Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

286 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. bele. Ez inkább csak függvénye a részvényjog reformjának. (Szabó Sándor közbeszól.) Ebben a tekintetben könnyen egyetérthetek képviselő­társammal, mert hiszen a szövetkezeti jog alap­természetével ellenkezik az, hogy ne a szövetke­zeti tagok pénzzébŐl éljen és működjék, hanem idegen adományokból és egyéb dolgokból. (Ügy van! a jobboldalon.) De ne méltóztassék t. kép­viselőtársam elfelejteni, hogy ez is egy nehéz időszak velejárója volt, és hiszem, hogy a jövő­ben már nem fogják meghamisítani a szövetke­zeti jog természetét ilyen segítségekkel. (Erdélyi Aladár: Csakhogy a nehézség mi rajtunk volt!) Itt van a kartellkérdés. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés elég nagy vihart vert, elég nagy lármát keltett. A magam részéről egészen vilá­gosan kifejeztem eddig is és állom most is azt az álláspontomat, hogy a kartellkérdés a meg­oldásra megérett. (Ügy van! a jobb- és a bal­oldalon.) A kartellkérdéssel foglalkoznunk kell. Ki kell jelentenem, hogy soha nem gondoltam arra, hogy én más tárca cirkulusába belekeve­redjem, soha nem gondoltam arra sem, hogy a magam részéről újból valami kötött gazdasági rendszerre való átmenetről álmodozzam. (He­lyeslés.) Isten ments ettől t. uraim! (Ügy van! a jobboldalon.) Semmi másra nem gondoltam, mint arra, hogy először nyilvántartásba, má­sodszor ellenőrzésbe kell venni ezeket az intéz­ményeket^ amelyek ma világhatalmak, s ame­lyek ma államok az államokban világszerte. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek kö­vetkeztében az államot fel kell fegyverezni szankciókkal is, de meggondolatlanságnak és dőreségnek tartanám, ha ne ismernők fel ugyan­akkor, hogy a kartelleknek vannak a gazdasági életben előnyös jelenségei is- (Ügy van! a jobb­oldalon.) a termelés racionalizálása szempont­jából. Nyugodjék meg tehát mindenki: aki egye­nes úton valóban a termelés érdekeit szolgálja a maga kartelljével, azt nem fogja az állam­hatalom üldözni, hanem inkább a vámvédelem előnyeivel fogja szolgálatait honorálni, ellen­ben annak, 'i&fei. a fogyasztás érdekeit, a köz érdiekét, a szegény emberek érdekeit semmibe véve, tisztán és egyedül az aranyborjú oltárán áldoz, meg kell éreznie az állam erkölcsi ere­jéből fakadó r törvényes szankciókat. (Hosszan­tartó helyeslés es tœps a jobb- és baloldalon) A biztosítási jog reformjára nem akarok részletesen kiterjeszkedni, ez nem máról-hol­napra aktuális kérdés, csak rá akarok mutatni, nehogy úgy lássék, mintha ezzel a kérdéssel nem foglalkoznék az igazságügyi törvény elő­készítés. Meg kell említenem, — és ez is arra mutat, hogy helyes az az álláspontom, hogy ilyen vonatkozásokban az igazságügyminiszter reszortjához tartozik a törvények képviselete — 'hogy legközelebb három nemzetközi tenger­jogi egyezmény becikkelyezését fogom kérni a t. Háztól. A tengeri hajóslevél, a tengeri fuva­rozói felelő'sség és egyéb 1 tengerjogi kérdések szabályozásáról r szóló egyezmények becikke­lyezését. Itt említem még meg azt, hogy komo­lyan foglalkozom a karaatkérdés szabályozásá­val, amelynek részleteibe most nem bocsátko­zom bele. A büntetőjog és a büntetőeljárás terén számos probléma merült fel. