Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

£$t országgyűlés képviselőházának 3 Ahhoz azonban, hogy az államháztartás egyensúlya tényleg hosszú időn keresztül továbbra iß megmaradjon, szükséges a magánháztartások szanálása és rendbehozása is. Ehhez azonban egységes gazdasági programúira, egységes gazdasági gondolatra volt szükség, amit az egymással sokszor érdekellentétben álló gazdasági tárcák mellett megteremteni teljes lehetetlenség volt. Ez a gondolat szülte és érlelte meg a közgazdasági minisztériumnak, mint tárcanélküli minisztériumnak megteremtését. Lehetővé tette ezt az 1917. évi XI. te. és felismerve a szükségességét, az 1928. évi június 27-én hozott országos határozat volt a tényleges megteremtője. Az 1928/29-i költségvetési évben magának a miniszternek költségeit és úgy a személyi, mint a dologi 'kiadásokat a pénzügyminisztérium tárcája körében tüntették fel, a jelen költségvetési évben magának a miniszternek költségeit külön fejezet, a közgazdasági miniszter fejezete alatt, míg a dologi kiadásokat a pénzügyminiszter tárcája körében számolták el. Egyébként ennek a tárcának hitelkerete összesen 37.000 pengőt tesz ki. T. Ház! Egészen röviden ezekben voltam bátor ismertetni a kis tárcák költségvetését, amelyek — miként említettem — a múlthoz képest alig tüntetnek fel változásokat, miért is kérem, méltóztassék a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Altalános helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az általános vitához szólásra jelentkezett? Fritz Arthur jegyző: Rassay Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Utána"? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasíts Géza: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy ilyen előrehaladott időben kerül rám a sor és így — mondhatnám — távirati rövidséggel kell elmondanom azt, amit egyébként elmondani kívánok. (Mozgás a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Egy fél órát beszélhet!) A miniszterelnökséggel és a miniszterelnöki tárcával kapcsolatos két dologról kívánok megemlékezni. Az egyik dolog a miniszterelnök úrnak velünk, •szocialistákkal való hadakozása, a másik pedig a Magyarországon lévő hazai, nemzeti kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok ügye. Az elsőre vonatkozólag csak annyit: a miniszterelnök úr évek óta hadakozik ellenünk, szociáldemokraták ellen (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ez a való tényállás! — Derültség a jobboldalon.) és csodálatosképpen azt kell tapasztalnunk, hogy a miniszterelnök úr elhiszi, hogy eredménnyel hadakozik ellenünk. Ezt a célt szolgálja a minisziterelnökség két intézménye, és ez a két intézmény úgyszólván teljesen ennek a célnak szolgálatába van állítva. (Kabók Lajos: Sok pénzbe kerül ez!) Az egyik a miniszterelnöki sajtóiroda, ahonnan a szocialistaellenes 'cikkek kikerülnék a vidéki lapokba. Ez úgyszólván teljesen abban éli ki magát, hogy a lehetőség szerint minél több cikket helyezzen el a vidéki lapokban rólunk, szociáldemokratákról és azokról a sorozatos hazaárulásokról, amelyeket ïni a (miniszterelnök sajtóirodája szerint elkövetünk. A másuk osztálya a miniszterelnökségnek az úgynevezett szociálpolitikai osztály, amely viszont főfeladatának tartja azoknak a renegátoknak támogatását, akik a szociáldemokrata pártból kiválnak, vagy akik a szakszervezetekből kiválnak. Ezek a renegátok K ülése 1929 május 28-án, kedden. 225 ebben az osztályban, a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályán kaptják meg .azokat az információkat és utasításokat, amelyekkel olyan élénken hadakoznak ellenünk szociáldemokraták ellen. Nem mehet ki a mi pártunkból valaki, vagy nem lökhetünk ki a pártunkból olyan hitvány embert, takit a miniszterelnökségi szociálpolitikai osztály tárt karokkal ne fogadna és akit gyakorlati tanácsokkal és utasításokkal el ne látna (Kanok Lajos: Sőt, pénnzel is!) arra nézve, hogy ellenünk,, szociáldemokraták ellen hogy kell hadakoznia, hogy kell a munkásság sorába éket vernie, hogyan kell elhíresztelnie rólunk azokat a sorozatos gonoszságokat, amelyeket mi a munkásosztály ellen elkövetünk. Mindamellett a legutóbbi társadalombiztosító intézeti választások mutatták meg legjobban azt, hogy ezek a törekvések, amelyek — mondom — részben a miniszterelnökségi sajtóirodából, részben a miniszterelnökségi szociálpolitikai ügyosztályból kerülnek ki, milyen eredménnyel iárnak. (Kabók Lajos: Hiába dobták ki a pénzt!) Számokat nem kívánok felsorakoztatni, hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ezek a számok magukban mit jelentenek, Olyan városokban, amelyekben a miniszterelnök úrhoz nagyon közel álló egyéniségek úgyszólván domináns szerepet visznek, mint pl. Balassagyarmat, olyan városokban, mint pl. Győr, amely püspöki város, amelyben bőven vannak papok és kormány hű egyének, a társadalombiztosítási választások megmutatták, hogy milyen eredménnyel jár az a bomlasztó munka, amelyet a miniszterelnökségi sajtóiroda és a miniszterelnökség szociálpolitikai osztálya végez egész éven keresztül. Azt hiszem, hogy az a szellem, amely ezt a két osztályt fűti, a miniszterelnök úrra is ráragadt, mert legutóbb, amikor egy olasz hírlapíró, azt hiszem a bolognai Resto del Carlino tudósítója, a miniszterelnök úrnál járt, a miniszterelnök úr indíttatva érezte magát egypár szót a munkásokról is szólni, mondván többek között a következőket (olvassa): «Azok a munkások, akik csatlakoztak a Revíziós Ligához, ezzel szembehelyezkedtek a vörösök álláspontjával. Es azt is mutatja, — folytatta a miniszterelnök úr — hogy a munkásság kezdi megérteni, hogy életét nem különítheti el a nemzet életétől. Éppen ezért remélem, hogy a nemzeti szindikalizmus mindig nagyobb tért fog hódítani. Hiszen nevetséges akarnokoskodás az, hogy a munkások mindenáron antinacionalisták legyenek.» T. miniszterelnök úr, mindenekelőtt meg kívánom állapítani azt, hogy mi a Revíziós Liga törekvéseivel nem helyezkedünk szembe. Nem kívánok a kérdésre most kitérni, elég anynyit mondanom, hogy nem helyezkedtünk vele szembe. (B. Podmaniczky Endre: Vasárnap nem voltak ott az ünnepen. — Zaj.) Nem kifogásoljuk azt, ha a munkások önként, minden terror nélkül csatlakoznak a Revíziós Ligához. Ha ezek a munkások önként, jó szándékukból csatlakoznak a Ligához és azt hiszik, hogy ezzel az integritás kérdését sikerül előbbre vinni, áldásunk rájuk, egyáltalában nem kifogásoljuk ezt. Mi csak azt kifogásoljuk, hogy olyan terrorisztikus eszközökkel történjék ez a csatlakozás, mint amilyen terrorisztikus eszközöket alkalmaznak egyfelől a vasúti műhelyekben, másfelől azokban a városi műhelyekben, ahol túlbuzgó munkavezetők, túlbuzgó mérnökök... (Kabók Lajos : Bányavidéken elbocsátással fenyegetnek. — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Kabók Lajos: Elbocsátással fenyegetnek. Térmesterek járnak aláírásokat gyűjteni. — Zajos ellenmondás ok a jobb- és baloldalon. — Szilágyi 33*