Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Az országgyűlés képviselőházának h poo, amikor a tettest, a gyanúsítottat, a vád- | lőtt

at előállították, az ügyész már a bíró elé is •• állíthatja az. illetői Ennek a megoldása gyakori atilag Budapesten nem olyan lehetetlen, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy egyrészt halaszthatatlannak látszik egy új rendőríőkapitányság építkezése, másrészt pedig valóban lehetetlenül szűken van már is a büntetőés a polgári törvényszék egy épületben. Ugyanakkor tudjuk, hogy a budapesti Tábla és a Kúria sem fér el abban az épületben, amelyben a bíráknak még dolgozószobájuk sincs. (Ügy van! Ügy van!) s amelyben visszavonulási szobáik sincsenek tanácskozás idejére a tanácsoknak. Nem azt mondom, hogy máról-holnapra erre pénzt tudunk teremteni, de az én megítélésem szerint, ha valamely beruházás megéri az országnak az áldozatot, akkor ez, amellyel a polgárok százai sokkal hamarabb jutnak igazságukhoz és a netalán alaptalanul gyanúsítottak a maguk igazságának kiderüléséhez, megéri az áldozatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Az új táblai épület építésével kapcsolatban a polgári törvényszéket ugyanabba az épületbe áthelyezhetjük. (Rassay Károly: Nagyon messzemenő Programm!) Ez a jövő programmja, nincs benn a költségvetésben, de erre provideálni kell. Vannak okok, amiért provideálni kell. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A polgári törvényszéknek a táblai épületbe^ való kerülésével viszont a polgári törvényszék helyére bevonulhat a bűnügyi rendőrség, (Rassay Károly: Az új szellem!) amely r így a belügyi felügyelet helyett közvetlenül és kizárólag az ügyészség felügyelete alá volna helyezhető. Azt hiszem, hogy ez mindenesetre közelebb vinne minket a büntető igazságszolgáltatás ideáljaihoz. Örömmel jelentem a t. Háznak, hogy majdnem készen van az új katonai büntetőtörvénykönyv, amelyet ősszel a t. Ház elé fogok terjeszteni a honvédelmi miniszter úrral együtt (Helyeslés a jobboldalon.) az ezt életbeléptető és a katonai bűnvádi perrendtartás eljárási jogát bizonyos fokig reformáló törvényjavaslattal együtt. (Rassay Károly: Nincs is erre szükség!) Nem kívánok részletesen foglalkozni e pillanatban a sajtótörvény reformjával. A t. Ház tisztában van azzal, hogy miniszterségem kezdetén foglalkoztam ezzel a kérdéssel egy ankét keretében, amelyen elég világosan nyilatkoztam volt meg. Mihelyt ezzel a reformmal készen leszek, a t. Ház elé fogok jönni. A reform főcélja az, hogy a kormány végre szabaduljon attól az ódiumtól, amelyet nem szívesen visel, a kivételes jogoktól, amelyekkel ma még förformailag fel van ruházva s a lapbetiltás és lapengedélyezés jogáról lemondani óhajt, attól szabadulni kíván. (Györki Imre: Ez a,nélkül is megteheti! — Rothenstein Mór: Szégyenfoltja az egész országnak!) A magam felfogása szerint (Halljuk! Halljuk!) ez nem is egyeztethető össze a sajtószabadsággal, és csak Örömmel látom, hogy ez & kérdés is 'benne van a kormány programmjában. (Rassay Károly: Tíz éve!) Ne méltóztassék kívánni, hogy részletekbe bocsátkozzam, mert az én álláspontomat a t. Ház, azt hiszem eléggé ismeri. Csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a felelősségi rendszert úgy kívánom reformálni, hogy az felelősségi és lie kibúvás! rendszer legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) A sajtójognak és a sajtószabadságnak nagy eszméjét tisztelem, (Rothenstein Mór: Elméletben!) minden tekintetben körül akarom bástyázni és nem lerombolni. Ez frázis, tudom; remélem^ hogy a frázisnak meg fog felelni annak idején a cselekedet. T. Ház! A gyorsítást tartom még rendkívül KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXI. 02. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. 287 fontosnak, azután foglalkozni kívánok a sajtójog reformjával kapcsolatban azokkal a pana

