Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

'Az országgyűlés képviselőházának 301. ülése 1929 május 29-én, szerdán. 267 nem oldja meg a zúgirászat kérdésének újból való szabályozása sem. Ezek csak apró pepecselések^ az ügyvédnyomor kérdésénél. A nyomor kérdését meg lehet oldani akkor, ha ennek az országnak gazdasági életét valahogyan jobbá teszik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem kiszakított része a magyar társadalomnak. Ha ebben az országban tudunk olyan gazdasági állapotot teremteni, hogy az ország minden polgára és minden munkása a maga munkájából becsületesen meg tud élni, akkor megélnek az ügyvédek is, ellenben külön-külön egyes kasztokra és egyes társadalmi osztályokra vonatkozólag gyökeres rendszerváltozást életbeléptetni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokkal helyesebbnek tartanám, ha az igazságügyminiszter úr nem csupán az ügyvédkérrés rendezése érdekében, hanem általános igazságszolgáltatási szempontból harcolna azért, hogy a középfokú közigazgatási bíróságot megalkossa. (Helyeslés a középen. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ebben egyetértünk!) Erre szükség van, és ha ezt megalkotta az igazságügyminiszter úr, akkor egyúttal nagy jótéteményt tett az ügyvédkérdés rendezése tekintetében is. Azonkívül az igazságszolgáltatásnak ebben a mai dzsungeljében is — mert azt, ami a közigazgatási igazságszolgáltatás körül van, másnak, mint dzsungelnek nevezni egyáltalában nem tudom — olyan rendet fog teremteni, hogy a közigazgatási igazságszolgáltatás legalábbis arra a nívóra fog felemelkedni, amelyen ma az úgynevezett királyi bíróságok, a polgári és büntetőbíróságok vannak. (Az elnöki széket Piiky Endre foglalja el.) A bíróságok számának szaporítását is szóvátették az előttem felszólalt t. képviselőtársaim. Magam is szükségesnek tartom ennek a kérdésnek rendezését, és pedig nagyon sürgősen. Mert ha továbbra is ezek az állagotok maradnak meg, amely állapotok ma a bíróságnál fennállanak, akkor odajutunk • t. igazságü^miniszter úr, hogy az igazságszolgáltatásnak csődjéről lehet ebben a Házban beszélni. Mert teljesen az igazságszolgáltatás csődjét jelenti az, amikor magánjogi követelések érvényesítése esetén évekig tart, amíg jogerős bírói ítéletet lehet kapni. Méltóztassék a t. miniszter úrnak, aki maga is gyakorlati ember, gyakorló ügyvéd volt, visszagondolni arra az időre, amikor még praxist folytatott, vagy méltóztassék megkérdezni azokat az ügyvédeket, akik ma is gyakorló ügyvédek, hogy milyen terminusokkal dolgoznak ma úgy Budapesten, mint vidéken, akár az elsőfokú, akár á másodfokú bíróságok. S ha erre a feltett kérdésre az igen t. miniszter úr választ akar kapni, akkor meg fogja kapni és láthatja azt, hogy már most, május végén nem szokatlan, hogy októberre, vagy novemberre tűznek ki terminusokat, és az ilyen hosszú^ terminusnak a kitűzése nemcsak azért történik, mert talán közbeesik a bírói szünet, a nyaralási szabadság megkezdése, hanem amikor ez nem is esik közbe, a téli időszakban sem szokatlan, hogy négy, vagy öthónapos terminusokkal dolgoznak. Ha ehhez hozzáveszi at. igazságügyminiszter úr azt, hogy a bírák túl vannak halmozva és túl vanak terhelve munkával, aminek az a következménye, hogy egy-egy üggyel nem tud alaposan foglalkozni, hanem igyekszik akár a felperesnek, akár az alperesnek a legelső indítványát, amely a halasztást célozza, felhasználni arra, hogy újabb halasztást, újabb terminust adjon, akkor látni fogja, hogy elsőfokú