Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-301
â46 l 'Àz országgyűlés képviselőházának zisök!) A t. képviselő úr nagyon jól tudja, hogy én ebben a kérdésben bizonyos okoknál fogva többet nem mondhatok és nem is mondok. (Bleyer Jakab: Tessék csak mondani!) En tudom azt, hogy túllőnek egyes agitátorok a célon, én járom az országot, ismerem a hangulatot és nagyon örülnék, ha a képviselő úr kimenne és ezt a beszédet minden német községben elmondaná. Ezt a beszédet magam is aláírom, de amit az ön emberei kint csinálnak, az minden, csak nem ennek a beszédnek a szelleme. (Bleyer Jakab: Ez mind ráfogás. Amíg nem bizonyít adatokkal, addig ezt kifogásnak minősítem!) T. képviselőtársam, t. Ház, nem vagyok hajlandó az ország érdekében többet mondani. (Zaj a jobbközépen.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kíván még valaki szólni? Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr óhajt szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a miniszterelnökség költségvetésével kapcsolatban egész sorát vetették fel a kérdéseknek, amelyek részben, mondjuk nagyrészben tényleg összefüggésben állanak a miniszterelnökség költségvetésével, — bár részben egészen más területen mozognak — kénytelen vagyok egypár megjep-vzést tenni olyan kérdésekre vonatkozólag, amelyek a miniszterelnökség költségvetését közelebbről érintik. Ezek közül a kérdések közül elsősorban foglalkoznom kell azokkal, amelyeket gróf Hunyady Ferenc, utána Farkas István és Malasits Géza t. képviselőtársaim az általános politika mezején hangoztattak. Gróf Hunyady Ferenc azt mondotta, hogy a háború és a forradalmak után a magyar kormány feladata tulajdonképpen nem az, hogy az állami kereteket megállapítsa, amelyek már meg lettek állapítva a háború előtt a liberális éra alatt, hanem az, hogy a társadalom struktúráját felépítse. Sajnos, nem voltunk abban a helyzetben a forradalmak után, hogy az ő posztulátumának eleget tehettünk volna, hiszen az állami keret ép a háború alatt és után, a forradalmak alatt züllöttek szét, bomlottak fel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem léteztek ezek az állami keretek, amikor a hatalmat a kormányok átvették a forradalmak után és úgyszólván újra kellett felépíteni a magyar állam fundamentumát, amíg ma már természetesen azon a téren is fokozatos haladást tehetünk, amely téren t. képviselőtársam a kormány működésének főrészét látni szeretné. ö a miniszterelnökség költségvetésével kapcsolatban bírálat tárgyává tette azt az összeegyeztető működést, amelyet a miniszterelnöknek a kabinet keretében kell kifejtenie, amely működésnek keretén belül kell hogy gondoskodjék arról, hogy az egyes reszortok működése között ne legyen ellentét, hanem meglegyen az összhang, hogy egy eszme irányítsa a kabinet összes tagjainak működését egyik vagy másik téren, amelyeket azután beszéde folyamán meg is jelölt és hogy mindazok az ellentétek és ellenmondások, amelyek ebből a szempontból természetszerűen kifogásolhatók, a miniszterelnök működése révén kiegyenlítődjenek és elimináltassanak. Azt hiszem, senki sem tehet nekem szemrehányást abban a tekintetben, hogy ezt a működést nem fejtettem ki, sőt ellenkezőleg, amikor egyes ellenzéki képviselők azt hangoztatják, hogy itt diktatúra van és bizonyos kifejezéseket használnak, amelyek a miniszterelnöki működés túltengésére látszanak mutatni, (DerültÉ 01. ütése i§29 május 2Ù-ên t szerdán. ség a jobboldalon.) azt hiszem, hogy ezek a kijelentések homlokegyenest ellentétben vannak azzal a kritikával, amelyet t. képviselőtársam hangoztatott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elismerem, hogy nagyon nehéz feladat előtt áll minden magyar miniszterelnök olyan esetekben, amikor több reszort keretébe van egy ügy elosztva, amikor ezen működések összeegyeztetésére szükség van. (Ügy van! Ügy van!) Tényleg magam is főfeladatomat ezen a téren látom. Vannak olyan kérdések, amelyek reszortkérdések nem lehetnek, amelyek az egész kabinetnek kérdései, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) bár reszortokba fel vannak osztva. De aki ismeri a magyar bürokrácia nehézkességét, (Ügy van! Ügy van!) annak azt az ellenállóképességét, amely nem egyedülállló Magyarországon, hanem minden bürokrácia tulajdonsága is, figyelembe kell vennie. (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) Arra kérem t. képviselőtársamat, méltóztassék a külföldi államokat is megnézni, ott is hasonló helyzetet méltóztatik látni. (Ügy van! Ügy van!) Mindenesetre t. képviselőtársam figyelmeztetését szívesen veszem, magam is honorálom és kijelentem, hogy feladatomat ezen a téren látom. Nagyon sok teendő van ezen a téren, bár beismerem, hogy talán még nem nagyon sokat tehettünk, mert valóban azoknak a kereteknek felépítésével voltunk nagyrészt elfoglalva, amelyeket t. képviselőtársam mint adottságokat fogott fel, de amelyek tényleg nem voltak meg. Ám mármost t. képviselőtársamnak azt az egyenes felszólítását illeti, amellyel hozzám fordult, hogy válaszoljak, mi a kormány felfogása arról a tervről, amelyet ő röviden Dréhr—Homonnay tervnek nevezett és amely abból állana, hogy a tőlünk elszakított területekről beszivárgott tisztviselőknek fizetett penziókat mi a jelenlegi generáció válláról igyekezzünk a jövő generáció vállaira is áttolni (Szilágyi Lajos: Már régi terv!) és ezzel igyekezzünk a magunk budgetáris nehézségein enyhíteni, én ezt elvileg a magam részéről teljes mértékben helyeslem és azt hiszem, hogy ez tisztán számszerűség kérdése. (Ügy van! JJgy van!) Sőt továbbmehetek, ebből a szempontból a pénzügyminiszter úrral együtt és a minisztertanácsban mi is vita tárgyává tettük ezt a kérdést és most a pénzügyminiszter úr számszerűleg vizsgálja meg ennek a tervnek keresztülvihetőségét. (Helyeslés a baloldalon.) Sajnos azonban, nem merném ebből a szempontból illúzióknak kitenni az országot. (Zaj. — Szilágyi Lajos: 1922-ben is megvolt! — Friedrich István: Ez már többször felmerült és nem lehetett megcsinálni!) Attól félek, hogy a számszerű pontos vizsgálat azt fogpa eredményezni, hogy bizonyos előnyök talán mutatkoznának, azonban olyan hátrányok is ennek a tervnek keresztülvitelével egyidejűleg, amelyek azután a terv megvalósítását majdnem lehetetlenné teszik. Én azonban nem akarok eléje vágni ennek a vizsgálatnak és biztosítom a t. képviselőtársamat arról, hogy kizárólag ennek a számszerű vizsgálatnak eredménye lesz ebből a szempontból a döntő. (Élénk helyeslés. — Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon helyes! Jóindulatú objektív vizsgálat!) Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyen barátságos választ adhassak Farkas István t. képviselőtársam felszólalására. (Malasits Géza: Sejtettük!) ő ellenmondásokkal vádolja a kormányt és személyemet azokban a nyilatkozatokban, amelyeket kül- és belpolitikai téren tettem, adós maradt azonban a mai percig is azzal, hogy tulajdonképpen a nyilat-
