Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Me Az országgyűlés képviselőházának lalhat különmunkát, vagy pedig ha szabad különmunkát vállalni, akkor mindenki számára szabad és nem lehet azt mondani az egyiknek igen, a másiknak nem. Nem lehet meghonosítani azt a rendszert, hogy Kelety Dénes úrnak szabad külön állásokat vállalni, (Kabók Lajos: Nagy állást!) Tasnádi-Szüts András úrnak óriási nyugdíj meleltt szabad még mozikirálynak, Ibusz. fejedelemnek és egyéb másnak lennie, ellenben a szegény gázmesternek, aki talán 35 pengő nyugdíjat kap egy hónapra, semmi más állást nem szabad vállalnia. Súlyos igazságtalanság, amikor látjuk, hogy a vasúti kategóriák fővezérei még szolgálatuk elhagyása előtt biztosítanak magukra egy előremelegített helyet, ahol elhelyezkednek és magas nyugdíj mellett még magas keresetet érnek el, evvel szemben ezek a szegény ördögök koplalnak és nyomorognak a mellett a szegény nyugdíj mellett, amelyet a vasút nekik ad. Ezt az igazságtalanságot feltétlenül meg kell szüntetni. Ki kell mondani, hogy vagy mindenki vállalhat mellékfoglalkozást vagy pedig senkinek sem szabad vállalnia és akkor ez meg fogja nyugtatni az embereket. (Br. Podmaniczky Endre: Ez helyes!) Legvégül pedig vagyok bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani a vasúti átjárók kérdését. Nemcsak budapesti relációban fontos ez a dolog és nemcsak Budapestnek egyes városrészei szenvednek és sorvadnak ennek a kérdésnek rendezetlensége miatt, hanem a vidéki városok közül is, amelyek közül csak hármat akarok felemlíteni; Miskolcot, Hatvant és Győrt. Miskolcról és Hatvanról nem kívánok beszélni, elvégre azoknak képviselői majd felszólalnak ennél a kérdésnél. Kénytelen vagyok azonban megemlíteni, hogy e három város közül legsúlyosabb helyzet Győrben van. Győrött a város közepén halad végig a vasúti vonal, ami nem baj, sőt örvendetes mert hiszen Németország legtöbb városában, — mint nagyon jól tudjuk — szintén így van ez. Ellenben az nem jó, hogy közvetlenül a városházától néhány percnyi távolságra van a fűtőház, amely elkormosítja az egész vidéket. A vasúti forgalomnak más irányba való terelése következtében különben is mozdony alig van ebben a fűtőházban, úgyhogy ennek áthelyezése sem különösebb költséget nem jelentene, sem nagy bajt nem okozna. (Kocsán Károly: Villamosmozdony lesz majd!) Villamosmozdony még nagyon soká lesz, addig a győri városházát mégegyszer tatarozni kell, mielőtt ott villamosvasutak fognak menni, éppen a korom miatt. En már ismerem ezt a gyorsaságot. De a fűtőház kérdésénél is fontosabb, hogy annakidején, amikor a vasúti vonalat oda építették, a Máv. kötelezte magát az aluljáró elkészítésére, ennek a kötelezettségének azonban nem felelt meg, annak ellenére, hogy ez be van táblázva, tehát a városnak betáblázott joga van ahhoz, hogy követelje a vasúttól ennek az átjárónak megépítését. Valahányszor a vasúthoz fordulunk ebben az irányban, mindannyiszor azt válaszolják: persze, hogyne kérem, belátjuk, igaza van a városnak, be van táblázva, erre joga volna, de a vasútnak nincsen pénze; majd ha lesz pénze a vasútnak, akkor megcsinálja. De örökösen nem lehet egy város fejlődését azzal akadályozni, hogy nincsen a vasútnak pénze. A város a maga szegénysége mellett hajlandó valamelyes áldozatot hozni ezért, nem tagadja meg ezt, de a vasútnak is kell adnia valamit, a vasútnak is érdeke, hogy ez az állapot végre rendezve legyen. Ma van egy felüljáró, amely rozoga állapotban van, amelynek kijavítása meglehetősen nagy pénzbe fog ke300. ülése 1929 május 28-án, kedden. rülni. De ezt a felüljárót nem is kellene javítani, hanem egyszerűen a várossal való megállapodás alapján végre meg kellene kezdeni az aluljáró építését, mert egész városrész szenved alatta, egész városrész áldja naponta a vasútat, amely ilyen irányú kötelességének nem felel meg. Van azután ott még néhány dolog, az osztálymérnökség épülete,. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Záróra van!) amely két év óta készül; ma sem raktak le még egy téglát sem; ott van a vasúti bérház építkezése is. Mindezeket bátor vagyok a miniszter úr figyemébe ajánlani. Aki gyorsan ad, az kétszer ad. Tessék kétszer adni ennek a városnak. Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Vanczák János! ! Vanczák János: T. Képviselőház! (Halljuk! ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ennél a két címnél két körülmény késztet engem felszólalásra. Az egyik az, amelyről éppen Malasits képviselőtársam szólott. Annak a vasúti vonalnak a kérdése, amely Budapestet Lajosmizsével köti öszsze, régi problémája ennek a városnak és a város lakosságának, amely probléma 30 esztendő óta vajúdik itt és még mindig nem jut megoldásra. A legutóbbi esztendőkben egymásután sorozatosan tárgyaltuk ezt a kérdést a várossal, az Államvasutakkal és a kormány képviseletével. Végül azután mintegy hat héttel ezelőtt megállapodásra jutottunk annyiban, hogy belenyugodtunk mi, a város képviselői abba, hogy a kérdés akként oldassék meg, hogy itt egy felüljárón vezetessék az a vonal, belenyugodva az Államvasút vasútpolitikai elgondolásának abba a formájába, hogy miután a város közepéről a pályaudvarokat kihelyezni a városon kívül elképzelhetetlen megoldás, csináljuk meg azt, hogy állítsunk itt egy kínai falat Budapesten a két városrész közé és legyen ez vasúti felüljáró, de emeltessék végre fel az a vonal, hogy azután alul a közúti közlekedés zavartalan maradhasson. Megállapodtunk tehát ebben a kiviteli formában és ott ennél az utolsó tanácskozásnál az volt az elgondolásunk és azt a bíztatást kaptuk az Államvasutak képviselete részéről, hogy mintegy 6—8 hét múlva ez a munka meg is indulhat. A munka kivitelének költségét kölcsönösen vállalja Budapest székesfőváros és a másik oldalról az állam, illetve az Államvasút. Ennek a kérdésnek megoldása mast már igazán sürgős. Elképzelhető, hogy 25—30 esztendő alatt ez a város nagyot fejlődött. Ott kinint egy egészen új Budapest képződött, .amely kihúzódik Pestújhelyig. Rákosfalváig, Rákosszentmihályig és Üjpestig. Rengeteg nagy számú lakos talál elhelyezkedést ebben a külső városrészben, köztük tisztviselők, munkások^ önálló iparosok. Ma, amikor úgyis olyan nehéz a megélhetés és minden óra, min, den félóra pémz az emberek életéiben, elképzelhető, hogy naponta 3—4 órai sorompózárlat milyen mérhetetlen károkat okoz gazdaságilag ennek a lakosságnak. Ez a kérdés tehát megérett a megoldásra és egészen komoly megoldásra szorul. Ebben az egész előterjesztésben, amely itt az Államvasutaknál van, nem találok egyetlen tételt sem, amely azt a megállapodást, amelyet mondom, mintegy hat héttel ezelőtt véglegesen lezártunk, alátámasztaná azzal, hogy be van állítva ebbe az 1929/30. évi költségvetésbe ez a tétel, amely ennek a munkának keresztülvitelére szükséges. Nem olyan nagy összegről van szó, azt hiszem 8—10 millió pengő az egész (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Mennyi?), mert 16—18 millió pengőbe kerülne ennek a munkának az elvégzése. Maga a hozzákezdés éppen azért sürgős, -mert amúgy is igénybe vesz két teljes