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) En legelsősorban még­sem a törvémyelőkészítóst, hanem azt a tényt kívánom megjelölni, hogy a büntető igazság­szolgáltatás terén első feladatomat a meglévő törvények végrehajtásában látom. Az 1913 : XXI. létesítette a dologházat a csavargók és prostituáltak elleni védelem és a bűnözés megelőzése céljából; és konstatálom, hogy ez a törvény még nincs végrehajtva. A magam részéről tehát minden erővel igyekezni fogok azon, ihogy ezt a meglévő, az 1913. évben meghozott törvényt végrehajtsam. Az 1913. évi VII. te. a fiatalkorúak intézményével fog­lalkozik, amely sajnosán nincs minden vonat­kozásban végrehajtva. Az átmeneti otthonok, a fiú- és leányotthonok intézménye jóformán a nullával egyenlő. Amikor én a fiatalkorúak intézményével foglalkozom, megállapítom, hogy egyrészt a fiatalkorúak védelme elsősorban népjóléti fel­adat, (Ügy van! Úgy van!) úgyhogy én az át­meneti otthonok, pl. az iparostanonc-otthonok kérdését, amikor a fiatalkorúaknak a bűnözési alkalmaktól való megóvására gondolok, szin­tén nem igazságügyi feladatnak tartom, ha­nem azt inkább az illetékes tárcáknál sürge­tem. A magam részéről azonban rajta leszek, hogy amennyiben erre mód és alkalom kínál­kozik, "a fiatalkorúaknak reformom átment át­meneti otthonait mégis az igazságügyi intéz­mények keretében valósítsam meg. Hogy azonban ezt meg tudjam tenni, ismét egy má­sik törvény végrehajtására van szükségem. amely másik törvény Végrehajtása, azonban nem kizárólag rám, hanem a pénzügyminiszter úrra is tartozik. Gondolok itt az 1892 : XXVII. t tcikkre, amely a büntetéspénzek hovafordításáról szól. Ez a törvénycikk világosan megmondja, hogy a büntetéspénzeket elsősorban letartóztatási intézeteknek mem fenntartására, hanem építé­sére, másodsorban a fiatalkorú bűnözők intéz­ményélnek fejlesztésére, harmadsorban rabse­galyezési célokra kell fordítani. (Ügy van! Ügy van!) Jól méltóztatnak tudni, hogy a sza­nálással kapcsolatban és azt megelőzőleg vala­mivel az összeomlás után a törvényhozás úgy intézkedett, hogy ezeknek a büntetéspénzeknek alapszerű kezelését megszüntette. Ennek az intézkedésnek mindenesetre megvolt a komoly oka, én azonban azon a jogi felfogáson vagyok, hogy az alapszerű kezelés megszüntetése nein jelenti egyszersmind a cél megszüntetését; én tehát rajta leszek, hogy a büntetéspénzek visz­szaadassanak eredeti céljuknak, ha nem is alap­szerű kezelés formájában, amire én egyáltalá­ban súlyt nem helyezek, s ezzel meg tudjam valósítani azoknak a büntetőtörvényeknek a végrehajtását, amelyekre az, előbb rámutattam és amelyekhez a köznek rendkívül fontos ér dekei fűződnek, amilyenek a dologházak es az átmeneti fiú- és leányotthonok intézményei. Az 1921 : XXIX. tcikkben igen helyes elv van lefektetve, amikor a büntetőeljárásnak egy hiányát pótolja s a kir. ügyészségnek és a m. kir. Államrendőrségnek lehetőleg egy épü­letben való elhelyezésére ad utasítást. Itt em­lítem meg, hogy én foglalkozom a bűnvádi el­járás reformjával is. Ne méltóztassanak erre azt mondani, ihogy aki sokat markol, keveset fog, mert én nem szándékozom ezzel a kérdés sel máról-holnapra idejönni a t. Ház elé, csak az elveimet akarom^ hangsúlyozni. De a bűn­vádi eljárás reformjában a legfontosabbnak tartom annak az angol elvnek az érvényesíté­sét, hogy a vádlott, a gyanúsított, a terheit minél előbb bíró elé kerüljön. (Élénk helyes­lés.) Ezt a célt szolgálja az 1921 : XXIX. tcikk­ben már lefektetett az az elv, hogy a rendőr­ség lehetőleg egy épületben legyen elhelyezve a kir. ügyészséggel, mert így a rendőrség vol­taképpen a kir. ügyészségnek közvetlen fel ügyelete és intézkedése alatt állván, ha tudni­illik lehetőleg a bírósággal van egy épületben, végre lesz hajtható az, hogy ugyanazon a na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom