Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

Àz országgyűlés képviselőházának 3 ezeken a tereken nem értünk el olyan eredményt, amilyen kívánatos lett volna és aminőre ebben az országban mindenki törekszik. Hiszen a kisebbség az a hely, ahol összefüggő blokkban laknak idegenajkú állampolgáraink; legtöbb helyen vegyesen laknak és még több helyen elszóródva kisebbségben laknak. Ez az oka annak, hogy amikor az arra hivatott fórum döjiteni hivatott ós döntést hoz abban a kérdésben, hogy a németnyelvű oktatás megvalósítására hivatott A. típusú iskola vagy a vegyesen tanító B. típusú iskola, avagy a magyar nyelven, de a németnelvű előadás mellett működő C. típusú iskola állíttassék-e fel, nem történik egységes állásfoglalás és olyképpen érvényesül az autonómia, ahogy az minden befolyástól menten eddig érvényesült. De van egy másik akadály is, t. Képviselőház. Itt történelmi előzmények vannak. Itt nem fehér lappal kezdődik ennek az intézménynek létesítése és az ezzel kapcsolatos intézkedések végrehajtása. Itt nem áll rendelkezésre minden jóakarat és minden kormányintézkedés mellett sem elegendő tanerő. Magam tapasztaltam, hogy az ilyen vegyesnyelvű iskolákhoz meghívott tanító kijelentette, hogy: miért vállaljak én magamra nehezebb feladatot, amikor egy nyelven könnyebb feladat elvégzésére is vállalkozhatom, ugyanolyan fizetés mellett. De e részben is minden megtörtént. Itt vannak előttem az adatok, hogy Budán az I. kerületben, a II. kerületben, azután éppen a képviselő úr otthonában Győrött, a múlt esztendőben pedig tudtommal Baján is létesíttettek tanfolyamok részben a már állásban lévő működő tanítók tudásának idevonatkozóan való kiegészítése érdekében, részben pedig még nem végzett tanítóképezidei növendékek részére, úgyhogy a múlt esztendőben tudtommal 183-ra ment azoknak a száma, akik megszerezték az idevonatkozó kellő képesítést, ezidén pedig tudtommal már 200 és 300 között van azoknak a tanerőiknek száma, akik az A., B. és C, de különösen a B. típusú iskolákban két nyelven, magyar és német nyelven egyformán jól meg tudnak majd felelni feladatuknak. Abban is teljesen téved a t. képviselő úr, amikor az idegenajkú^ állampolgárok körében az^ analfabetizmus terén, százalékszerű visszaesésről tesz említést. E részben is már megcáfolták a képviselő úr állításait. Ez nem elszigetelt jelenség az idegen ajkú állampolgároknál, ez egyformán érvényesül az egyetemtől le az elemi iskolákig, sőt az óvodákig és ennek az okozatnak oka az, hogy a világháború folyamán és az azt követő forradalmi kilengések, felfordulások során nem volt olyan folyamatos, olyan intenzív az iskolai oktatás, sem a felső oktatás körében, sem a középső, sem az alsófokon, aminő békeidőben volt. Ha figyelembe vesszük ezt és ha tárgyilagosak, jóhiszeműek akarunk lenni, akkor meg kell állapítanunk, hogy a magyarnyelvű tanulóknak és különösen az elemi iskolásoknak százalékszerű visszaesése még nagyobb, mint az idegenajkú állampolgároké. E részben sincs tehát egyáltalában igaza a t. képviselő úrnak. De hiszen nem is ez volt célja, t. Képviselőház, hogy az igazságot keresse. Az volt a célja, hogy a proletárszellemben való ifjúsági nevelésre is — amit követelményként állított fel már két esztendőn keresztül — gyűjthessen és nyerjen pénzt a magyar királyi kormánytól. Ezt hirdetik propaganda útjaikon a t. szocialista 1. ülése 1929 május 2Ù-én

f szerdán. 231 képviselő urak: Az ifjúságnak öntudatos proletárszellemben való nevelését. (Br. Podmaniczky Endre: Az kellene nekik!) Es amikor ilyen célokat állítanak fel, amikor osztályharcot hirdetnek, amikor számonkérik a hazafiságot és számonkérik az emberi szolidarizmust, ezek mind ellenmondások. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ezek mind csak a valódi cél eltussolására szolgálnak. (Br. Podmaniczky Endre: Ügy van! — Bothenstein Mór: Ezt szabad mondani! — Br. Podmaniczky Endre: Hogyne, persze, hogy szabad, mert úgy is van!) Semmi sem kívánatosabb — mert semmi sem veszélyesebb — az erre vonatkozó kérdéseknél úgy a belső béke, mint különösen a hatályos külső politika folytathatása szempontjából, mint ennek a kérdésnek nyugodt kezelése, mint ezen a téren az egyetértésnek meg nem bolygatása. Én kötelességemnek tartottam, mint aki olyan kerületet képviselek, — ismétlem — amelyben németajkú derék, becsületes magyar állampolgárok vannak, hogy idegenajkú magyar állampolgár választóim nevében a legnagyobb felháborodással tiltakozzam ezek ellen a valótlan állítások ellen és megbotránkozásomnak adjak kifejezést. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik*? Fitz Arthur jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! (Pakots József: Tévedés!) Tévedtem. Pakots József képviselő úr következik szólásra. Elnök: Nyilvánvaló elnézésről van szó. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a szólásra felhívott gróf Hunyady Ferenc képviselő úr helyett a házszabályok értelmében a feljegyzések szerint Pakots József képviselő urat illeti meg a szó. (Helyeslés.) Pakots József: Igen t. Ház! A miniszterelnöki tárca költségvetése során igyekszem magamnak alkalmat venni arra, hogy a közelmúlt napokban történt súlyos közjogi sérelem kérdését tegyem szóvá. Május 26-án, vasárnap áldozott a nemzet kegyelete annak a sok százezer magyar hősi halottnak, akik a magyar nemzeti ügyért életüket áldozták fel. Ott volt ezen az ünnepélyen, a nemzet nagy ünnepén Csonka-Magyarország egész képviselete, ott volt a maga fényében és ragyogásában a régi történelmi Magyarország maradványa. Megjelentek azok a közjogi faktorok, akik képviselik a nemzeti szuverenitást, megjelentek a közjogi testületek, megjelent a klérus, a hadsereg, megjelentek a törvényhatóságok és ebből az alkalomból megjelent természetesen a törvényhozás, mint a nemzeti szuverenitás egyik faktora. Nem tudom, hiogy ki rendezte ezt az ünnepélyt. Ügy értesültem, hogy a miniszterelnökségen rendezték és itt van a kapcsolata ennek az ügynek a tárcával. Ha a miniszterelnökségen rendezték, akkor rosszul rendezték és mélyen megalázták a nemzet méltóságát. A nemzet méltóságának megvédése nevében szólalok fel, mert a törvényhozás a nemzetet képviseli. A törvényhozás, amikor bárhol nyilvánosan megjelenik, a nemzeti szuverenitás egyik faktora, éppen úgy, mint az államfő, egyenrangú faktor és Magyarországon az államfő után az első hely illeti meg. Méltóztassék megengedni, hogy most, amikor a közfelfogás a magyar törvényhozást és a magyar parlamentarizmust amúgy is olyan szomorú színben állítja a közvélemény elé, amikor a tekintély védelmére mindent el kell követnünk, akkor ezen a magas elvi alapzaton állva, mint közjogi és alkotmányjogi sérelmet tárjam a t. Ház elé ezt az esetet, amikor a hősök emlékműve előtti hódolók sorában csak ki35*