Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-301
270 Az országgyűlés "képviselőházának bíróságok judiciuinára azoknak a kérdéseknek megoldását, mert a kodifikálás rendszere merev taxációban merül ki, az a merev taxáció pedig, amelyet törvényeink az utóbbi időben mutatnak, kétségkívül megköti a bíróságok kezét. Például magának & valorizálásnak kérdésében is én azon az állásponton voltam a bizottságban s itt a plénumban is, hogy én ebben a kérdésben nem kötném meg a bíróság kezét, hanem bizonyos szabad teret adnék az ő judiciumának, mert sokkal többet várok az ő szabad judiciumának érvényesülésétől, mint a legiszlatív intézkedéstől. Ez egészen más rendszert involvál, és én nem félnék ettől a rendszertől, mert hiszen amennyit az angol jog keretében az angol bírák fel tudnak mutatni, — ismerjük egész judikaturájukat — annyit a magyar bíró is meg tud tenni, az ő judiciumával, úgyhogy sokkal helyesebb és az igazságügy érdekének megfelelőbb volna, ha a merev kqdifikáció kérdésében nem kötnék meg judiciumát. En a kodifikációt igenis, sürgetem a magam részéről s elsősorban érdeklődöm az általános polgári törvénykönyvtervezete iránt, de itt is efv sajátságos ellenargumentum érvényesül mindig lelkemben. Mindig van valami, ami előttem nem teszi kívánatossá az új polgári törvénykönyv megalkotását, ez pedig a jogterület csökkentésének kérdése. Mert a megszállott területeken végeredményben a magyar jog él még ma is, él a magánjog és a büntetőjog kérdésében is. Ha én új magyar törvényt hozok, ez végeredményben a megszállott részeknek elméleti elszakítását jelenti a jog kérdésében, nem tehetek róla, de én nagyon nagy jelentőségűnek tartom pszichológiai szempontból is, hogy közös jog lássa el ügyeinket az elszakított részeken és a mi területünkön, mert ebben a közös jogforrásban is, amelyet ott alkalmaznak az egyes ügyekben, összekötő kapcsot látok az elszakított részek és a magyar területek között, habár mint jogász, a polgári törvénykönyv tervezetét, amely benyuj tátott, s amelynek munkájában nekem is módom volt annak idején résztvenni, én Örömmel üdvözlöm és várom is ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását, amelyet az igazságügyminiszter úr legnagyobb feladataként tudok ma is megállapítani. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ügy van! Az életbeléptetéssel várhatunk!) Igen, ez az ugyebár, amit valószínűleg mindenki érez, minden felelős tényező és képviselő érzi, hogy ez így van. Ha ott megmarad a régi magyar jog és itt egy egészen új jog keletkezik, ez bizonyos vonatkozásban nemzeti szempontból nem egészen kívánatos dolog. Láttuk például mit jelentett az országbírói értekezlet a magyar judicatura alakulásában és mit jelentett a magyar jog az Ausztriával szembeni ellenállás kérdésében; mit jielentett az ősi jogforrás, amelyhez a nemzet ragaszkodott, ez a konzenvatív értéket megőrző tudatalatti érzés, amely végigvonul az egész Corpus Jurison, amely kétségkívül sokat tett a magyar önállóság megteremtésének és megtartásának kérdésében. Ezt a nagy konzerváló erőt nem szívesen áldozom fel a modern jogfejlődés oltárán. ' Ha tehát ezt az áldozatot meg is hozza a nemzet, a csonka ország érdekeinek kielégítése céljából, én lelkemnek ezt a borongós hangulatát ebben a kérdésben nem tudom elfojtani. Mert tudom, ismerem a Felvidék helyzetét, amely elsősorban áll szívemhez közel. Ott látom, hogy bizony az ügyvédek szobáiban ma is ott vannak a régi magyar törvénykönyvek, ott vannak a