Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

266 Az országgyűlés képviselőházának zálodott, tehát a gazdasági életben nagyobb megrázkódtatástól nem kell tartani, akkor ezt a kérdést is napirendre fogja tűzni a kormány és îbben a kérdésben is végleges helyzetet fog te. 3mteni, Itt is az a helyzet, hogy tíz évvel a forr adalomnak lezajlása után még mindig vannak emberek, — és pedig elég szép számmal — akik nem tudnak visszatérni az országba; nem^ tudnak visszatérni azért, mert ebben a kérdésben sem hajlandó a kormány a megbocsátás alapjára helyezkedni és nem hajlandó ezekre vonatkozólag is ugyanolyan mértékkel mérni, mint amilyen mértékkel mér az ellenforradalom gyilkosaira és rablóira nézve- Kérem tehát az igazságügyminiszter urat, hogy e kérdésnek is mielőbbi megoldása iránt intézkedni méltóztassék. Az igen t. előadó úr előadói beszédében meglehetősen élesen elítélte azoknak az úgynevezett reklámpereknek tömegét, — (örffy Imre előadó: Tömegét nem mondottam!) — ha jól emlékszem, utalt a Kúria elnökére, aki újévi beszédében uf^vancsak elítélte ezeket a pereket — amelyekkel elárasztják a bíróságot. Tökéletesen igaza van az igen t. előadó úrnak, és igazuk van mindazoknak, akik megállapítják, hogy ma a bíróságot túlontúl foglalkoztatják olyan ügyekkel, amelyek tulajdonképpen nem is tartoznának a bíróság elé; ma azonban az emberek érzékenysége talán túlfejlődött és olyan^ dolgokért is a bíróság elé mennek, amilyenekért a múltban egváltalában nem szoktak az emberek bírói jogsegélyt igénybevenni. Amikor azonban ezt megállapítjuk, nem szabad figyelmenkívül hagynunk azt, hogy az ilyen tömegperekre vonatkozóan az iskolapéldát maga a kir. ügyészség mutatta. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kir. ügyészség volt f az, amely indokolatlanul a perek és büntetőeljárások egész lavináját indította meg; ilyenek voltak — hogy egyébről ne beszéljek — a közlési perek. JJgyanezt mondhatom az ügyészség állásfoglalására vonatkozóan akkor, amikor mindenegyes esetben, egy alaptalan feljelentés, egy haragos levél alapján vállalta az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénybe ütköző bűncselekmények miatt az eljárás megindítását. Ugyanezt kéli mondanom akkor is, amikor látjuk, hogy tömegesen indítottak és indítanak még ma is kormányzósértési pereket. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Alig van ilyen per! — Malasits Géza közbeszól.) Igaza van Malasits képviselőtársamnak, hogy Ferenc József király egész uralkodása alatt nem produkáltak annyi királysértési pert, mint amennyi kormányzósértési pert az utolsó években — talán az utolsó években nem, de azt megelőzőleg — indítottak. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Két év óta alig van!) Azonkívül itt van a királyság intézménye elleni vétség miatt indított perek tömege. Ha valaki feláll valahol s akár nyilvános gyülekezetben, akár privát társalgás alkalmával csak párhuzamot von a királyság és köztársaság intézménye vagy alkotmányjogi berendezése között, és van a társaságban valaki, aki a kritikai megnyilatkozást bántónak, sértőnek találja s egyszerűen megy és feljelentést tesz a kir. ügyészségen, akkor a kir. ügyészség mindig ott áll a vád álláspontjára helyezkedve és védi a királyság intézményét, legalábbis olyan mértékben, — és tapasztalatból mondhatom, igen t. igazságügyminiszter úr, hogy maga bíróság is úgy védi a királyság intézményét — mintha fenn a budai Várban ma is ott ülne a koronás király és visszaszerezte volna az ország