban a tekintetben, hogy a határszéli telekkönyvek, a ; megszállt területről való kicserélés, stb. szintén abban a stádiumban vannak, hogy azokkal őszre teljesen rendbejövünk. T. Ház! Tudom, hogy nagyon széles területen szántottam végig, s nem lehetett mély szántás az, amit végeztem, gyorsán akartam csak éppen rámutatni a kérdésekre. A magám részéről arra kérem a t. Házat, méltóztassék azzal a szeretettel foglalkozni ezzel a tárcával, amelyet ez a tárca megérdemel, méltóztassék vele, mint eddig is tapasztaltam, azzal a pártoktól független tárgyilagossággal foglalkozni, ahogy ez a tárca is kell. hogy a pártoktól mindig független legyen. A magám részéről arra fogok igyekezni, hogy az igazságszolgáltatásnak, érdemi részének, áz alaposságnak gyengítése nélkül való gyorsításával elérhessem azt, hogy az igazságszolgáltatás nemcsak a korán elhalt jogos érdekek és exisztenciák írott malasztja legyen azoknak sírfáján, hanem hogy valóban az legyen, ami a hivatása: gyors segítője a szegénynek, az ártatlannak, a megtámadott jognak és igazságnak, az erkölcsi erőnek gyámolítója ós a közélet tisztaságának biztosítéka. (Élénk helyeslés és taps à Hás minden oldalán — Szónokot számosan üdvözlik.) • Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T» Képviselőiház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául a maga egészében sem fogadtam volt el; nem fogadoni el azt a részletes tárgyalás alapjául az igazságszolgáltatási tárcát tárgyazó darabjában sem. Megvallom, bizonyos tekintetben nehézzé teszi ezt az a körülmény, hogy az expozé, amelyet az knént az igazságügyminisztertől hallottani s amelynek nagyrészt magam is taps oltani, egész elgondolásának nagy vonalában körülbelül azon megfontolások fonalán halad, amelyen az igazságügy fejlesztését a jövőben magunk is szükségesnek tartjuk és a nemes veretű régi jogász szelleme, amellyel az igazságügyminiszter az igazságszolgáltatás, a bíráskodás intézményét a legmagasabb eszményi szintre akarja emelni, teljesen megegyezik azzal a szeretettel, azzal a felfogással, amely mindannyiunkat kell, hogy áthasson. Ëz azonban legfeljebb árra késztethet minket, hogy az igazságügyminiszter úrnak teljes tudásunkat és munkakészségünket ajánljuk fel * 302: ülése 1929 június 3-án, hétfőn. arra, hogy az ő elgondolás i megvalósításában megsegítsük őt azok ellen az elgáncsolások ellen is, amelyeket egészen biztosan várhat annak a kormányzatnak, kormányzati szellemnek és kormányzati módszereknek részéről, amelyeknek egyébként ő ma is részese. Én legalább nem bírom elképzelni, hogy például a kartelitörvényt abban a vonatkozásban, azzal az eredménnyel, az elgondolásoknak azon valósággá váltásával tudja megvalósítani, amellyel ő itt előadta és amelynek valamennyien tapsoltunk. Nem bírom elképzelni azt, hogy az igazságügyminiszter úrnak, ha egyénileg bármint törekedjék is, valaha is sikerülne a Bethlen-kormány alatt az igazságügyet mentesíteni a pártpolitikától. (Ügy van! a szélsőbaloldalon, —Ellenmondások jobb felől. — Rassay Károly: Az eddigi tapasztalatok alapján jogosan állapítja meg!) Vállalom tehát azt, amit az igazságügyminiszter úr kért, hogy szeretettel foglalkozzunk az igazság ügyével, de nem vállalom azt a felhívást, hogy a pártpolitikát a bírálatból küszöböljük ki, mert ha ezt a felhívást hallom, akkor önkéntelenül elém tolul az az ismert ellenvetés, amelyet minden abolitionalis törvényjavaslatnál hallunk: que messieurs les assassins commencent!— kezdjék el a gyilkos urak! Majd ha a kormány a juridikumot nem fogja összekeverni a politikummal, ha a juridikumba nem fogja belevinni a politikumot, ha a juridikumot nem fogja a politika céljaira felhasználni, ha a kormány a juridikumot nem^ fogja alkalomadtán az ancilla politicae szerepére leminősíteni, akkor magától fog adódni a helyzet, mely a pártpolitikai bírálatot feleslegessé teszi egyszerűen azzal, hogy tárgytalanná tette. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Abban megegyezhetünk, hogy az igazságszolgáltatás . politikamentessége és tárgyilagossága, tehát megbízhatósága egymással kongruens fogalmak, mert hiszen az előbbi nélkül, as igazságszolgáltatás politikamentessége nélkül az igazságszolgáltatás tárgyilagossága nem biztosítható. Meg kellene tehát egyeznünk abban, hogy a kormány mindent elkövessen arra, hogy az igazságszolgáltatást, a juridikumot a politikumtól sterilizálja és azt azzal ne inficiálja. Pedig az élet azt mutatja, hogy a kormány elmulasztja a sterilizálást, ellenben rendszeresein elkövet mindent, annak a politikával való inficiálására. Elmulasztja például akkor, amikor minden sürgetések ellenére még politikai ós sajtóügyekben sem állítja vissza az esküdtb'íráskodást. (Rothenstein Mór: Erről a miniszter úr nem is beszélt.) Én tudom, hogy minden sürgető szó ezidőszerint hasztalan. En tudom, hogy polgári társadalom, amely szolgáltatja és amely oly csodálatraméltó érettséggel tudott az elmúlt évtizedforduló politikai és lelki forgatagaiiból isméit a kötelességtudó munkának és a megértő megegyezésnek magaslatára emelkedni, az a polgári társadalom, amely ma is szinte csodálatos, érthetetlen béketűréssel hordja a maga gazdasági keresztjét, tudom azt, hogy ez a polgári társadalom a kormány szemében még sokáig éretlen fog maradni arra, hogy politikai vagy sajtóügyekben független lélekkel mondjon verdiktet. Hiszen a nép imbeeillitása mindig a legjobb ürügy volt arra, hogy gyámság alatt tartsuk, a népnek gyámság alatt tartása pedig adja a legegyszerűbb, a leg'kényesebb eszközöket a nyugodt, á saját akaratát mindenekfelett megvalósító kormányzati módszereidhez. De legyen szabad az igázságügyminiszter úrnak két szempontot ajánlanom, amelyek ta-
