Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

210 Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. és vitákra ad okot, mert a jutalék olyan aránytalanul csekély, hogy — egy konkrét példával vagyok bátor megvilágítani — a legnagyobb szolgálati idővel rendelkező altisztnél 8 vagy legfeljebb 12 pengőt jelent havonta. Ezzel eleget mondtam, amikor kifejezésre juttatom, hogy a postaalkalmazotak szolgálata egyáltalában nem áll arányban ezzel a minimális fizetéssel, amelyről igazán elmondhatjuk, hogy nem fedezi a létminimumot sem. Állandóan avval a kérelemmel jönnek hozzánk, hogy a családi pótlékok tekintetében tegyünk valamit, — hiszen az Isten áldása kíséri a postás személyzetet, mert a legtöbb postásaltiszt sokgyermekes családapa — ezeknek a kéréseknek jajszavát azonban valamiképpen meg nem hallgatják, pedig mindenütt megvan a jószándék. Hát hogyan mennek a mi dolgaink ott, ahol nem találkozunk jószándékkel sem, ha ott, ahol jószándékkal találkozunk, nem tudunk előremenni ebben a kérdésben

1

? A postások rendkívüli munkáját azok a számok hirdetik legjobban, amelyeket az előadó úr is ismertetett előadásában. Ismertette ugyanis, hogy az 1924/25. évi, tehát szanálási költségvetés tárgyalása" óta a posta üzemének működési köre, forgalma 68'7%-kai emelkedett. Aránylag enormis szám négy esztendő alatt. Ezzel az enormis emelkedéssel azonban egyáltalában nem tartott lépést a személyzet szaporítása. Itt is a személyzeten takarítottak meg, mégpedig a legkisebbeken, amennyiben a személyzet szaporítása ugyanezen idő alatt az előbbi 68'7%-kal szemben csupán 8'3%. Ebből világosan látható az a mostohaság, amely a munkából minél többet rárótt erre a személyzetre, fizetés alakjában megnyilvánuló elismerésben azonban valóban nem részesítette őt. Érdekes még egy másik statisztikai adat is annak megvilágítására, hogy mennyire mostohán kezeljük mi ezt a személyzetet, amikor közlöm azt, hogy az 1924/25. évi költségvetésben, tehát a szanálási év költségvetésében a személyzeti kiadás az összes rendes kiadásoknak 49 '1% -át, kereken 50%-át tette ki, ma pedig 4—5 esztendő után a rendes kiadásoknál a személyzeti kiadás 40%-ot tesz ki. Mindezekből azt látjuk, hogy a postaüzemi alkalmazottak mostoha elbánásban részesültek. Ha én ezzel a kérdéssel azt kapcsolom össze, hogy az a^ postaüzem deficites üzem, amely az állam javát nem szolgálja, eltekintve attól a nagy közérdekű céltól, amely szempontból mindenütt a világon a- postaüzemeket fenntartják, akkor meglepetéssel kell megállapítanom, hogy a posta azzal az elemi követeléssel szemben, hogy kifizesse magát, röviden és egyszerűen szólva, hogy ne legyen deficites üzem, nemcsak hogy nem deficites, hanem amint méltóztatott kimutani, az 1929/30-ik költségvetésben 9'7 millió, vagyis kereken 10 millió pengővel több bevételt remélünk ettől az üzemtől. Amikor tudjuk, hogy az ő munkájuk megszaporodott, az ő munkájuk kiváló, az o szolgálatuk minden irányban elismert, szolgálatuk igazán a legterhesebb az összes államig alkalmazottak szolgálatai között, akkor igazán nem tudom megmagyarázni azt az okot, hogy ezt az egyetlen kérelmet, amely a postáspótlék képében évek óta kisért, nem méltóztatnak tudni megvalósítani a Ház határozata dacára. Azt hiszem, nem lehet akadály az, hogy a Felsőház pénzügyi bizottsága .lezt a kérdést megítélésem szerint, de alkotmányjogunk szerint is nem gátolhatja meg, legfeljebb .elodázhatja, mert az eziránt hozott képviselőházi határozat mégis végrehajtandó

1 lesz. MeggyőI ződésem az, hogy a miniszter úrnak a belátása megvan, éppen ezért kérem, legyen kegyes ezekkel az alkalmazottakkal szemben a legmesszebbmenőleg és a legsürgősebben beleavatkozni a kérdésbe, hogy ez a saját intenciója szerint is végrehajtást nyerjen. Ez megnyugvásul fog szolgálni a személyzet részére azzal, hogy a 'kategóriákba való besorozás tekintetében is méltóztatik arányosítani, mert az alsóbb kategóriákban torlódás állott be. Oda méltóztattak kinevezni az embereket, de a felsőbb kategóriákban az arányos _ százaiéikos elosztást nem méltóztattak végrehajtani. Általában az a panasz, hogy a felsőbb kategóriákba nem jutnak be az emberek, mert a kategóriák közötti arányosítást nem méltóztatott végrehajtani. (Zaj a baloldalon.) Ezt én általánosságban állapítom meg és nagyon kérem a miniszter urat, legyen kegyes ebben a kérdésben intézkedni, hogy ezek a jogos sérelmek — mert sérelemnek kell nevezni, mert szerzett jogokat vettek el — orvosoltassaamk. Az orvoslás módja nehézségekbe nem ütközik, mert ugyan ennek az üzemnek a reméltnél, a vártnál több bevétele maga is módot nyújt arra, hogy ez a kérdés rendeztessék. Nem lehet kétségem abban a tekintetben, hogy a miniszter úr ezt jóakarattal és eredményesen fogja elintézni. Méltóztassanak most megengedni, hogy az Államvasutakkal, illetőleg nem is a vasutakkal kapcsolatban, hanem az állami gépgyárakkal kapcsolatban — mert hiszen úgy vettem ki iá mélyen t. elnök úr előbb elhangzott kijelentéséből, hogy az üzemeket együtt tárgyaljuk — : összefoglalva legyek bátor néhány megállapítást tenni annál is inkább, mert az idő rövid és esetleg nem kerül újból reám a sor. Az állami gépgáraik a maguk munkásjóléti intézményeikről és berendezkedéseikről két díszes albumot bocsátottak a Képviselőház rendelkezésére. A legnagyobb örömmel .állapítom meg, hogy az állami üzemek mintát szolgáltatnak 'az egész országban a szociális berendezkedések tekintetében. Egészen mintaszerű dolgok ezek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nemcsak azért érintem ezt, hogy dicsérettel emlékezzem meg a diósgyőri, valamint a többi állami gépgyárak berendezkedéseiről, szociális, higiénikus és kulturális berendezkedéséről, — érteim alatta a munka sszociális kérdést, — hanem főleg azért, mert itt egy nagy : hibát látok. A magániparban, a magánüzemben, a magángyárakban amikor ilyen gyártelep f létesítése tekintetében az engedélyezési .eljárást lefolytatják, akkor a gyárak a maguk részéről prezentálják azokat az elgondolásokat rajzban ! és írásban, amelynek alapján a maguk saját gazdasági érdekeit alkalmasan szolgálni^ fogják. Ott vannak tehát a műhelyek, a kazánházak, a raktárak, színek, magazinok. Minden ott van és miután mindent produkáltak, a hatóság az engedélyezési eljárás során egyebet nem kutat, minthogy kielégíttettek-e azok a rendőrségi biztonsági intézkedések, amelyeket egy ilyen telep engedélyezése alkalmával a törvény felállít. (Elnök csenget.) Nahát kérem, lehetetlen. Rögtön befejezem. Senkinek az engedélyezési eljárás során eszébe nem jut, hogy egy ilyen gyár berendezkedéséhez hozzátartoznak azok a munkáslakások és munkás jóléti intézmények, amelyeknek létesítése nélkül egy ilyen ipartelepet engedélyezni egyáltalában nem lett volna szabad. Létesülnek óriási textilgyárak, létesülnek a Weisz Manfréd-féle és egyéb óriási berendezésű gyá-