ítéletet egy év alatt, esetleg két év alatt sem lehet kapni és nem lehet az ügyek elintézéséhez hozzájutni. S ez különösen áll, igen t. miniszter úr, azoknál a pereknél, amelyek a legszegényebb társadalmi osztály perei. En erről a helyről is felkérein az igen t. miniszter urat arra, méltóztassék utána nézni és méltóztassék érdeklődni, hogy mi van különösen a munkaügyi perekben, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és mi van a munkásbiztosítási királyi bíróságok előtt folyó perekben. Ha pedig erre a két tércsoportra vonatkozólag az igen t. miniszter úr érdeklődik, akkor meg fogja hallani, hogy nem tartozik a ritkaságok közé, hogy valaki, egy elbocsátott munkás, vagy egy elbocsátott tisztviselő, aki foglalkozás nélkül maradt, aki tehát rá van utalva arra, hogy a felmondási időre járó munkabérét megkapja, a legnagyobb nélkülözésnek és nyomornak van kitéve azért, mert lehetetlen lefolytatni az ő munkaügyi felmondási perét egy évnél, esetleg másfél évnél hamarább. Ugyanígy vagyunk, t. igazságügyminiszter úr, a munkásbiztosítási bíróság előtti perekkel is. Milyen ügyek tartoznak odal Azoknak az ügyei tartoznak ennek a bíróságnak hatáskörébe, akiknek maga a Társadalombiztosító Intézet vagy a táppénzüket, va^v egyéb segélyüket nem folyósította, vagy pedig a baleset esetére biztosított járadékot bizonyos okoknál fogva megtagadta. Méltóztassék elképzelni, hogy a társadalomnak milyen nyomorultjai, milyen szegényei ezek, akik erre rá vannak utalva, úgyhogy itt gyors igazságszolgáltatási intézkedésre lenne szükség. És mit látunk? Amikor ebben a Társadalombiztosító Intézetbe is bevonult a legteljesebb mértékben a bürokrácia s ebben az intézményben sem azzal a szociális gondolkodással és előrelátással intézik és döntik el ezeket az ügyeket, mint amilyent a hasonló természetű ügyek feltétlenül megkívánnának, akkor nem azt látjuk, hogy gyors és erélyes intézkedés történnék a munkásbiztosítási bíróságok részéről, hanem ellenkezőleg azt látjuk, hogy ezekben az ügyekben is meglehetősen hoszszadalmas az eljárás, úgyhogy nagyon gyakran megtörténik, hogy mire ítélethozatalra kerül a sor, addig az a szerencsétlen beteg már meghalt és csak hozzátartozói részesülhetnek ezekben a segélyekben. Arról is szólanom kell, t. Képviselőház, hogy azért is tűrhetetlen és tarthatatlan a bíróságok helyzete, mert nem rendelkeznek megfelelő segédszemélyzettel. Amióta tagja vagyok a törvényhozásnak, azóta állandóan felvetjük ezt a kérdést. 1929-et írunk, és ma még mindig olyan elképzelhetetlenül primitív módon vannak berendezkedve bíróságaink, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) különösen az első folyamodású bíróságaink, mint ahogyan talán 60 évvel ezelőtt voltak. Még mindig ott látjuk azt a gürcölő, azt a körmölő, a jegyzőkönyvet sa játkezűi eg vezető bírót, akitől, úgy-e, lehetetlen megkívánni, hogy fizikai munkát végezzen a tárgyalási jegyzőkönyv vezetésével (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és egyúttal átgondolja az egész jogkérdést és ennek megfelelően ítéletet hozzon. De nem tudom, vájjon értesült-e az igen t, miniszter úr arról is, hogy most már nemcsak Budapesten, hanem az egész országban valósággal divik az a rendszer, hogyha az ügyvédek bírói ítéleti kiadmányt akarnak kapni, ennek egyszerű módja ma az, hogy elkérik leírás céljából az ítéletet, és az ítéletet az ügyvéd saját otthonában, saját gépírókisasszonyával készítteti el és aztán csak hitelesítés végett viszi vissza a bírósági