Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

232 'Az országgyűlés képviselőházának B01. ülése 192Ö május 2Ù-ên, szerdán. lencedik helyen szerepelhetett a magyar törvétnyhoziás képviselőháza. Voltaképpen az elnök úrhoz kellene intéznem a kérdést, aki a magyar Képviselőházat kell hogy képviselje, reprezentálja, mindenki részéről, azzal a tiszteletadással, amely megilleti. Őt kellene megkérdeznem, hogyan tűrhette el, hogy ilyen nemzeti ünnepen a magyar Képviselőház ilyen alsóbbrendű, szub or dinált szerepet játszhatott. Voltak idők ebben az országban, mikor több önérzet volt a parlamentben, töíbb önérzet volt a képviselőkben, több önérzet volt a Képviselőház elnökében, voltak idők, amikor a legsúlyosabb és a... Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék teljes tárgyilagossággal meggyőződése szerint bírálni a dolgokat, de bírálatánál méltóztassék megtartani azt a hangot, amelyet a törvényhozás méltósága és az elnök személye megkövetel. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: A Ház önérzetét ne tessék kétségbevonni!) Pakots József: Nem vitatkozom a t. elnök úrral, nem a Képviselőház méltóságát akarom leszállítani, hanem ezt a méltóságot és tekintélyt akarom felemelni. Nem; személyi tendenciája volt az én megjegyzésemnek, tisztán annak a közjogi állásnak tisztelete vezet engem, amikor több

1 öntudatot és önérzetet kérek és követelek a nemzeti szuverenitás nevében, s meg vagyok róla győződve, hogyha ennek a kérdésnek lényegét, úgy a t. házelnök úr, mint a miniszterelnök úr megvizsgálja, maguk is megállapítják azt a súlyos közjogi sérelmet, amely a nemzeti szuverenitást érte. Nagyon jellemző és érdekes előzményei, precedensei vannak már ennek a kérdésnek a magyar politikai történelemben. Ott van a híres pozsonyi eset 1897 május 16-án, amikor Mária Terézia szobrának felavató ünneüélyén megjelent a magyar király, mint a nemzeti szuverenitás egyik faktora és megjelent a törvényhozás, mint a nemzeti szuverenitás másik faktora. Megjelentek a törvényhatóságok, a klérus, a katonaság és egyéb küldöttségek. Akkor történt meg az az akkori udvari ceremónia által amúgy is igen gyakran megkísérlett megalázása a magyar törvényhozásnak, s a magyar nemzeti önérzetnek, hogy a törvényhozás két házát harmadsorban jelölték meg mint olyanokat, amelyek a király előtt hódoló küldöttségben részt vesznek. Szilágyi Dezső volt akkor a Ház elnöke. Amikor Szilágyi Dezső a programmról értesült, az akkori miniszterelnökhöz, báró Bánffy Dezsőhöz kérdést intézett, hogyan történhetett ez a hibás sorrendmegállapítás, s akkor Bánffy megígérte, hogy korrigáltatni fogja a súlyos közjogi sérelmet. Ez nem történt meg, s amikor a két Ház küldöttsége megjelent Pozsonyban, akkor Szilágyi Dezső nem vett részt a hódoló küldöttségek sorában. A magyar Képviselőház és a Főrendiház nem vettek részt ebben. Evvel demonstrálták azt, hogy nem tűrik el a nemzeti szuverenitáson, a nemzeten esett súlyos sérelmet. Méltóztassanak megengedni, hogy azoknak az idpknek ablakát kissé kinyissam, hogy beáradjon az a tiszta fény, amely akkor a nemzeti önérzet lelkületéből kisugárzott, és a Képviselőház ezzel foglalkozó ülésének históriáját rövid pár idézettel megelevenítsem a t. Ház előtt. Eögtön utána, május 18-án, a keddi ülésnapon Szilágyi Dezső elnöklete alatt az egész incidenst szóvátette Holló Lajos, aki elmondotta azt, hogy a Képviselőház