bíróságok tárgyalószobáiban is a régi 301. ütése 1929 május 29-én, szerdán. magyar törvénykönyvek, ott lapozzák a Kúria jogegységi tanácsának döntvényeit, ott éltet és táplál a magyar jog, amelyből a megszállott részek egész lakossága merít. Mi volt az osztrák polgári törvénykönyv Erdélyben? Azt hiszem, hogy ez is hozzájárult a szászok szívósságának kérdéséhez, mert egész Erdélyben, de a szászoknál különösen jelentőséggel bírt az osztrák polgári törvénykönyv. Láttuk, hogy a modern jogfejlődés, a csonkítatlan Magyarország jogfejlődése mennyi ideig tűrte az osztrák polgári törvénykönyvet Erdélyben; és azt hiszem, ma is lehetnek olyan szempontok, amelyek megfontolás tárgyává tétethetik az új törvény életbeléptetését. Őszintén szólva, én nem félek ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásától, mert nem látom a parlament nagy munkakészségét ezekben a kérdésekben; nem látom azt a nagy érdeklődést és egy ilyen nagy javaslatnak letárgyalását ilyen érdektelenség mellett, amelyet sajnálattal állapítok meg megint nemzetünk szempontjából, nehéznek tartom. Látom a bizottságok munkáját ott, ahol bonyolult magánjogi kérdésekről van szó; mert a bonyolult kérdések mindig a magánjogi részben vannak, a büntetőjogi rész nem annyira bonyolult, mint a magánjogi, amely a jognak legnehezebb része; látom, micsoda nagy nehézséggel megy a szabatos, komoly munka és tisztán ezért aggodalmaskodom. Mint mondottam, mégis örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot és még fokozza örömömet az, hogy az új polgári törvénykönyv tervezetének nagy része a jogfejlődés útján szép lassan átmegy a gyakorlati életbe. Voltak bizonyos kérdések, amelyekben irányító jogszabályok hiányában bizonyos ingadozó joggyakorlat fejlődött ki és a polgári törvénykönyv rendelkezései már is belementek az élő jogba, a bíróságok ítéleteibe és indokolásaiba; úgyhogy a polgári törvénykönyvből az, ami jó, helyes és valóban jogszükségesség, ma már a bírói gyakorlattal lassan átmegy az életbe. Tessék figyelni a bírói ítéleteket. Lehet látni, hogy a kötelmijogi kérdésekben, de különösen az új részeknél, a társaságnál stb., sőt az örökjoí» 1 kérdésében is átmennek bizonyos rendelkezések. Különösen azokat értem, ahol vagy nem volt jogszabály, és most statuáltak jogszabályt, vagy ahol a homályos jogfejlődés jegyében eltérő állásfoglalások voltak, és a nolgári törvénykönyv tervezete átvágta azt a gordiusi csomót. Ez végeredményben nagyon egészséges alakulás, amelyet valamennyien örömmel fogadunk.. A bíróságok kérdésével kapcsolatban nekem is hangot kell adnom annak az aggodalomnak, amelyet hallottam az Összes előttem szólt képviselőtársaim szavaiból is. Kétségkívül nincs rendben a bíróságoknál sok dolog, — a tárgyalások hosszúsága, a foglyos-ügyek kezelése — mert foglyos-ügyek kérdésében bizonyos hiányok észlelhetők, amit tárgyilagosan meg kell állapítanunk és u^vanezt mondhatjuk például a kiadmányok ügyében is. De igenis, le kell szögeznünk, hogy a bíróságokat ezért vád sohase illesse, ne illesse különösen a törvényhozásnak ebben a termében, mert a bíróságok azok, amelyeknek elnökei állandóan sürgetik felterjesztéseikben ezeknek orvoslását, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ügy van!) akik állandóan hangsúlyozzák, hogy így a felelősséget vállalni nem tudják. Beszéltem a nanokban egyik bíró kollegámmal, akinek bő alkalma van ezekbe az ügyekbe belepillantani és ő azt mondja, hogy aggodalommal nézi az események alakulását,
