Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

222 Az országgyűlés képviselőházának annyian csak helyeselhetjük az előttem szólott két képviselőtársamnak azokat a fejtegetéseit, amelyekkel a munkásság jelenlegi bérviszonyait és a magyar állami vas- és gépgyárak kötelékébe tartozó tisztviselők fizetési viszonyait kísérték. Mi ezekhez a kívánságokhoz csak csatlakozhatunk, illetőleg csatlakozhatnánk, ha elismernők, hogy ebben a tekintetben a kezdeményezés attól a párttól indul ki, amelynek soraiból szólalt fel az előttem szólott t. képviselőtársam. Ha nem szólaltam volna most fel és holnap a parlamenti tudósításokat olvasnók, igen könnyen hamis kép is tárulhatna a munkásság elé. (Esztergályos János: Miért nem kezdeményezte a képviselő úr? Mi nem vagyunk féltékenyek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Azonban mi, a polgári társadalmi rend körébe tartozó képviselők, ezzel a kérdéssel állandóan és behatóan foglalkozunk, állandóan figyelemmel kísérjük a munkásság és a tisztviselőtársadalom megélhetési viszonyait, igyekezünk azokat összehasonlítani a mindenkori drágaság által okozott nehéz helyzettel és jövünk a magunk javaslataival, így pl. igénytelen csekélységem is kereste nem egyszer az alkalmat abban a tekintetben, hogy a magyar állami vas-, acél- és gépgyárak vezérigazgatójánál közbenjárjon, hogy élénk figyelemmel kísérje, vájjon a fizetési viszonyok kellő arányban vannak-e a megélhetési viszonyokkal és a mindenkori drágasággal. Most, hogy ezt itt a parlamentben is^ szóvátette több képviselőtársam, a nyilvánosság előtt magam is megismétlem azt a kérelmet, hogy méltóztassék állandó gondoskodás tárgyává tenni ezt a helyzetet, nehogy itt a szükséges arány, egyensúly megbillenjen és esetleg ennek az állami üzemnek kötelékébe tartozó tisztviselők és munkások között elégületlenség üsse fel a fejét. Teljesen és tökéletesen egyetértek előttem szólott képviselőtársaimmal abban a tekintetben is, hogy nagyobb összeget kívánnak a jövő évi költségvetésbe á magyar állami vas-, acél- és gépgyárak számára felvenni. Ez is olyan követelmény, amelyhez csak csatlakozni lehet. En csatlakozásomat azzal is indokolom, hogy évek óta figyelvén ennek az állami üzemnek működését, magyar lelkem egész büszkeségével látom, hogy pl. a cséplőgépgyártás tekintetében a magyar állami vas-, acél- és gépgyár az egész világon minő hírnévre tett szert. (Ügy van! a jobboldalon.) De tovább megyek, csak legutóbb a nemzetközi vásárnál általános feltűnést keltett, (Zaj. — Malasits Géza közbeszól.) hogy a magyar állami vas-, acél- és gépgyár olyan mozdonyt állított ki, amellyel kapcsolatban hivatkozhatott arra, hogy a hasonló mozdonyok egész tömegét szállította Delhibe. És ha tudjuk azt, hogy Delhiben a parlamentben meginterpellálták a kormányt, hogy miért nem rendelte az egész szükségletet a magyar állami vas-, acél- és gépgyárnál, akkor az ember lelkét és minden magyar ember lelkét csak büszkeség foghatja el ennek a gyárnak produktumai láttára. (Igaz! Ügy van!) De ha a gyár legújabb produktumait tekintjük is, ha tekintjük Budapest utcáin az immár forgalomba hozott sötétkék-fehér színezésű autóbuszokat, amelyek Benz-Mercedes típus szerint készültek ugyan, de alvázaik a magyar állami vas-, acél- és gépgyárban készültek, karosszériáik pedig legnagyobb részt a Ganz-gyárban és még néhány más karosszéria-gyárosnál, akkor megint