réigi határait. Ha ez megtörtént volna, akkor sem kellene megvédeni a királyság intézményét any301. ülése 1929 május 29-én, szerdán. nyira, mint ahogy megvédik ma, amikor nincs királyunk és nem is tudjuk, hogy ki lesz a király. (Rothenstein Mór: Talán nem is lesz!) Talán méltóztassék a kir. ügyészségnek e tömegperek megindítását abbahagyni, s ha a kir, ügyészség ezt abbahagyja, akkor ez jó példával fog hatni az állampolgárok egyéb rétegeire is, és akkor ezek a perek feltétlenül csökkenni fognak. Ezen az úgynevezett reklámperek számának apasztására, t. Képviselőház és igen t. igazságügyminiszter úr, nagyon jó módszer volna az, ha a maga büntető igazságszolgáltatás példát statuálna azzal, hogy nem hozna mindenegyes esetben marasztaló ítéletet vagy pedig az alaptalanfeljelentőket marasztalná el ezen ügy megindítása által okozott költségekben. Hogy azonban e tekintetben mi megy végbe, annak dokumentálására ajánlom az igazságügyminiszter úr figyelmébe a ma délután megjelent lapokat, amelyek beszámolnak egy délelőtt lefolyt törvényszéki tárgyalásról, ahol sajtóvétségért becsületsértésben vagy rágalmazásban — nem tudom pontosan — elítéltek valakit azért, mert az egyik lap leközölt egy fényképet, és pedig amszterdami olimpiászra kiküldött sakkbajnok fényképét és valakinek a képét kihagyták, illetve retusirozták a képből azért, mert csak pótkiküldött volt és csak abban az esetben jöhetett ott számításba, ha valamelyik bajnok megbetegedett volna és nem tudott volna az olimpiai versenyben résztvenni. Méltóztassék igen t. igazságügyminiszter úr elképzelni, hogyha akad magyar bíró, aki már azért is megállapítja a rágalmazás vagy becsületsértés tényálladékát, mert egy fényképen nem közlik valakinek a képét, akkor igazán megáll az emberben minden józan ész és minden józan kritika és természetesnek találja, hogy akadnak emberek, akik reklámperek tömegével árasztják el a bíróságot, mert hiszen természetes, hogyha ilyesmiért marasztaló ítéletet lehet hozni, akkor valósággal rábocsátják a bíróságokra az embereket, hogy ilyen alaptalan feljelentéseket tegyenek és ilyen alaptalan pereket indítsanak. Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim felemlítették az ügyvédkérdést is, mint egyik olyan problémáját az igazságszolgáltatásnak, amelyet meg kell oldani. Az előttem felszólalt ErodiHarrach Tihamér t. képviselőtársam akkor, amikor ezt . a kérdést felvetette,^ egyúttal felhozta a szegényügyi védelem kérdését, mint egy olyan megoldási lehetőséget, amelynek helyes vagy helytelen rendezése ad munkalehetőséget az ügyvédeknek, és rámutatott a zugirászát kérdésére. T. Képviselőház! Bármennyire azon az állásponton vagyok is, hogy ebben a kérdésben- az ügyvédnyomor kérdésében valamit tenni kell az igazságügyi kormánynak és tényleg rendet kell teremteni a szegényügyi védelem kérdésében, mégis kérem az igazságügyminiszter urat arra, hogy ne oly módon méltóztassék ebbe a kérdésbe belenyúlni, és ne oly módon méltóztassék azt megoldani, hogy azok adják meg az árát a szegényügyi védelem kérdése megoldásának, akik^ tulajdonkénnen rászorulnak arra, hogy szegényügyi védelmet nyerjenek. Méltóztassék elhinni, — és e tekintetben, azt hiszem, azok az ügyvédkartársaim is, akik itt ülnek a Két)viselőházban mint képviselők, be fogják látni, hogy ebben igazam van — hogv az a csekélység, hogy megszüntetik vagy megszorítják azt, hogy inp'venes védelmet nyújtanak néha kamarai kirendelés alapján néhány szegénynek, ez még nem oldja meg az ügyvédség kérdését, ahogy