Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

214 As országgyűlés képviselőházának téri-urnára és >a miniszter úr munkatársaira. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: No! No! — Mozgás és ellenmondások a jobboldalon, — Br. Podmaniczky Endre: Azokról sem szabad feltételezni!) A nyugbéres állományban egészen indokolatlan, de némileg értelmetlen különbségtevés mutatkozik. Az Államvasutak nyugbérpénztárának alapszabályai szerint nyugbéres állományba lehet helyezni olyanokat is, akik nem töltöttek még be 15 szolgálati esztendőt, akik a beszámítható 15 szolgálati éven alul, például 14 évet töltöttek szolgálatba. Ezeket a munkásokat azonban két kategóriára osztják be. Az egyikbe kerülnek azok, akik 60-ik életévüket betöltötték, a másikba az ezen a koron aluliak. A két nyugb ér illetmény között olyan differenciák vannak, amelyeket egy szegény nyugbérezett bizony nagyon megérez. Méltóztassék csak meghallgatni; aki tíz szolgálati évvel nyugdíjaznak — itt két kategóriába vannak beosztva — azok közül az alacsonyabb kategória kap 26 pengőt havonként, a másik pedig 48-at, a különbség tehát 18 pengő. A 14 szolgálati évvel nyugdíjazottaknál a különbség 19 pengő. Ezt nagyon megérzi egy nyugbéres munkásember, aki bizony e mellett nem mehet el dolgozni más műhelyekbe, a magángazdaságban nem helyezkedhetik el, mert öreg ember, egyszerűen nem veszik fel. Lehetővé van ugyan téve, hosry az egyik kategóriából a valamivel magasabb dotáltba is áthelyezhető legyen ez az alacsonyabb fizetett nyugbéres, ha helyhatósági bizonylattal igazolja, hogy semmiféle keresete nies, ezenfelül még a népjóléti minisztériumban orvosilag felülvizsgáltatja magát és ott igazolják, hogy teljesen keresetképtelen. Ez esetben kérelmezheti a magasabb nyugbérosztályba való áthelyezésié és ha jól tudom: amennyiben a népjóléti minisztériumnak ez az orvosi bizottsága a keresetképtelenséget megállapította, ez minden esetben meg is történt. De azt kérdezem én, t miniszter úr és t. államtitkár úr, miért van szükség erre a különbségtevésre? Hiszen az Államvasutak nyugbérpénztárának alapszabályai direkt kimondják, hogy tizenöt szolgálati éven alul is csak olyanok helyezhetők nyugbérállományba, akik teljesen keresetképtelenné, munkaképtelenné váltak. Direkt kimondja az idéztem alapszabály, hogy (olvassa): «Nyugbérezni csak teljesen munkaképtelent lehet» — szinte szó szerint idézem — «két pályaorvos egybehangzó véleménye alapján.» Hát, ha így van ez, amint hogy valóban így is van, miért méltóztattak még a két pályaorvos véleménye fölé a népjóléti minisztérium orvosi bizottságának véleményét állítani, amikor egészen bizonyos az, hogyha valakit nyugdíjaznak vagy nyugbérállományba helyeznek, az munkaképtelen, azzal nem volna szabad a bürokrácia útvesztőit, hogy ne mondjam, kálváriáját megjáratni, hogy ezt a számára jelentékeny összegű differenciát megkapja. T. Ház! Az én kérésem az igen tisztelt miniszter úrhoz az, hogy szüntesse meg ezt a differenciát, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi, miniszter: Mit? Ezt a hatvan évet?) szüntesse" mes azt a differenciát, amelyet a tizenöt éven felül nyugdíjazottak között felállítottak 1927 november óta. Én nem hiszem, hogy az Államvasutak három és fél milliós nyugbérterhének -k vagy V* percentjénél többe kerülne ennek a különbségtevésnek a megszüntetéssé. A nyugbérteher, mint mondottam, három és fél millió esztendőnként, természetesen ebből le 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. kell vonni a befizetett nyugbéreket is. Ha ezt megtenhelik egynegyed percenttel, akkor ez a különbségtevés, t. miniszter úr, meg van szüntetve & havonta 18—19 pengőt olyan nyugbéresekneJk, akik, higyje el ia miniszter úr, teljesen munkaképtelenek, a magángazdaságban sehol elhelyezkedni nem tudnak. A különbség, mondom, pénzösszegben kifejezve, olyan csekély, hogy különösebb teherrel ne,m jár. Az előbb említettem csekély jóakarathoz apellálok ismét; csak egy kis jóakaratkell és ez a differencia meg van szüntetve. (Jánossy Gábor: Ez helyes!) A nyugbérterhek kitesznek három és fél milliót. Arra akarok ezzel rámutatni, hogy milyen csekélyek ezek az összegek. Az Államvasút csak a nyugdíjas özvegyeknek háromszor ennyi nyugdíjat fizet ki, körülbelül tízmillió és néhány százezer pengőt. Méltóztatnak látni, hogy nagyon keservesen, nagyon vékonyan vannak ellátva az Államvasutak nyugbérezett munkásai. Nem tudom tehát, miért. ragaszkodnak az ilyen differenciák fenntartásához, amikor nagyon megérzik ezt azok, akik munkaképtelenek és akik semmiképpen sem szolgáltak rá arra, hogy kevesebbet juttassanak részükre, mint amennyit másoknak juttatnak. Ismételten kérem a miniszter urat, szüntesse meg ezt a differenciát, ez a megszüntetés igen kevésbe kerül, mint említettem: a nyugbéreknek alig 'A percentjébe. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Malasits Gáza! Malasits Géza: T. Ház! Kétségtelen, iiogy a Magyar Államvasút nagyon tragikus helyzetben van. Az ország azt kívánja tőle, hogy repüljön, menjen előre; bonyolítsa le olyan gyorsan a forgalmat, amilyen gyorsan csak lehet, olyan olcsón, amilyen olcsón csak lehet: adjon a gazdaközönsógnek külön tarifákat, hogy a gabona tekintetében versenyképesek legyünk, adjon külön tarifákat a zöldségszállítasra; egyszóval majdnem minden gazdasági ágazat kíván valamit a vasúttól. Ezzel szemben a kormányzat a vasút nyakára akasztott egy hatalmas malomkövet, amely természetesen akadályozza a vasutat abban, hogy

r annak a kötelezettségének, amelyet tőle elvárnak, megfelelhessen. Szörnyű az a nyugdíj teher, amely az Államvasutak hibáján kívül szakadt a vasút nyakába. Mint jól méltóztatnak tudni, az ország megcsonkítása következtében rengeteg vasutas jött ide, már a Károlyi-kormány idejében megkezdődött a telegrafálás, hogy mindenki maradjon a helyén, majd később folytatódott ez. Az eredmény azután az lett, hogy nagyon kevesen akartak az utódállamokban az esküt letenni, minek következtében idejöttek és valóságos népvándorlás indult meg Csonka-Magyarország felé, különösen a vasutasok részéről, akik természetesen kezüket tartották és nyugdíjt követeltek. Ez volt a nyugdíjasok első nagy kontingense. A második az, hogy amikor az úgynevezett keresztény kurzus uralomra jutott 1920-ban, megindult éppen a vasútnál egy példátlan üldöztetés, aminek szenvedő áldozata volt sok száz olyan vasutas, aki egészen véletlenül sodródott bele a forradalmakba, aki nem volt semmivel sem bűnösebb, mint azok az urak, akik vörösből hamar átvedlettek fehérré, akik a szovjet csillag helyett hamarosan nagy keresztet tettek magukra és Bucharin könyvei helyett Loyola Ignác könyveit és a rózsafüzért vették elő. (Mozgás a jobboldalon.) Ne tessék azt mondani, hogy ez nem így van, a gyakorlatból, a tapasztalatból beszélek. Nagyon sok esetet tudnék felhozni, amikor egészen ártatlan vasutasok re-