csak büszkeség foghatja el minden magyar ember lelkét. Es amikor ennek az üzemnek költségvetését tárgyaljuk, lehetetlen, hogy a költségvetési vitát befejezzük a nélkül, hop^ elismerőleg ne emlékezzünk meg a gyár vezetősó300. ülése 1929 május 28-án, kedden. géről és a kereskedelemügyi minisztériumról is, amely mint legfőbb felügyeleti hatóság ezt az üzemet nemcsak kötelezve van támogatni, hanem valóban támogatja is az egész vonalon. (Malasits Géza: Nagyon gyöngén támogatja! — Esztergályos János: Ne restelje a képviselő úr, a munkások felé is meghajtani a lobogót!) T. képviselőtársam, nekem nincs arra szükségem, hogy külön meghajtsam a munkások előtt az elismerés lobogóját, mert én tizennégy esztendő óta állandóan éppúgy tekintem magamat a munkásság képviselőjének, mint a polgári társadalom képviselőjének. (Ügy van! a jobboldalon.) Soha egy pillanatig nem ismertem el azt, hogy valamelyik más képviselőtársamnak több igény jogosultsága volna árra, hogy a munkásság ügyeivel foglalkozzék. (Br. Podmaniczky Endre: Nem lehet kisajátítani! — Krisztián Imre közbeszól. — Malasits Géza: Önök kisajátították az egész országot ! — Elnök csenget. — Esztergályos János (Krisztián Imre felé): Vigyázzon, mert a miniszterelnök úr mindjárt azt fogja mondani, hogy maga most ne beszéljen!) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr. (Br. Podmaniczky Endre: Jancsi, nem kell viccelni.) Szilágyi Lajos: Azt hiszem, nyugodt lehet a lelkiismeretem abban a tekintetben, hogy egyetlen alkalmat sem mulasztottam el, ahol a képviselői kötelességteljesítés arra módot adott, hogy a munkásság érdekében szót emeljek. Előttem szólott képviselőtársam szóvá tette, hogy mi köztünk országgyűlési képviselők között egy füzeteket osztottak szét, amelyekben fotográfiái hirdetik mindazokat a munkásjóléti, szociális intézményeket, amelyeket a budapesti állami gépgyárban, a diósgyőri vas- és acélgyárban ezideig létesítettek. Hozzátette azonban előttem szólott képviselőtársam azt, hogy elmulasztották ennek a füzetnek szerkesztői megjelölni azt, hogy mindez nem az úgynevezett kurzus idején létesült, hanem még a régi jó liberális világban. En, aki mindig következetesen és ingadozás nélkül, négy cikluson keresztül állandóan az úgynevezett libárális képviselők közé soroltattam és soroltam magamat is, nem tennék ilyen különbséget. En nem kutatom, hogy milyen korszakból eredtek ezek az intézmények, ellenben konstatálom és r letagadhatatlan bizonyságát látom a fotográfiákban annak, hogy ezek az intézmények tényleg megvannak. (Malasits Géza: A keresztény kurzus ártatlan benne!) Bárki létesítette őket, ha olyan létesítette is, aki velem szöges " politikai ellentétben áll és ellentétes pártállású, akkor is az elismerés zászlaját hajtom meg előtte, mert a fődolog az, hogy megvan. Ezek a kulturális, munkásjóléti és szociális intézmények mindenesetre azt bizonyítják, hogy azok, akik itt a munkásság sorsa felett hivatva és kötelezve vannak őrködni, ebben a tekintetben is megteszik a tőlük telhetőt. En. a magyar állam vas-, acél- és gépgyárak költségvetését abban a tudatban szavazom meg, hogy olyan vezetőségnek adom szavazatommal a nieghatalmazást, r amely minden tekintetben méltó az egész országgyűlésnek osztatlan bizalmára. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! En köszönettel tartozom Szilágyi Lajos képviselő úr elhangzott szavaiért, amelyek