Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-301
Az országgyűlés Mpviselőházánah 301. ülése 1929 május 29-én, szerdán. 235 staurálásával és kialakításával terhelték meg az állami budgetet. Látok azonban egy másik tételt: a fővárosi közmunkák tanácsának beruházásira 300.000 pengőt méltóztatott bevenni a költségvetésbe. Nem tudom, lehet, hogy nem értek a dologhoz, de nincs megindokolva, sehol nyomát nem találom annak az indokolásban sem, hogy ez a 300.000 pengő mire r fordíttatott a Közmunkák Tanácsának beruházásainál. A miniszterelnöki palota külső és belső helyreállításának indokolását megtaláltam, ennek azonban nyoma sincs. Kérnék erre nézve is felvilágosítást a t. miniszterelnök úrtól. Ez a tétel tavaly is szerepelt a költségvetésben, de nincs sehol nyoma, magyarázata annak, hogy milyen célokra mennek ezek a beruházási költségek. Nem tudom, a Közmunkatanács maga építtet? Nem tudom, hogy a Margitszigettel kapcsolatban szükségesek-e^ ezek a beruházások 1 ? Miért nincsenek ezek részletezve, hogy az ember hozzászólhasson, mert végre is ez igen jelentékeny tételt T. Ház! En annál a politikai bizalmatlanságnál fogva, amely engem a kormány működésével szemben eltölt, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök úr tárcájának költségvetését elfogadhassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! A képviselő úr beszédének első részében elhangzott közjogi sérelemre vonatkozólag (Haljuk! Halljuk!) r tudomásom szerint a miniszterlenök úr fog válaszolni; én elnöki nyilatkozatomat a kormányelnök úr beszéde után fogom megtenni, amennyiben ezt azután is szükségesnek tartanám. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gr. Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Sokan azt állítják, hogy a magyar kormány egyes intézkedései gátolják az állampolgári jogok tökéletes és szabad érvényesítésének lehetőségét és akadályozzák azt a szabad kritikát, amelynek a kormánnyal és közegeivel szemben megnyilvánulnia kell nemcsak minden demokratikus államban, hanem minden olyan államban, amely szerkezetét tartó snak tekinti s annak megrázkódtatás nélküli folytonosságát biztosítani kívánja. Az állami akarat megnyilvánulása pedig erkölcsi kötelezettséget az állampolgárokra csak annyiban jelent, amennyiben az állami akarat követkedményeiben az állampolgárok tökéletes boldogulásának célját szolgálja, tehát az állami törekvések minősége felett kritikát gyakorolni nemcsak jog, hanem kötelesség is, mert eredmény csak hatás és ellenhatás következtében, a kritikának tüzében érhető el. Én magam a miniszterelnöki tárca tárgyalásánál az állami akarat szülte eredményeket nem óhajtom kritika tárgyává tenni, még gazdasági vonatkozásban sem, mert a megnyilvánuló eredmények mindig az alapvető állami akarat következményei és nekem az állami akarat célkitűzéseinek szempontjából is bizonyos kritikáim vannak. Tudniillik a hivatalos tényezők nem érezték át eléggé annak szükségét, hogy a háború után az itteni társadalmi és állami viszonyokat alapjából újra átorganizálják. Ezzel az átorganizálási munkával a miniszterelnökségi tárcánál azért kívánok foglalkozni, mert a miniszterelnök személye, a vezetése alatt álló minisztérium, tehát a miniszterelnökség hivatott elsősorban arra, hogy az egész kormány politikáját irányítsa és a kollegalitással járó egyöntetű cselekvést biztosítsa. Teljesen késégtelen, hogy a közelmúlt nagyhorderejű történelmi eseményei azt a feladatot rótták kormányzatunkra, hogy a nemzeti élet újjászervezésének kötelezettségét vállalja és az állam épületét jóformán alapjaitól kezdve újból felépítse. A multszázadbeli liberális éra az állami kereteiket építette és szervezte meg és ezeken az állami kereteken belül az egyéni tevékenység fejlődése biztosítva volt. A háború utáni korunk ezzel szemben az állam keretei helyett a társadalom belső struktúráját kell hogy kiépítse és a (minden állam vagy társadalom csontvázát, vagy gerincét képező belső társadalmi erőknek egészséges egységbe való foglalását kell szolgálni. Véleményem szerint a legmagasabb igazgatással, a felügyeleti és irányítási teendőkkel felruházott hatóságnak, a magyar királyi miniszterelnökségnek kötelessége, hogy az állam és a társadalom szervezésének feladatait központilag irányítsa. Ennek első feladata az, hogy a társadalom szervezése terén egyetlen kérdés se legyen gazda nélkül, viszont ne legyenek olyan kérdések sem, amelyeknek 5—6 gazdájuk, szóval több gazdájuk van, hogy itt hatásköri összeütközések vagy féltéikenykedések következtében egyes kérdésekről gondoskodás ne történjék. Nem elég ezekbe a kérdésekbe látszólagos rendszert belevenni, a rendszernek az elgondolásnál és a keresztülvitelnél egyaránt egységesnek kell lennie. Országos kérdéseknél egységes rendszer pedig csak abban az esetben lehetséges, ha az illetékes szervek és hatóságok a tárcák keretén belül nesm rendelkeznek zavaró vagy ellenmondó iiatáskörrel, hanem az ország legmagasabb funkcionáriusának autoritása mellett működnek. Örömmel állapítom meg, hogy a statisztikai törvény ebben az irányban úttörőnek és kezdeményező intézménynek jelentkezik, mert ezáltal egy nagyfontosságú országos szerv a nélkül, hogy munkájában zavartatnék, arra lesz képesítve, hogy az ország első tekintélyének ellenőrzése mellett a hatáskörrel járó közérdekű funkciónak tökéletesen megfeleljen. De ezenkívül úgy érzem, hogy a társadalomszervezés legfontosabb érdekei között többen gazdátlanul és irányítás nélkül vannak. Hogy csak egynéhány kérdést említsek, itt van például a film ügy, mely bel- és külföldi vonatkozásaiban egyaránt elhagyatott. A falusi kultúrcentrumok létesítésében egységes terv nem nyilvánul meg, a gazdakörök, a kultúrházak, az iparos és tanoncotthonok, a leventekörök létesítése a különböző tárcákon belül egységes terv nélkül történik annak dacára, hogy rendelkezés van arranézve, hogy az egyes tárcáknál létesített szerv a többi hasonló rokon szervnek is otthont biztosítson. Sajnálattal. kell azonban látnunk, hogy éppen a falusi kultúrcentrumokra szánt összegek terén érvényesül az állami takarékoskodás. A takarékoskodás terén sokkal messzebb volnék hajlandó menni, mint^ a jelenlegi kormány és a jelenlegi költségvetést túldimenzionáltnak tartom. Ha azonban egyáltalában van olyan tétel, ahol sajnálom az állami takarékosság megnyilvánulását, akkor ez egyrészt a magyar falunak ivóvízzel való ellátása, másodsorban pedig a falusi kultúrcentrumokra szánt összegek megtakarítása. Véleményem szerint minden erőszakos és kultúrsnobizmusból eredő tanügyi kiadással szemben ^előnyben kell részesíteni a kultúrotthonok létesítését^ hogy a magyar falu népe a saját maga munkája által Önállóan fejleszthesse ki értékeit. Itt van azután a testnevelés kérdése. A Testnevelési Tanács a testnevelési törvény következtében a kultuszminiszter hatáskörén belül
