Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

234 "Âz országgyűlés képviselőházának kor őket magukat destruálja az élet. Tessék elképzelni ezeknek az embereknek a mikrokozmoszát, amelyben lezajlik az ő életjelenségük, amikor a legnagyobb idealizmussal, a legnagyobb eszményekkel eltelve kell beszélniök, optimizmust hirdetniök a magyar élet lehetőségeiről, a magyar jobb jövendőről, akkor a saját jelenjük pusztul és családjuk, egész exisztenciájuk romlásnak van kitéve. Nem azért beszélek én így

v mert magam szoros, benső testvéri és vérségi kapcsolatot érzek a magyar újságírással, hanem beszélek, mint törvényhozó, aki tudom és érzem azt a felelősséget, amely bennünket is illet, ha a magyar sajtó munkásai ilyen helyzetben vannak, mert a magyar sajtó munkásai azok, akik a maguk orgánumain, szócsövein keresztül tanítómesterei az életnek és a magyar társadalomnak és ha ezek a tanítók keserű lélekkel nyúlnak tollúkhoz, és keserű lélekkel írják meg a maguk tudósításait, akkor annak mérge beleívódhatik a magyar társadalom vérkeringésébe és lelkületéibe. Tehát nekünk mentenünk kell ezeket az exisztenciákat, a magyar jövőnek ezeket a külön pionírjait olyan helyzetbe kell emelnünk, hogy legalálbb is relatív gondtal'ansággal élhessenek a maguk eszményi hivatásainak. Itt nagy szerepe lehet a sajtóosztálynak, ismeri a magyar újságírás szociális bajait. Távol állok attól, hogy a kormány beavatkozását kívánjam olyan • sajtószabadsági ; területen, amelynek intaktságát és integritását minden körülmények között meg akarom óvni. Az államnak és a kormánynak azonban vannak kötelességei gazdasági vonatkozásban az állampolgárok mindegyikével szemben és ebbe a rangsorba állítom az újságírást és az újságírókat is. Méltóztassék a sajtóosztályon keresztül mérlegelni azt, hogy milyen helyzetben van a mai magyar újságírás. Méltóztassék megtalálni a módokat arra, hogy pártállásra való tekintet nélkül minden magyar újságíró a maga becsületes, értékes hivatásának megfelelő tevékenységet fejthessen ki. Már voltam bátor több alkalommal és különösen a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása során említést tenni arról, hogy diplomáciai rendszerünk és szervezetünk azért nem lehet egészen tökéletes, mert hiszen inkább a diplomáciai iskolát járt bürokrata emberek képviselik a magyar ügyeket külföldön. Itt vannak azonban az élet által nevelt encyklopaedikus ismeretü és az élet minden vonatkozásával közvetlen kapcsolatban álló újságírók, akik tudományosan képzettek, de viszont még az élet infernális részeiben is ismerik a szociális és gazdasági jelenségeket Megvan ahhoz minden nemzetközi ismeretük és a mellett megvan az a hallatlan vitalitásuk, élelmességük, leleményességük és diplomatikus tehetségük, hogy ők bárhol a világon a magyar ügynek hűséges és becsületes sáfárjai lehessenek Miért nem lehetséges az, hogy a magyar újságírásnak ezek a Tciváló értékei a sajtószolgálat terén igénybevétessenek különböző posztokon kint és más helyeken, gazdasági, szociálpolitikai és külpolitikai vonatkozásokban? TJj szerveket lehet létesíteni, lehet gazdaságpolitikai, lehet külföldi, lehet szociálpolitikai osztályt felállítani más nemzetek szociális viszonyainak tanulmányozására, jelentések küldésére, gazdaságpolitikai kérdések tanulmányozására. Ezek az emberek elmennek mindenhová. Ott vannak ezek a kiváló újságírók, akik maguk mind született diplomaták, mert hiszen egész^ életük egy kozmikus világrendszer közepén, a táviró- és telefónhuza301. ütése 