Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-300
Az országgyűlés képviselőházának 30 delmeztessék. (Helyeslés jobbfelől. — Malasits Géza: Leszek bátor egy memorandumot benyújtani!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy a 9. cím meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. cím. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 10. címet). — Várnai Dániel! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni 1 ? (Nem!) TL& senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a 10. címet, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a kereskedelemügyi tárca költségvetésélt részleteiben is letárgyaltuk. Mielőtt az állami üzemek vonatkozó fejezeteinek tárgyalására áttérnénk, az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az állami üzemek költségvetésének XX. fejezete. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa): XX. fejezet. Posta, távírda és távbeszélő. — Buday Dezső! Buday Dezső: Igen t. Képviselőház! Őszintén mondom, lehangolva fogok beszédemhez., mert az érdeklődés olyan minimális, hogy valóban alig érdemes elmondanom azokat, amiket elmondani kívánok. Mindezek ellenére kötelességet vélek teljesíteni, amikor a postával és egybefoglalva az államvasúti üzemmel kapcsolatban a magam véleményét elmondom. Elsősorban is a postaüzemi alkalmazottak kérdésére volnék bátor a mélyen t. miniszter úr figyelmét felhívni. Nagyon örülök, hogy szerencsénk yan a mélyen t. miniszter úrhoz, bár az előadó úr szavaival kapcsolatban mondem el a véleményemet, mert hiszen az előadó úr ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozott. A magam részéről megállapítom, hogy azon a nyomon vagyok, amelyet az előadó úr maga is követett, amikor a m. kir. postát Európa egyik legkiválóbb intézményének nevezte. Egészen bizonyos, hogy nem a berendezések, hanem a személyek azok, akik ezt az intézményt a legelisőrendűbibé teszik, bár nem tagadom, hogy magának a postának berendezései a legelsőbbrendű intézmények közé tartoznak. Mégis valami különös szerencsétlenséget látok, mert amikor a postaüzemi alkalmazottak dolgában úgyszólván mindenütt megértéssel találkozunk, az ügyosztályokban, a főnökségeknél, sőt a miniszteriális közegeknél is, valami érthetetlen módon ezek a postaüzemi alkalmazottak, a helyett, hogy a maguk szorgalmas, megbízható, mindenekfelett súlyos és felelősségteljes munkájukért megfelelő díjazásban részesülnének, még megszerzett jogaiktól is elüttetnek. 1911-ben az 1911 : XIV. te. az államvasúti alkalmazottakkal egy státusba sorozta a postai alkalmazottakat; ezzel is Ikifejezésre akarta juttatni azt az értékes és fontos munkát, amelyet a postaüzemi alkalmazottak végeznek. Nagyon természetes, hogy ehhez képest kapták a >. ülése 1929 május 28-án, kedden. 209 maguk díjazását is, kedvezőbb ' tarif a szerint, mint az állatmi tisztviselők. Később a státusrendezés során 1922-ben bekerültek az állami tisztviselők státusába. Magában ebben az intézkedésben nem lett volna súlyos sérelem, ha evvel a besorozással a fizetések csökkenése nem járt volna. Amikor a postaüzemi alkalmazottak fizetését a státusrendezés során leszállították, ugyanakkor az állami tisztviselőkkel szemben megmaradtak abban a nagy munkakörben, amelyben azelőtt is voltak. Amíg az állami tisztviselők rendszerint 5—6 órát töltenek hivatalos szolgálati időben, addig a postai szolgálat minimálisan 8 óra, ele nem egy esetben 10—12 óra. A többletidőért külön díjazás ezeknek a postai alkalmazottaknak egyáltalában nem jár. Az 1925. évi 7000. M. E. sz. örökké emlékezetes kormányrendelet folytán, amely a B.-listát teremtette meg és amely a szanálást honosította meg. szerencsétlen postások megint rosszul jártak, tudniillik a besorozás egy fizetési osztállyal alább történt. Ilyen módon a státusrendezések során minden egyes esetben rosszul jártak, szerzett jogaiktól elüttettek és az a postáspótlék, amelyet a vasúti besorozással kapcsolatban, mint több jövedelmet megkapták, ez a postáspótlék is elenyészett. Minden esetre méltóztatnak tudni, — főleg a miniszter úr tudja, — hogy a postásokat ez a postáspótlék rendkívüli módon izgatja. Állandóan a postáspótlékot emlegetik az altiszti státusbeliek és a tiszti státusbeliek egyaránt, mindezideig azonban nem sikerült ezt elérniÖk. Amint az előadó úr már volt szíves említeni, a múlt esztendei költségvetési vita alkalmával 1928. április 24-én a Ház utasította a ke reskedelemügyi miniszter urat, hogy a most tárgyalás alatt levő költségvetésben a postáspótlék vagy általában a postások fizetésének emelése tekintetében mutasson ki fedezetet. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a miniszter úr nem mutatott ki fedezetet, ez a kérdés tehát megint megakadt. Amidőn a felelősség szempontjából kérdeznem kell a mélyen t. r miniszter urat, hogy történhetett az, hogy a Ház kifejezett egyhangú határozatával t szemben r semmi sem történt, akkor az előadó úr elŐadmányából tudjuk meg, hogy azért nem történt semmi, mert^ a Felsőház pénzügyi bizottsága ebben a kérdésben ellenkező álláspontra helyezkedett. Nem akarom a Felsőház mentalitását megbántani avval, hogy állásfoglalása antiszociális, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezt az állásfoglalást csak antiszociálisnak lehet nevezni és kénytelen vagyok megállapítani, hogy megdöbbent az, hogy kardinális kérdések helyett ilyen minuciózus aprólékos részletkérdésben helyezkedik a Felsőház a Képviselőház határozatával szembe. Amikor a Felsőház szervezésére vonatkozó törvényt alkottuk, nekünk az volt az elgondolásunk, hogy nagy kardinális kérdések tekintetében lehetnek itt majd egyeztetések, lehetnek differenciák, de nem gondoltuk, hogy egy ilyen kérdés, hogy a postás-altiszteknek legyen-e postáspótlékja vagy sem, ez megakadjon a Felsőház pénzügyi bizottságában és annyi száz és^ ezer család reménye dugába dőljön egészen véletlenül; mert nem tudnám ezt elképzelni másnak, mint véletlennek. Nem tudom, hogy a reparálásnak mi lesz a módja, de az előadó úr bejelentette, hogy a miniszter úrnak, bár ilyen kellemetlen helyzet állott be, mégis szándékában van ebben a kérdésben valamit tenni. Az a jutalékrendszer, amelyet meghonosítottak, csak elégületlenségre 31'
