Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

'Az országgyűlés "képviselőházának SO kérdésre vonatkozólag már a múltban hallottunk kijelentéseket. Az egyik alkalommal a népjóléti és munkaügyi miniszter úr úgy is, mint a kormányelnök vir f helyettese, hangoztatta itt benn a Házban már évekkel ezelőtt, hogy a hogyan ő a kormány összetételét és a kormány felfogását ismeri, az amnesztia, a forradalom alatt elkövetett bűncselekmények likvidálása előbb következik be nálunk, mint a mennyi idő alatt az bekövetkezett a francia forradalom után. Azóta néhány jó év folyt le és azt láttuk, hogy már messze mögötte vagyunk annak az időnek és annak az évnek, amikor Franciaország fátyolt borított a tényleg óriási kilengésekre, ellenben nálunk még mindig nem tartotta a kormány szükségesnek azt, hogy teljes egészében likvidálja a forradalmak alatt elkövetett bűncselekményeket. Még ma is az a helyzet, hogy olyan emberek vannak börtönben, akiket forradalmi magatartásuk miatt vagy forradalom alatt elkövetett cselekmények miatt ítéltek el. Ismerem az igen i kormány álláspontját és ismerem magának az igazságügyi kormányzatnak fejfogását és kifogását is, amely annak állításában szokott jelentkezni, hogy tulajdonképpen az a néhány ember, (Zsitvav Tibor igazságügyminiszter: Tizennégy ember!) igen, tizennégy a számuk körülbelül, akikről nekem is tudomásom van, hogy azok nem is politikai bűncselekmények miatt vannak fogságban, hanem... (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Kablásért és hasonlókért!) Lényeges körülmény mégis csak az, igazságügyminiszter úr, hogy ezek az emberek ma még fogva vannak, igenis a forradalom alatt kerültek abba a helyzetbe, hogy bizonyos bűncselekményeket elkövessenek és nem lehet különválasztani ténykedésüket • a forradalomtól és nem lehet olyannak minősíteni, hogy azok nem politikai bűncselekmények, hanem közönséges bűncselekmények és ennélfogva azokra az amnesztiát kiterjeszteni nem lehet. En azonban tisztán célszerűségi szempontból is kérem az igazságügyminiszter urat, hogy éppen azért, mert ő maga is mondotta, hogy összesen tizennégy ember van még fogságban, felvetem a kérdést, hogy tíz évvel a forradalmak lezajlása után nem látja-e még elérkezettnek az időt arra, hogy ennek a tizennégy embernek az ügyét is revízió alá vegyék és ezekben az ügyekben is amnesztiával ezeket az embereket szabadlábra helyezzék. Különösen hangoztatom ezt, igen i igazságügyminiszter úr, azért, mert ha ön figyelemmel kíséri azokat az ítéleteket, amelyek az újrafelvételek alapián manapság is, a közelmúltban napvilágra kerültek, ezekből az ítéletekből láthatja azt az igen tisztelt igazságügyminiszter űr is, hogy mikép ítélkeztek bíráink 1920-ban vagy 1921-ben, amikor abban a feszült és • túlhevített hangulatban hozták meg a bírói ítéleteket. Éppen tegnapelőtt olvashatta az igen tisztelt miniszter úr, Hogy Debrecenben újrafelvétel alapján felmentettek egy olyan postatiszt viselőt, akit annak idején öt évi fegyházra ítéltek el és most újrafelvétel alá került (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : TTj bizonyítás alapján!) Üjrafelvétel alapján. Ez annyit jelent, hogy annak idején nem foganatosították azokat a tanúkihallgatásokat, amelyek a védelem szempontjából feltétlenül kívánatosak lettek volna, hogy foganatosítsák. Nekem, mint gyakorlóügyvédnek, ugyancsak volt hasonló esetem, ahol konstatáltuk azt, hogy most egy ügyvédtársam, — az illető kormányfőtanácsos úr — aki a saját maga által hozott ítéletekben nem átall most . újrafelvételi kérelmeket előterjeszteni, egysze1. ülése 1929 május 29~én, szerdán. < 265 rűn úgy ítélkezett annak idején az úgynevezett kommunista ügyekben, hogy megnézte, kiknek vallomása előnyös a védelem szempontjából és ezeket — minthogy gyorsított eljárás szerint ítélkezett ezekben az ügyekben, s a jogorvoslati lehetőség nem volt megadva — egyszerűen elparancsolta; azt mondotta, hogy ezek lényegtelen vallomást akarnak tenni, ezek vallomástételére nem kíváncsi és az összes védőtanukat valósággal elkergette a tárgyalásról és kihallgatta azokat a tanukat, akik terhelő vallomásokat tettek. Amikor köztudomású tény, hogy ilyen ítéletek nagyon gyakran hozattak 1920-ban és 1921-ben, amikor az igazságügyminiszter úr megállapítása szerint is, csupán tizennégy emberről van szó, ismételten felvetem a kérdést és kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék ezeket az ügyeket egyszer már likvidálni, mert tíz évvel a forradalmak lezajlása után elérkezett már az ideje annak, hogy ebben a kérdésben egyszer már rendet teremtsünk és a múltra fátyolt borítsunk. Ezt annál inkább szükségesnek tartom, mert azt látom, hogy viszont az ellenforradalom bűntetteseivel szemben egészen más mértékkel mértek, azt látom, hogy azokra a gyilkosokra, azokra az erőszakot elkövetőkre, azokra a politikai kilengőkre vagy egyéni kilengőkre, ahogyan elnevezték őket, akik hazafias felbuzdulásból gyilkoltak, hazafias felbuzdulásból raboltak, hazafias felbuzdulásból loptak, ezekre azonban véges végig valamennyiükre már kiterjesztették az amnesztiát, sőt van egy ötvenháromszoros gyilkos, aki az országgyűlésnek is tagja lehet. Elnök: A képviselő urat egy képviselőtársának súlyos megsértéséért rendreutasítom. (Rothenstein Mór: Hát nem igazi — Zaj.) Györki Imre: En csak egy tényt állapítottam meg. Elnök: A képviselő urat ismét rendreutasítom, és ha így folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni. (Kabók Lajos: Az igazságot sem szabad megmondani?) Kabók Lajos képviselő urat rendreutasítom. Györki Imre: Érthetetlennek találom, hogy amikor az egyik oldalon ilyen ^ mértékkel mérnek, akkor a másik oldalon még mindig a könyörtelenség alapjára helyezkedik a kormányzat és semmiféle tekintetben nem ismeri a megbocsátást. Ugyanez a helyzet az emigráció liöuldálásával szemben. Ez is olyan fájó seb, amelyet állandóan napirenden kell tartani mindaddig, amígezt a kérdést meg nem oldják. Valami tessék-lássék intézkedés^ történt néhány évvel ezelőtt, ez az intézkedés azonban nem az, amely a kérdést véglegesen megoldotta volna. Még ma is sokan vannak olyanok, akik távol vannak hazájuktól azért, mert ellenük alaptalan feljelentés alapján bűnvádi eljárás indult, és természetes, hogy nem hajlandók ma hazajönni és kitenni magukat olyan ítélkezésnek, amelynek alapja olyan eljárás és olyan tanúvallomások, amilyeneknek tömegét láttuk 1919-ben vagy 1920-ban. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Kendes bíróság elé állítanók ma őket!) Ebben a kérdésben is a miniszterelnök úr már ismételten kijelentette itt a. Házban, hogy ezeket a kérdéseket is hajlandó abban az esetben és azon alkalommal megoldani, amikor már az ország gazdasági és politikai üelyzete bizonyos mértékig stabilizálódott. Ha jól emlékszem, a szanálás idején mondotta a miniszterelnök úr, hogy akkor, ha elérkezik az ideje, hogy koronánk vásárló ereje — koronáról volt akkor szó — stábiii-