1929 május "29-én, szerdán. lok szövevényében merül ki és őrlődik fel. Felveszik mint a szeizmográfok a napi élet minden jelenségét, feldolgozzák magukban pillanatok szerint, 24 órán belül történelmet csinálnak ezek az emberek, tehát történelmi megérzés van bennük a jelen minden szükséglete és a jövő minden ideálja felé. Azért voltam bátor ennél a költségvetési tételnél felhívni a t. miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt a súlyos gazdasági és szociális helyzetet, amelyben az újságírók vannak. Méltóztassék éppen a nemzeti jövő érdekében az orvoslásnak módjait megkísérelni. Itt elismeréssel kell megemlékeznem arról, hogy éppen a kabinet egy illusztris tagja, Vass József miniszter úr az újságírók jóléti intézményein keresztül, a miniszterelnök úr hozzájárulásával és efvüttérzésével is igyekezett a rokkant, a munkában kiöregedett újságírók jövőjét biztosítani. De a mai élet embereiről is kell gondoskodni. Ezeket a rokkantakkal kapcsolatos jótéteményeket hálával és köszönettel veszi tudomásul az újságíró társadalom, de viszont meg kell néznünk a ma harcolók csapatát, amely romlik és pusztul. Végeredményben ezek a dolgozó, és aktív emberek azok, akik résztvesznek a nemzeti közmunkában, abban a munkában, amelyben a törvényhozás és a társadalom különböző testületei egyaránt igyekeznek a nemzetet jobb és szebb jövendő felé segíteni. Tehát itt rajtuk, az aktív, dolgozó újságírókon kell segíteni. Köszönettel veszem tudomásul azt is, hogy itt a költségvetési tételben felemeltetett például a nyugdíjintézetnek évi hozzájárulása. Ez is egy nemes gesztus, ez is azt árulja el, hogy érzék van a kormányban az újságírás magasrendű, hivatása iránt; ezt az érzékét kell tehát kifejleszteni ebben az irányban. Meg vagyok arról győződve, hogy itt aztán pártpolitikai szempontok nem játszhatnak szerepet. Én magam is voltam sajtóirodának tagja akkoriban, amikor a koalíciós kormány volt uralmon s tudom, hogyan készülnek a vidéki lapok számára a vezércikkek, tudom, hogy azt nem lehet elkerülni, hogy bizonyos kormányintenciók ne érvényesüljenek ezekben az ott készülő cikkekben, ez természetes. De abban nem merülhet ki a miniszterelnöki sajtóiroda feladata, hogv a kormány sajtószolgálatát ellátja, hanem a nemzeti sajtószolgálatát kell ellátnia: Abban ez a feladat nem merülhet ki, hogy egyes szerény és rosszulmenő vidéki kormánvpárti lapokat dotál, ellát vezércikkekkel és segélyez szubvenciókkal, mert hiszen az egész nemzet sajtójáról, sajtószervezetéről van szó. Itt tehát felül kell emelkedni ezeken a szempontokon, amelyeket, mondom, honorálok, mert nem kívánhatom, hogy a miniszterelnök úr az én politikámat dicsérje a sajtóirodája útján. Magasabb erkölcs és magasabb szociális szempont azonban mindenesetre azt teszi kívánatossá, hogy az újságírás egész egyeteméinek kérdése a sajtóosztályon^ keresztül komoly megfontolás, megtárgyalás és komoly programmkészítés tárgyává tétessék. Meg vagyok arról győződve, hogyha ezt a miniszterelnök úr komolyan megfontolja, akkor ennek látható és értékes reális eredményeit a magyar konszolidáció terén is tapasztalni fogja. A miniszterelnöki költségvetésben a beruházások tétele alatt szerepel a miniszterelnöki palota külső és belső helyreállítása 300.000 pengővel. Ezt nem kívánom kifogásolni, mert hiszen ez már régen szükségesség vált átalakítás volt és ez az épület tényleg történelmi műemlék, — ellentétben azzal a nazar költekezéssel, amellyel az Országos Levéltárban lévő fogadóterem re^