Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-296

18 Àz országgyűlés képviselőházának gyermekvédelem. Erről nem kívánok sokat be­szélni, (Gr, Apponyi Albert: Halljuk! Halljuk!) mert a miniszter úr erre nézve törvényjavaslat­tal fog jönni. A bizottságban kijelentette, hogy ez teljesen készen van és részben csak a parla­menti menetrend —- hogy így fejezzem ki maga­mat — s tárgysorozat, részben pedig a gazdasági okok akadályozták ennek beterjesztését. A gyermekvédelem ügye a mostani költség­vetésben 180.000 pengő pluszt követel, amit, azt hiszem, senki sem fog kifogásolni, amikor tud­juk, hogy 40.000 gyermek hal meg Magyarorszá­gon évente és a statisztikai kimutatások szerint a gyermekvédelmi munka megkezdése előtt a gyermekhalandóság 19"5% volt, míg az 1928. év­ben már 16%-ra esett. A javulás tehát 3'5%-nyi és azokon a területeken, ahol a gyermekvédelem intenzíven folyik, egyenesen csak 7*6% a halan­dósági szám. A gyermekvédelem most tulajdonképpen több oldalon és több területen folyik. Először itt van az általános gyermekvédelem, amely a nem állami gyermekmenhelyeken elhelyezett gyermekekre vonatkozik. Ez az Országos Ligá­nak működési köre nagyobbára. Azután az anya- és esecsamővédelem, amely az Országos Stefánia Szövetség hatáskörébe tartozik. Itt talán mégis szabad lesz felhoznom azt, hogy az Örszág'os Stefánia Szövetségnek juttatott se­gélynél és részben saját erejénél fogva a Szö­vetség az utóbbi idők alatt 71 új védőintézetet, 5 anyaotthont, 12 új tejkonyhát, négy bölcső­dét, egy napköziotthont és a Balaton mellett gyermeküdülő-otthont létesített. A népjóléti mi­nisztériumnak programmjában van az, hogy csecsemőivédő intézetet létesít legalább is min­den 10.000 lakost számláló helyen és amint ez befejeződött, minden három ezer leieknél na­gyobb községben, vagy városban csecsemővédő intésetet létesít, (Helyeslés a jobboldalon.) és pedig szakszerűen képzett vezetők irányítása mellett. A gyermekek egészségügyének céljaira be­ruházások címén az utóbbi éviekben 4,594.671 pengő adatott ki és így létesült Miskolcon új gyermekmenhely, a tb)c-re hajlamos gwierine­kek iskolaszanatóriuma, azután Kisvelencén egy ilyen telep, úgyszintén a Hűvösvölgyben; Szeged mellett a deszki-telep; Balatonkenesén, Zamárdi mellett hasonlóképpen gyermekvédő hely. Ez azt mutatja, hogy a gyermekvédelem a mai körülmények között igazán a leginten­zívebb módon folyik. Emelkedik a gyermek­védelem címén az a tétel is, amely az állami gondozásban levő gyermekek eltartását jelzi, amennyiben 441.330 pengő pluszt találok e té­telnél a múlt évi költségvetéssel, szemben, amely plusz onnan áll elő, hogy míg 1928/29-beii 26.565 gyermekért fizetett gondozási díjat, ad­dig az 1929/30. évben 28.5000 a gyermekek szánna. Ezenfelül azt is megemlítem, hogy a népjóléti miniszter úr újabb intézkedése azt a korhatárt is, ameddig a gyermekek védelemben részesül­nek, felemelte 15 évről 18 évre, ahol az indokolt­nak látszik s ez szintén üdvös intézkedés. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Nagy-Magyarországgal szemben, ahol csak 40—50.000 gyermek védelméről kellett gondos­kodni, most a védelmezettek száma 73.000, te­hát 23.000-rel több. Ezt részben az anyagi gon­dok és à nehéz helyzet okozza, de sok helyen bizony a szülők könnyelműsége is hozzájárult, úgy, hogy a népjóléti minisztérium kénytelen volt e tekintetben erősebb rendszabályokhoz nyúlni. Amint a statisztikában olvasom,, mind­össze 206 esetben történt rekriimináció, tehát 296. ülése 1929 május 22-én,.szerdán. valószínű, hogy ez az eljárás igazsáigos és mél­tányos volt. A gyermekvédelem címleténél találok még húszezer pengő többletet a Szociális Misszió Társulatnak juttatott segélyt, vagy mondjuk inkább, a tagjainak adott fizetés címén. A tár­sulat tagjai a környezet-tanulmányokat végzik a sokgyermekes családok körében. Ha megemlí­tem, hogy egy ilyen nővér díj eddig az utolsó díjnoki fizetésnek 50% -a volt csak s most 75%-ra emeltetett, akkor azt hiszem, ez is olyan minimális összeg- amelyet ilyen szociális mun­kát végző intézménynek méltányos kiadni. Következik a címletek között a társadalom­biztosítás. Minthogy éppen ez ellen az úgyneve­zett Lex Vass II. ellen is az utóbbi időben meg­változott a hangulat és azt sokan úgy aposztro­fálják, mint egy elhibázott intézményt, szüksé­gesnek látom, hogy erről a Társadalombiztosító Intézetről is bővebben emlékezzem meg. Először megállapítani kívánom, hogy mi volt a célja ennek a társadalombiztosításnak. A célja az volt, hogy az élet terheit a különböző osztályok vagy egyének arányosabban viseljék, tehát voltaképpen a teherviselés kiegyenlítését, kiegyensúlyozását célozzák és érik el ezek a tár­sadalombiztosító intézkedések. De sajnos, a szociológiai tudomány megállapítja, hogy az indusztrializmus fejlődése folytán úgy fizikai­lag, mint erkölcsileg mindinkább aláhanyatlott embertípussal találkozunk, vagyis — mondjuk így — több ezek száma. Az indusztrializálás és a városokba való özönlés megrontotta a családi életet, meglazította a családi köteléket, (Ügy van a jobboldalon.) és bizonyos erkölcsi lezül­lést idézett elő a nagy anyagi gondokon és az létküzdelmen kívül. Mármost kérdezem, hogy nem elsőrangú kö­telessége-e az államnak azt a munkásosztályt, amely ilyen viszonyok közé került, egyrészt védeni, erősíteni és gondoskodni a jövőjéről akkor, amikor munkaképtelen, másrészt nem elsőrangú szociális és morális kötelessége-e az államnak olyan intézményeket létesíteni, ame­lyek a munkások egészségét gondozzák és őket újra ép emberekké teszik? (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) így állott elő az úgynevezett Lex Vass I. és IL, amelyek közül különösen az utóbbi az öz­vegyek, árvák, rokkantak és öregek ellátásáról is gondoskodott, és hogy ez az intézkedés olyan széleskörű volt és hogy annyi egyedet foglalt be: ez csak könnyítette ennek az intézménynek felállítását, mert minél szélesebb alapokra épült, annál kisebb az a teher, amely az egyesekre jut. Azt kifogásolni tehát, hogy ez már túlzot­tan nagy kört ölel fel, — pedig a mezőgazda­ságra még ki sem terjesztetett — teljes hibás felfogás^ mert a terhek megosztása csak ilyen nagy arányszámok mellett lehetséges. ~ r kiX r mondják, hogy ezek a szociális terhek még drágább áteszik a termelést, ami pedig Ma­gyarországon egyike a legsúlyosabb gazdasági bajoknak. Hogy ez menyire túlzott,— ha van is benne valami igazság, mert természetesen vala­mit drágított — hivatkozom egy szakemberre, Kovrig Bélára, aki éppen e törvényjavaslat in­dokolásának szerkesztésében nagy részt vett, s aki egy tanulmányában kifejti azt, hogy a tény­leges javadalmazáshoz arányított járulékteher 10%-kai növeli a termelési költséget, ha a mun­kabérre eső hányadot 40%-kai vesszük, de az Összes termelési költségeket számítva, a plusz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom