Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
Àz országgyűlés képviselőházának 296. ülése 1929 május 22-én, szerdán.' u megtalálhatók és amelyeket ezért feleslegesnek is tartok felsorolni. A népbetegségek ellen való küzdelemhez tartozik a jó ivóvíz előteremtése a falvakban, mert Csonka-Magyarország 3200 falva közül 2700 tulajdonképpen még rászorulna arra, hogy artézi kútja és jó vize legyen. (Ügy van! Ügy van!) Ez természetesen olyan horrendum kiadás és költség volna, hogy ezzel nem tudunk megbirkózni. Abból a 150.000 pengőből, amely a költségvetésbe ezen a címen fel van véve, évente mindössze 10—12 községben lehetséges jobb víz előteremtése. A közegészségügyhöz tartozik a bába- és ápolóképzésre fordított 110.000 pengő, amely ebben a költségvetésben 30.000 pengő pluszt tüntet fel. Szerintem ez szorosan idetartozik, mert hiába lesznek menhelyek és gondozóhelyek, ha szakszerű ápolók nincsenek kiképezve. Ezért az ápolóképző tanfolyamok létesítése, valamint az, hogy az országot öt úgynevezett szülészeti kerületre osztották fel, ahol a főorvosok ellenőrzik a visszaéléseket, hasonlóképpen a közegészségügynek és^ a nemzet ereje védelmének szolgálatában történt. Maguk közül a meglevő egészségügyi intézmények közül külön ki kell emelnem, mint a legfontosabbat, az úgynevezett Közegészségügyi Intézetet, amely — mint tudjuk — részben a Kockefeller-alapítványnak köszönhető. Ennek költségvetési tételénél 43.877 pengő emelkedést látok, ami abból állott elő, hogy először is egy VIII. és egy IX. fizetési osztályba sorozott adjunktusi állást és két díjnoki állást szervez a költségvetés. Hogy mennyire szükséges ezeknek az állásoknak szervezése, azt nemcsak azzal indokolom, hogy ez a Közegészségügyi Intézet néhány év alatt mintaszerű és európai nívójú, elsőrangú közegészségügyi intézménnyé vált, hanem indokolom avval is, hogy mi a munkaköre és hogy milyen hagy anyagot dolgoz fel. Ez a Közegészségügyi Intézet először is négy osztályban a fertőzőbetegségek vizsgálatát végzi, különösen a Magyarországon — sajnos — már nagyon elharapódzott tífuszét, amelynél a szomorú rekord Magyarországot illeti. A Közegészségügyi Intézet alá tartoznak a mintajárási, mintaszolgálati akciók. A Közegészségügyi Intézet a diftériának és majd legközelebb — amint erre rátérek — a rákbetegség elleni védekezésnek is főszerve lesz. Ezért is volt szükséges f annak kibővítése. Hogy különben ez az intézet mennyire fejlődött, mutatja az, hogy az 1927. félévi vizsgálati anyag 2227 volt, 1928 első felélben 5355, második felgben pedig 11.693. Közegészségügyi Intézetünk telepén nyer elhelyezést az Állami Ápolónő- és Védőnőképző Intézet, valamint a régen kívánt és nagy örömmel üdvözölt orvosi internátus, amelynek költségei^ remélhetőleg meg fognak térülni az azt igénybevevő nem hatósági orvosok által fizetett díjakból. Végül, mint említettem, itt van a főleg rákbetegségek gyógyítására irányuló rádium intézet, amely eddig hiányzott. A közegészségügy terén rádium nélkül ma sehol a világon komolyan nem tudnak dolgozni a betegségek ellen és itt is csak az intézet felállítását, megszervezését tervezi állami pénzen a költségvetés. A népjóléti miniszter úr reméli, hogy magának a rádiumnak, ennek a drága anyagnak beszerzése a társadalom áldozatkészségével majd lehetséges lesz. Meg kell még említenem a kórházaik és a közegészségügy terén tett intézkedések között azt a szintén költségvetési pluszt, amely a lipótmezei elmegyógyintézetben külön ideggyóiKÉPVJSELÖHÁZI NAPLÓ. XXI. gyászáéi osztály létesítésére szolgál olyan módon, hogy az idegbetegeket a szorosan vett elmeibetegek közül kiveszik, mert hiszen az orvosi tudomány perhorreszkálja azt, ihogy mindjárt elmegyógyintézet néven szerepeljen az az intézet, amelybe az idegbeteg belekerül; ezért szükséges egy külön ideggyógyászati osztály létesítése egyrészt pszichológiai szempontból, másrészt azért, hogy az illetőt vissza lehessen helyezni saját munkakörébe, saját foglalkozási területére, mert, mint az orvosok mondják, akkor a gyógyulás eredményesebb. Következő nagy ágazata a népjóléti minisztériumnak a háború áldozatairól való gondoskodás. Itt elsősorban a rokkantaknak a nagy száma az, akikről a nemzeti becsületnek, sajnos, még jobban kellene gondoskodnia, ha gazdasági helyzetünk jobb volna. De, hogy milyen méretű a háború áldozatairól való gondoskodás, azt a következő számok mutatják: összesen 283.365 egyénről van szó és 19,951.000 pengő fordíttatik e célra. Ebből a 283.365 egyénből szorosan vett rokkant 69.748 — legalább is a kezemben lévő legújabb statisztika szerint ennyi, rokkantak gyermekei 10.835; özvegyek száma 50.330, özvegyek gyermekeinek száma 34.474, árvák lefelé menő ági 21.711 és felmenőági 5267, vagyis kerek számmal 283.000 egyén. Mármost a rokkantügyre vonatkozólag a népjóléti miniszter úr a legutóbbi esztendőben rendelte el a revíziót, amelyről azt mondotta a bizottságban, hogy e revízió után már csak törvény útján lehetne újabb reviziót megejteni bármely kategóriában. A rokkantak száma pedig főleg a revizió folytán emelkedett a magasabb kategóriáikban; ez tehát pénzügyileg újaib'b nagy megterhelést jelent, amelyet nem is tudott folyósítani a minisztérium, csak az idei költségvetésű eik tételére és terhére tudja majd folyósítani. Sok panasz hallatszik a rokkantság megállapításánál is. (Ügy van! balfelöl.) En nem tudom, megeshetik; nem ismerem az egész ügyet, én csak a tárcának igénytelen előadója vagyok; de akik rokkantak, azoknak tudniok kell azt, hogy csak az esik a hadirokkant elnevezés alá, aki a háborúban szerezte rokkantságát. A legtöbb panasz és elutasítás onnan származik, hogy a rokkantság másképpen állott elő és az illető teljesen jogszerűen és a szabályoknak megfelelően a limine el lett utasítva, mert a törvény csak háborús rokkantakról szól. A háború áldozatainak árváiról a népjóléti minisztérium nemcsak az úgynevezett segély útján gondoskodik, hanem eddig Székesfehérváron, Ikervárott, Nyíregyházán, Tokajon és Vácott olyan hadiárvaházakat létesített, amelyek mindegyikében valami ipart is tanulnak vagy már folytatnak is a hadiárvák, úgyhogy nemcsak gondokodás történik róluk és megélhetésük van megkönnyítve, hanem kitanítják őket és a nemzetnek israzán hasznos tagjaivá válnak. A népjóléti minisztérium azután 1,100.000 pengőt fizet tartásdíj címén és ezt azért hozom fel, mert itt is mutatkozik a költségvetésben 148.000 pengő plusz, de ezt nem lehet kifogásolni, mert a két évvel ezelőtti 2746 hadiárvával szemben most 540-nél több hadiárváért fizeti az ellátási költségeket. (Helveslés jobbfelől.) A beruházások tételét illetően — mindig visszatérve az államtitkár úr hiteles előadására — azt látjuk, hogy a hadiáryák gondozása terén is a minisztérium a beruházások kasszájába ugyancsak mélyen belenyúlt. Ezután következik az ágazatok között a 3
