Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-301
268 r As országgyűlés képviselőházának irattárba, ami, azt hiszem, megint csak kicsúfon lásá a birói igazságszolgáltatásnak. Azt is szóvá kell; tennem, amit már Gál Jenő t. képviselőtársam is szóvátett, ami a közszabadságok terén történik itt ebben az országban. Gál Jenő t. képviselőtársam most tartott beszédében rámutatott arra, de az igazságügyi tárca költségvetésének vitái során az elmúlt években én is rámutattam arra, hogy a közszabadságok és a személyes szabadságok kérdése manapság valósággal Csáki szalmája. Ha a múltbeli állapotokat összehasonlítom a mai állapotokkal, láthatjuk, hogy azelőtt valamely polgár, vagy valamely munkás előzetes letartóztatása nagy dolog volt, amit nagyon meggondolt az eljáró bíró, ügyész, vizsgálóbíró, vagy nyomozó közeg, meggondolta erősen, vájjon tönkretegyen-e exisztenciát, vagy meggondolta azért, nehogy megsértse a törvény szellemét. Ma pedig azt látjuk, hogy — és különösen áll ez a rendőrségi eljárásokra — amikor nagyon gyakran magánjogi követeléseket bűnügyi formába burkolnak bele, a bűnügyi formába történt beburkolás alkalmával valósággal segédkezet nyújt — méltóztassék megállapítani, igen t. igazságügyminiszter úr, hogy helyes-e ez a kifejezés — a nyomozó hatóság a zsaroláshoz. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem tudatosan! Ha azt mondja a képviselő úr, hogy tudatosan, nem mondok igent. Ha azonban^ azt mondja, hogy a körülmények következtében, akkor sok esetben ezt magam is elismerem.) Ha koncedálom is azt, hogy nem mindig tudatosan, azonban az esetek tekintélyes száma, igen r t. miniszter úr, az, hogy azt látjuk, hogy magánjogi követeléseket beleburkolnak büntetőbírói eljárásba és így akarnak a követelésekhez jutni és odáig mennek, hogy vannak a rendőrségnél bejáró ügyvédek, akik kellő összeköttetésekkel mindig ki tudják eszközölni azt, hogy egyeseket letartóztatásba, vagy őrizetbe vesznek, hogy az Őrízetbevétel által valahogyan kierőszakolják a magánjogi követelés rendezését. Â másik dolog, amely ugyancsak a személyes szabadság kérdésének rendezéséhez tartozik, a következő: Elnök: A képviselő úr beszédideje egy^perc múlva lejár, szíveskedjék beszédét befejezni. (Kabók Lajos: Ez a házszabály! De rosszul csinálták meg!) Györki Imre: Arra nézve, t. igazságügyminiszter úr, hogy maguk a büntetőbíróságok sem tartják be azokat a nerrendi szabályokat, amelyeket pedig a személyes szabadság védelme érdekében feltétlenül be kellene tartaniok, itt van ; amit ezúttal is figyelmébe ajánlok, Kiss Jenő ügyvéd elvtársam ugye. Május 6-án ? hozott ebben az ügyben a bíróság letartóztatási végzést, s Kiss Jenő ügyvédet le is tartóztatták. A letartóztatás ellen felfolyamodást jelentett be, majd szabadlábrahelyezést ' kért óvadék ellenében, amit a bíróság elutasított, s ez ellen felfolyamodást jelentett be a védelem. Ma tehát, körülbelül 3 héttel azután, hogy ezek a felfolyamodások beadattak, még fel sem terjesztették a felsőbírósághoz elbírálás végett. Ez pedig azt jelenti, hogy itt a személyes szabadság durva megsértése követettetett el a bíróság részéről, mert a bíróság tartozik a perrendtartásnak érvényt szerezni és a perrendtartás rendelkezéseinek megfelelően az ilyen felfolyamodásokat elbírálás végett haladéktalanul a felsőbírósághoz felterjeszteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor az a nyomozó hatóság, vagy vádhatóság az egész vonalon a legpéldásabb rendet kívánja az' állampolgároktól és minden kis elcsúszást szigorúan büntet és szigorú vádat emel 301. ülése 1929 május 29-én, szerdán. ilyen esetekben, akkor első kötelessége az is, hogy maguk a bíróságok ebben a tekintetben rendet tartsanak és a személyes szabadságnak ezt a durva megsértését maguk a bíróság el ne kövessék. (Farkas István: Legalább a jogorvoslati eljárást gyorsítsák!) Minthogy egyrészt nem hallottam az igazságügyminiszter úr Programm ját... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Leginkább a segédszemélyzet hiányán múlik, nem a bírákon!) Engem nem érdekel az, hogy kin múlik, hanem csak az, hogy ezen az állapoton mielőbb segítsenek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A bíróságon nem múlik, azt azonban elismerem, hogy az i^azságügyminiszternek kell erről gondoskodnia.) Én csak a tényt hozom ide. A személyes szabadság megsértése az, hogy három hétig nem juttatják a felsőbíróságokat abba a helyzetbe, hogy egy letartóztatott ember szabadlábrahelyezése vagy további fogvatartása kérdésében döntsön. Mondom, egyrészt azért, mert nem hallottam az igazságügyminiszter úrnak programmját, tehát nem tudom miket tervez a jövőt illetőleg az igazságszolgáltatás terén, másrészt pedig mert bizalmatlan vagyok a kormány működése iránt, az igazságügyi tárca költségvetését sem fogadom el, ellenben a következő határozati javaslatokat terjesztem be (olvassa): «A Képviselőház utasítja az igazságügyminisztert, hogy a társadalom kiepgesztelődése szellemében az ország békés politikai fejlődésének előmozdítására az 1918-tól mai napig terjedő időben elkövetett politikai vétségekre és bűncselekmén vekre általános közkegyelemről (amnesztiáról) törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé». (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Második határozati javaslatom a következő (olvassa): «A Képviselőház utasítja az igazságügyminisztert, hogy a letartóztatási intézetek szabályzatát a kor követelményeinek megfelelően változtassa meg és a politikai foglyoknak önköltségen való élelmezését engedélyezze». Végül harmadik határozati javaslatom a következő (olvassa): «A Képviselőház utasítja az igazságügyminisztert, hogy a halálbüntetés eltörléséről törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé*.'(Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Wolff Károly] Wolff Károly: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a jelenleg érvényben lévő házszabályok keretén belül nem volt módomban kiterjeszkedni pártom megbízásából egyes kérdésekre, amelyekre az általános politikai megítélés keretében ki kellett volna terjeszkednem, így kénytelen vagyok ennél a tárcánál bizonyos megjegyzéseket tenni, hogy így az általános politikára vonatkozó állásfoglalásunkat körvonalazzam. Ami mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselő úr egyes állításait illeti, szükségesnek tartom foglalkozni az újrafelvételek kapcsán keletkezett eltérő ítéleteknek kérdésével. Mert az^ új raf el vételekkel kapcsolatban mutatkozó ítéleteket — értem ez alatt a forradalom utáni bűncselekmények ügyében elrendelt újraf el vételeket — oly módon hozta fel a t. képviselő úr, mintha ez egy dokumentuma lenne az előbbi bírói eljárás felületességének és helytelenségének. (Györki Imre: Nagyrészt az!) Ez ellen a leghatározottabban állást foglalok és óvást emelek a tárgyilagosság jegyében (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) és meg fogom kísérelni megdönteni t. képviselőtársamnak ezt az állítását. (Malasits Géza: Ez még a képviselő úrnak sem fog sikerülni.) Hiszen végeredményben valamennyiünknek egyaránt érdeke, — és itt nem is-