j szókkal, amelyek nagymértékben jogosak a tiltott közlési ügyekel szemben, ahol tudniillik az a baj van, hogy a törvényt különbözőféleképpen értelmezik. Azután foglalkozni kívánok a helyreigazítási joggal szemben felmerült panaszokkal, (Helyeslés.) és foglalkozni kívánok az újságírók szociális érdekének fokozottabb védelmével. (Elénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan a legkomolyabb megfontolás tárgyává kívánom tenni az újságírókamara felállítását. Nem foglaltam véglegesen állást. Szimpátiával látom ezt a mozgalmat és hiszem, hogy találunk olyan módot, amelynek révén ez az intézmény megvalósítható. S ha már erről beszélek, akkor ki kell jelentenem, hogy én még a becsületvédelmi törvény reformjával^ is foglalkozni kívánok bizonyos mértékben, és pedig elsősorban azért, hogy a becsület fokozottabb védelmével kapcsolatban egyúttal meg tudjam szűntetni vagy a minimumra tudjam szorítani a középkorból itt maradt szégyenletes párbaj intézményt. (Elénk helyeslés és taps ) Ne méltóztassék elfelejteni, hogy az első bűncselekményt ezen a földön a becsület védelmében követték el, amikor Kain Ábelt megölte. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Irigység!) Kell és szükséges az, hogy végrevalahára ez a társadalom tisztában legyen azzal, hogy egy bűncselekményt egy súlyosabb bűncselekmény elkövetésével nem lehet letörölni. (Igaz! Ügy van! — Rassay Károly: Hat évvel ezelőtt megszavaztattam!) A csőd és a csődönkívüli eljárás reformjával kapcsolatban szükségesnek látszik a büntetőtörvénykönyv kiegészítése a hitelezőket károsító cselekmények fokozottabb megtorlásával. (Helyeslés.) Végül a sok egyéb közül, amivel a törvényelőkészítő osztály még foglalkozik, csak rámutatok arra, aminek tárgyában már ebben

1 a Házban volt alkalmam nyilatkozni; az egyik a rehabilitálási törvény, a másik pedig az összeférhetlenségi törvény reformja. Idevonatkozólag a közelmúltban tettem nyilatkozatot, a t. Ház tehát nem fogja kívánni, hogy e miatt szavaimat hosszabbra nyújtsam. Wolff Károly t. képviselőtársam hozta fel, Usetty t. képviselőtársam támogatta, magamnak pedig egy régi kedves gondolatát tartalmazza az, hogy a királyi bíróságok ne a Magyar Állam, hanem a Szent Korona nevében hozzák meg ítéleteiket. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Minden jog, amely a királyi jogok között van, és minden alkotmányos jog, amely Magyarországon volt, van és lesz, a mi államfelfogásunk, közjogi felfogásunk szerint a Szent Koronából származik. (Igaz! Ügy van! a középen.) A Szent Korona jogai a nemzettől származnak, mint ősforrásból és a nemzet ruházza azokat át a királyra. A királyi bíráskodás joga pedig ugyanilyen úton szállt a királyra, mindig azzal a korlátozással, hogy azt a tanáccsal, a segédbírákkal együtt gyakorolja a király. Ennek következtéiben nyilvánvaló, hogy a királyi jog a nemzet részvéteiével együtt gyakorlandó. kétség sem lehet tehát az iránt, hogy valóban illő és helyes, hogy abban a pillanatban, amikor a király nevében, mint a királyi felségjog képviseletének nevében való^ ítélkezést az a körülmény teszi lehetetlenné, hogy a királyi szék betöltve nincs, hogy akkor visszamenjünk az ősforráshoz, a radix omnium juriutmhoz, a Szent Koronához. (Helyeslés a jobboldalom és a középen.) Én a magam részéről ezzel nem azt mon43