Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

206 Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. kek vámja ily mértékben mérsékeltetett, a hazai fogyasztóközönség volt az, amely követelte •• a közszükségleti cikkek vámjának kellő mérséklését s ennek következtében nem köthettünk az e tekintetben legfontosabb állammal, Csehszlovákiával olyan kereskedelmi szerződést, amely mezőgazdasági érdekeit lett volna hivatva szolgálni. Ugyanis annak az elvi tévedésnek alapján, hogy a luxuscikkek vámját mérsékeltük, tönkretettük a vámtarifa negociációs jellegét s a belföld követelménye folytán a fo; gyasztóközönség kívánságára — nem a tárgyaló Cseh-Szlovákia kívánságára — voltunk kénytelenek az ő ipari cikkeik számára megnyitni a mi piacainkat a nélkül, hogy a mi mezőgazdasági terményeink számára ott előnyt tudtunk volna biztosítani. T. Ház! Amint mondottam, a külkereskedelmi politikának a diplomáciával együtt kell haladnia. Kereskedelmi és közgazdasági téren ugyanis jóindulatot, vagy rosszindulatot a szerint várhatunk egy államnál, amint az illető számára azt a diplomáciai helyzet diktálja. Az elkövetett hibák tehát azt követelik, hogy amikor áthatotta a köztudatot az a tény, hogy kereskedelmi szerződléseink rosszak, a reparáeió ennek a ténynek és ennek az elvek az alapján történjék, nehogy újabb diplomáciai tévedések alapján újabb hibákat kövessünk el külkereskedelmi politikai téren. Az által a tény által, hogv ilyen rossz kereskedelmi szerződéseket kötöttünk és a cseh ipar számára megnyitottuk ezt a piacot. Cseh-Szlovákia nemcsak gazdaságilag tett előnyre szert, hanem diplomáciailag is rendikívül kedvező helyzetbe jutott. Ezzel a ténnyel nagy lépéssel jutott közelebb az ő diplomáciai és közgazdasági elgondolásához, a dunai konföderáció megvalósításain oz, ami az ő létének egyedül adja meg az alapját. T. Ház! Ma ennék a diplomáciai gondolatnak gazdasági veszélyeiből kell kiszabadítanunk ezt az országot, nehogy annak súlyos politikai következményei legyenek és ennek politikai következményeivel szemben csak a, diplomácia fegyvereivel vehetjük fel a csatát Nekünk ma gazdaságilag segélyt csak ott lehet remélnünk, ahol diplomáciai segélyre számíthatunk. Éppen ezért tévesnek tartom azt az elgondolást, amely egy Németországgal kötendő kereskedelmi szerződéstől vár az ország számára lényeges gazdasági előnyt. Egy ilven kereskedelmi szerződést olyképpen, hogy Magyarország a maga gazdasági érdekeit, mezőgazdasági exportját mozdítsa elő, nem tudok elképzelni s e tekintetben, azt hiszem, Németországnak Ausztriával folytatott kereskedelmi tárgyalásai eléggé tanulságos példát szolgáltattak már. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat félbeszakítani és figyelmeztetni, hoffv 'amit mond, az nem a kereskedelmi tárca IX. címe alá tartozik. Nem tudom megállapítani a szoros összefüggést a kereskedelmi tárca említett címében lévő rovatok és a között, amit a kénviselő úr mondott. Szíveskedjék elmondandó beszédében a most tárgyalt címet szem előtt tartani. (Mozgás és zaj a baloldalon.) A képviselő úrra bízom tehát annak bejelentését, hogy az említett cím melyik rovatához fűzi az elmondandókat. (Szilágyi Lajos: A 18. rovathoz. — Rothenstein Mór: ö maga sem tudja, melyikről kíván beszélni!) Csendet kérek képviselő urak. Amennyiben a szónok úr elmondandóit a cím keretében tartja, teljes szabadságot engedik neki a szólásra. Bogya János: A 9. cím VI. része «Egyéb célok» alatt található 18. rovatról, a külkereskedelem előmozdításáról kívánok beszélni. Elnök: Úgy kérem, hogy elmondandóit ebben a keretben szíveskedjék megtartani. Bogya János: A külkereskedelem előmozdítását a jó kereskedelmi szerződésekkel tar torn egyedül megvalósíthatónak. r Éppen ezért beszélek a kereskedelmi szerződésekről és e kereskedelmi szerződések alapját képező politikánk eszmei elgondolásáról. Eszmei elgondolásom szerint a mi külkereskedelmünk előmozdításának egyedüli lehetősége az, ha abba az irányba igyekszünk gazdaságilag bekapcsolódni, ha abban az irányban keresünk gazdasági fejlődést, hozunk koncepciót, amely irányban a lehetőség adva van. Sajnos a mi politikai barátaink számunkra csak limitált gazdasági előnyöket nyújtanak. Ez áll Olaszországra és ez áll Lengyelországra. Ott azonban, ahol ilyen lehetőség van, azt meg kell ragadnunk. A lehetőség egy másik államnál van, amelyik ugyanilyen nyomás alatt küzd. ugyanolyan nehézségekkel kénytelen megküzdeni, hogy gazdasági létét és politikai életét biztosítani tudja és ez Ausztria. Kereskedelmünknek több mint egyharmada Ausztriával nyer lebonyolítást s ha .mi a vele való forgalmunkat megfelelő politikai eszközökkel kifejlesztjük, a, lehetőség adva van. Ennek veszélye politikai szempontból ránk nézve semmi esetre sem lesz, mertha az a több mint egyharmadrésze külkereskedelmi forgalmunknak nulla politikai hatást eredményezett, akkor egy újabb, mondjuk . tÍK-tizenötszázalékos fokozása vele való forgalmunknak ismét osak nulla hatást fog mutatni politikai téren. Éppen azért tartom szükségesnek ezt megjegyezni, mert tudom, hogy igen sokan vannak, akik politikai okoknál fogva akkor, amikor Ausztriát csak említjük is. (Mozgás balfelöl.) Az élet realitásaival szemben azonban elzárkózni nem lehet, A valóság az, külkereskedelmünknek túlnyomó része Ausztriával nyer lebonyolítást. A valóság az, hogy az Ausztriával való forgalom fejleszthető. A valóság az, hogy Ausztria is ugyanolyan elemek, ugyanolyan hatalmi tényezők nyomása alatt áll, amely hatalmi tényezők nyomása alatt áll Magyarország. A valóság, az élet realitása követeli tehát azt, hogy gazdasági téren szorosabban kapcsolódjunk össze, hogy együttesen küzdjünk Csehszlovákia diplomáciai törekvéseivel szemben, amelyeket gazdasági eszközökkel igyekszik megvalósítani. Annál kevésbbé remélhetem azt, hogy egy Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés ennek az országnak bármilyenféle előnyt is tudna biztosítani, mert hiszen köztudomású dolog az, hogy Németország a keleti Locarno jegyében Csehszlovákiával bizonyos gazdasági megállapodásra jutott, hogy a cseh és a német ipar egymással bizonyos kartellbe lépett és ez az együttműködés elsősorban azt a területet érinti, amelyen Magyarország fekszik. Ez az együttműködés elsősorban a mi barátaink gazdasági politikája, gazdasági törekvései ellen, Olaszországnak és Lengyelországnak gazdasági expanziója ellen irányul. r T. Ház! r A kereskedelmi politikának van még egy másik eszköze, amely hivatva van arra, hogy külkereskedelmünket mozdítsa elő. Ez a tengerentúli kereskedelem háziasának helyes megválasztása. Magyarországon már régóta szó van arról, hogy hol legyen a mi tengerentúli kereskedelmünknek bázisa lerakva. Itt felmerült az a^gondolat, igen alapos és igen beható szakszerű tárgyalás formájában ajánltatott a törvényhozásnak egy ki nem próbált gon-