Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Az országgyűlés képviselőházának 3 építse és az ecsedi láp-környékbeli falvaknak villamosítását is megvalósítsa. A társulat kapott is mint árvízvédelmi társulat 1926-ban a pénzügyminisztériumtól a foldj mívelésügyi minisztérium útján egymillió aranykoronát és miután a kereskedelemügyi minisztérium felülvizsgálta és rendben levőnek látta a szakértő jövedelmezőségi számítását, mindjárt hozzákezdtek az építéshez. Itt azonban már elkövették az első hibát, — és erre azért igyekszem rámutatni, hogy a multak tapasztalatain mintegy okuljunk — mert a földmívelésügyi minisztérium ezt az egymillió aranykoronás kölcsönt hosszúlejáratú kölcsönnek tervezte évi 4%-os kamatozással, de amikor a kivitelre került már a sor, a pénzügyminisztérium mégis csak 7'5%-os kamatozással és mindössze 15 évre szóló kölcsönnek engedélyezte ezt. Mindenki, aki csak egy kissé ismeri a villamosításnak, különösen falvak villamosításának pénzügyi oldalát, nagyon jól tudja, hogy az első 3—5 esztendőben az ilyen villamosítás mindig deficittel zárul. Különösen falvak villamosításánál a passzív és konzervatív ellenállást valósággal meg kell törni, még akkor is, ha a tőketeher 25—50 esztendőd oszlik is el, nemhogy ily hallatlan súlyos kölcsönnél. A Társulat vezetősége, minthogy^ ezt látta, kérte a kölcsön t feltételeinek enyhítését, amit szóbelileg kilátásba is helyeztek, mire a villamos építkezések megindultak. Mire azonban ezek az építkezések befejezéshez jutottak, a pénzügyminisztérium azzal az indokolással, hogy minden árvízvédelmi társulat csak egyenlő és azonos r feltételekkel kaphat csak kölcsönt, nem engedélyezte az előzetesen beigért könnyítéseket, mindössze annyit tett csak meg, hogy az első öt esztendőre az annuitást felfüggesztette azzal, hogy a hátralévő tíz év alatt fokozott törlesztéssel lesznek majd a törlesztési részletek behajtandók. A villamosberendezések rendben el is készültek és műszakilag ezek teljesen kifogástalanok. Sajnos, azonban a fogyasztók csatlakozása nem történt meg a remélt és a kívánt mértékben, mert míg például Baranya vármegyében a baranyai községekben a házaknak mintegy 50—60%-a csatlakozott a villamosításhoz, addig Szatmár megyében alig 10%-a. Ennek két főoka van. Az egyik oka az, hogy ezen a vidéken a termés évek óta nagyon rossz. Két esztendőben elfagyott a búza, a harmadik esztendőben pedig: egérkárok és a nagy szárazság okozták a rossz termést. Másik főoka pedig az, — és ez újabb tanulsága annak, hogy hogyan nem szabad a vármegyei hatóságoknak a villamosítással szembehelyezkedniök- — hogy kicsinyes és főleg személyes ellentétek voltak a vármegyei adminisztráció és az Ecsedi Láplecsapoló Társulat vezetősége között, úgyhogy a megyei hatóságok tulajdonképpen ellene voltak ennek a lápi villamosításnak. Közben azután elérkezett az első annuitás fizetésének ideje, mire a Lecsapoló Társulat az elé a dilemma elé állíttatott, hogy ezt a deficitet vagy közadók módj érdekelt és villamosított községek, falvak ártéri birtokosaitól fogja behajtani, amire törvényes alapja megvolt, vagy pedig újabb kölcsönt kér az államtól. Miután azonban a rossz termés miatt ezen a vidéken az állami adókra is adóelengedések engedélyeztettek, nem lehetett a deficit fedezésénél ezekre az adókivetésekre és erőltetett behajtásokra gondolni és így csak második eshetőség maradt fenn, hogy újabb kölcsönt kell felvenni. Ennek a kölcsönügynek tárgyalásakor az illetékes mi0. ülése 1929 május 28-án

T kedden. 205 nisztériumok tárcaközi bizottságot küldtek ki, hogy az vizsgálja felül a szatmármegyei villamosítás létesítményeit, valamint a Társulat egész villamos-ügykezelését. E bizottság mindent rendben talált. A kölcsön folyósítása mégis elmaradt, mire a Társulat elnöke, gróf Károlyi Gyula koronaőr a Társulat elnökségéről lemondott, valószínűleg azzal a szomorú érzéssel, hogyha valaki ma nálunk a közjó érdekében teljes önzetlenséggel valami nagyot és szépet akar megalkotni, még akkor sem találkozik mindig a hatóságok kellő támogatásával. Most kaotikus állapotok vannak odalenn ezen a vidéken; kicsinyes személyi harcok és torzsalkodások akadályozzák a megoldást. Az államnak természetesen meg kell kapnia a pénzét. A Lápi Társulat ki is fogja azt fizetni, csak meg kell találni a módját annak, hogy hogyan! Az elemi csapások által sújtott népet most már tovább terhelni nem lehet, nem is szabad, sőt segíteni kell rajta abban, hogy talpra álljon és hogy villamosáramot fogyaszthasson, ami néhány esztendő múlva kétségenkívül be is fog következni, annál is inkább, mert az a terület általában jól termő és a birtokviszonyok eloszlása is kedvező. A mai áldatlan helyzetből csak egyetlenegy kivezető út van, és pedig az, amelyet Károlyi Gyula gróf, ez a fenkölt szellemű és nemeslelkű magyar főúr lemondó levelében megjelölt: egy kormánybiztos kiküldése! Ezt én'most miniszteri biztosként variálom át és arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy olyan miniszteri biztost küldjön ki, aki az ottani hatóságoktól teljesen független, a pártok és párt: szenvedélyek felett áll, s aki ezt az igen fontos megyei villamosítási kérdést a köz érdekében valóban meg is fogja oldani. Elnök: Szólásra következik

1

? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Utána következik? Fitz Arthur jegyző: Bogy a János! Bogya János: T. Ház! Közgazdasági életünknek kétségtelen legsúlyosabb baja kereskedelmi mérlegünk passzivitása. Ez oly politikai probléma, amellyel elsősorban kell foglalkoznunk, mert hiszen az ország gazdasági talpraállítása^ egyedül ennek a problémának helyes megoldása útján eszközölhető. A kereskedelmi mérleg megjavításának egyedüli eszköze a helyes kereskedelmi szerződések megkötése, ez pedig nem történhetik más alapon, mint diplomáciai szempontok követésével. En annakidején itt a Ház színe előtt hívtam fel az illetékes tényezők figyelmét arra, hogy politikai okoknál fogva milyen helytelen lesz a francia kereskedelmi szerződés megkötése. Azok az okok, amelyekre akkor rámutattam, teljesen valóknak bizonyultak s_ a következmények, amelyektől tartottam, teljesen itt vannak előttünk. Nein volt helyes a luxuscikkek vámjának mérséklése azelőtt, mielőtt mi a közszükségleti cikkek vámját mérsékeltük. Ezzel illuzóriussá tétetett a mi vámtarifánk a maga elgondolásában, amelynek az volt a lényege, hogy a kormány magas vámokat állít be politikai okoknál fogva azzal a célzattal, hogy tárgyalásokat véve fel a tekintetbe jövő államokkal, ezeket negociációs vállalatoknak tekinti s enged belőlük a do ut des alapján olyképpen, hogy az ipari államok számára megnyitja a magyar piacot, s ennek fejében a magyar mezőgazdasági termékek számára azon államok területének piacát, amely államok ezen politikai cél szempontjából tekintetbe jönnek. Amikor azonban a luxuscik-