elnöke nem egyszerű turista és nem magánember, aki megjelenik ilyen ünnepségen és akárhova szorítható. Tisztelet adassék — mondotta — úgy a klérusnak, mint a hadseregnek, és kellő reverenciával emlékezett meg mindkettőnek jelentőségéről a társadalmi életben, de ezek mégis csak szervei az állami és társadalmi életnek, azonban nem főfaktorai, mint a törvényhozás. Azt^ kérdezte napirend előtti felszólalásában a házelnöktől, hogy hogyan történhetett meg ez a sérelem. Utána hasonló szellemben szólalt fel Eötvös Károly és Horánszky Nándor. Eötvös Károly még ugyanezen az ülésen interpellációban is szóvátette a kérdést. Ez tehát jellemzi, menynyire fontosnak értékelte az egész törvényhozás ezt az incidenst. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után magának az elnöknek válaszát ismertessem a t. Ház előtt. Szilágyi Dezső a következőket felelte. «A pozsonyi leleplezési ünnepélyről szólani kívánok, és egyszersmind ezzel kapcsolatban mindazon kérdésekre röviden felelek, amelyeket hozzám intéztek. Pozsony sz. kir. város, — mint méltóztatik tudni — meghívta a Képviselőházat a koronázási emlékszobor leleplezésére ünnepélyére, hasonlóan meghívta a Főrendiházat is. Ezt a meghívást én a Képviselőháznak bejelentettem és javasoltam, hogy a Ház küldöttsége éppúgy legyen összealkotva, mint egyéb hasonló alkalmakkor történt, tudniillik Önként jelentkezőkből, természetesen az elnök vezetése alatt. A Ház ezt elfogadta. A leleplezési ünnepélyen a küldöttséggel együtt megjelentem, és pedig oly helyet foglaltunk el a szobor leleplezési ünnepségén, mely a törvényhozás két Házát megilleti. Az Ő felsége előtti tisztelgésen, amely %3 órakor a leleplezés után a gróf Karácsonyi-féle palotában történt, a küldöttség nem volt jelen, — sem a Képviselőház, sem a Főrendiház elnöksége — mert a megállapított programúiban sem a Képviselőház, sem a Főrendiház küldöttsége nem volt benne.» A helyzet az, hogy benne volt, de harmadrendű szerepet játszott és végül azután törölték. Azután így folytatja (olvassa): «Ami a tisztelgésre vonatkozó kérdést illeti, a következő felvilágosítást adhatom. Magam a programm összealkotásába nem folytam be; az kezemhez éppúgy jutott, mint a küldöttség többi tagjához, készen kinyomva. A hivatalos programm kézhezvétele után felkerestem a miniszterelnök urat és megemlítve, hogy miután nemcsak helyi, pozsonyi küldöttségek jelennek meg tisztelgésre urunk és királyunk előtt, én helyesnek és illőnek tartom, hogy az országgyűlés két Házának küldöttsége is hódolatteljes tisztelgését ő felsége előtt együttesen bemutassa és felkértem, hogy tegyen lépéseket aziránt, hogy — az országgyűlés közjogi állásának megfelelőleg — a tisztelgő küldöttségek sorába a programmba a két Ház küldöttsége is felvétessék. A miniszterelnök úr egyetértett velem e tekintetben; hivatalos értesítést azonban arra nézve, hogy ezen tisztelgés sorában a két Ház küldöttsége felvétetett, nem kaptam, sem én, sem a Főrendiház elnöke. Maradt tehát a már megállapított programm érvényben és így hivatalos feladatukat a küldöttségek a leleplezési ünnepélyen való megjelenéssel befejezték. Ami a további kérdéseket illeti, arranézve röviden azt a, felvilágosítást adhatom, hogy a tisztelgés kérdése mégegyszer, 14-én este sz6bajött köztem és a miniszterelnök úr közt és ezen alkalommal és az abban felmerültek folytán azon nézetemnek, és ebből kifolyólag