Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. kallják őket és a kereskedelmi minisztériumba sem jön be a megfelelő anyag, amelynek be kellene jönnie. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az iparfelügyelők jelentései csak nagyon későn, évek múlva jelennek meg, amikor már azok az állapotok, amelyekre az iparfelügyelők jelentései vonatkoznak, régen megszűntek, megváltoztak, mert hiszen az élet halad, az iparfelügyelők azonban csak nagyon későn készitik él jelentéseiket. Én ezt a kérdést már szóvá tettem a népjóléti tárcánál szociálpolitikai szempontból. Itt is ez- a szempont vezet. Rothenstein képviselőtársam szóvá tette ezt a kérdést az általános vitánál, a miniszter úrtól azonban nem kaptunk választ. (Rothenstein Mór: Minek a válasz?) Önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogyha az iparfelügyeletnek van olyan ága, amelynek szociálpolitikai jelentősége van, akkor ez nem tartoznék! immár a kereskedelmi miniszter hatáskörébe, mert hiszen azért van népjóléti miniszter, azért szerveztek külön népjóléti minisztériumot, hogy az összes szociálpolitikai ügyeket abban a minisztériumban egyesítsek. Itt azután szociálpolitikai, tehát munkásvédelmi szempontból kezelhetnék azokat a kérdéseket is, amelyek eddig az iparfelügyelet hatáskörébe voltak utalva, de ezeknek az ügyeknek nem volt gazdája. (Rothenstein Mór: Hiányzik a hozzáértés!) A kérdést ne tessék olyan közömbösen venni, mert ez nem olyan egyszerű dolog. Be szélnek itt a magyar nép védelméről, fajvédelemről. Végtére az iparnak nem érdeke, hogy a zsenge, fiatalkorú munkást és női munkaerőt kizsákmányolják. Nem érdeke ez az országnak sem. Ez egyes gyári vállalatok haszna, amelyek jól jönnek ki, és amelyekre előny származik abból, hogy 10—12 pengőért alkalmaznak munkásnőket és fiatal zsenge gyermekeket, akiket kihasználnak. Az ipartörvény tiltja ugyan, hogy 14 és 12 éven aluli gyermekeket alkalmazzanak, de egyes gyárak mégis alkalmaznak és kizsarolják azt a fiatal munkaerőt, korán kifacsarják, úgyhogy később a gazdasági életre nézve értéktelenné válik, korán elöregszik. Fontos tehát az iparvédelem és fontos volna, hogy az üzemeket munkásvédelmi szempontból ellenőrizzék. Nem kell egyébre utalnom, csak a textil szakmára. A textiliparban, amely privilégiumot élvezett és élvez ma is ebben az országban, munkásnőket, fiatal gyermekeket, leánykákat alkalmaznak, akiknek még játszaniok vagy tanulniok kellene. Annyira kizsáfcmáyolják őket s olyan olcsó pénzért dolgoztatják, hogy keserves az életük és tönkre mennek ott a hoszszú munkában, a rossz életviszonyok mellett. Nincs iparfelügyelet, amely megakadályozná a fiatal munkaerők kizsarolását, hogy ezek megmaradjanak értéknek a gazdasági élet számára felnőtt korukban is. Csak azért szólalok fel, — mint ahogy a népjóléti tárcánál is kifejtettem — hogyha iparfejlesztésre, hatósági közegekre szükség van, ám ez szolgálja tisztán azt a célt, de egyszerre kapitalista és munkásérdeket ez a szerv nem szolgálhat, mint ahogy nem is szolgál. Szolgál kapitalista érdekeket, azokat védi, azokat ellenőrzi. Egész iparfelügyeletünk tulajdonképpen nem áll másból, mint kazánvjzsgálatból. Ezzel szemben azok a minimális és nagyon hiányos védelmi törvények sincsenek végrehajtva, amelyek megvannak, holott sok« kai tovább' kellenne menni ezen a területen. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI, Utalok azonban arra, hogy most már társadalombiztosító intézetünk is van. A Társadalombiztosító nagy rétegeket ölel fel, de fel kellene ölelnie még nagyobb rétegeket is. Amíg ugyanis a mezőgazdasági népesség szociálpolitikáját és a nép egészségügyi védelmét be nem kapcsolják a Társadalombiztosítóba, hogy egy nagy közösségben legyen, és ennek a nagy közösségnek ereje ölelje fel a mezőgazdasági népesség biztosítását, addig mezőgazdasági szociálpolitikáról, mezőgazdasági népvéidelemről beszélni sem lehet. Ha tehát van egy ilyen társadalombiztosító intézetünk, amelynek adminisztrációját az állam tartja fenn ugyan, de amelyet az érdekeltek, a munkások és munkaadók bevételeiből tartanak fenn, ha azt látjuk, hogy be kell kapcsolni ide új rétegeket, mert a viszonyok kívánják, s mert az élet halad, akkor kétségtelen dolog, hogy az ipari kizsákmányolás terén pedig meg kell tenni azokat a preventív intézkedéseket, amelyek az emberi munkaerő védelmét célozzák. A balesetek elkerülése, tehát a baleseti elhárító eszközök felszerelése, a műhelyek és gyárak egészségügyé nek megvizsgálása, mindezek ós még más közegészségügyi szempontok is olyan szempontok, amelyeket végre lehetne és kellene hajtani, ä nélkül, hogy a gyáraknak és üzemeknek níagy megterhelésével járna. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor ezt máskép végrehajtani nem lehet, mint hogyha egyesítjük, tehát a gyáriüzemek egészségügyét és a szociálpolitika ügyét is átkapcsoljuk a népjóléti minisztérium hatáskörébe. En tehát arra kérem a miniszter urat, hogy akármennyire akarja is az ipart fejleszteni, akármennyire törekszik is rá, — törekedjék, mert erre is szükség van, csinálni kell és végrehajtani kell ne zárkózzék el senki, aki egyetemes és nagy átfogó szempontokból vizsgálja a szociális életet, az elől, hogy a szociális vonatkozásokat éppen olyan gondozásban részesítsék, mint amilyenben részesítik a kapitalista érdekeket. Ezt kívántam megjegyezni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Csak azt akarom egészen röviden felemlíteni, hogy ugyanezek a kérdések újból és újból, minden költségvetési vitánál felvetődnek és sajnos, azt mindig be kell vallanunk, hogy a személyzet létszáma csökkent. Próbáltunk a helyzeten javítani és bizonyos előhaladás mutatkozik is, azonban ezen a területen magam is elismerem, hogy nagyon lassú a tempó. Minden költségvetés Összeállításánál újra és újra törekszünk arra, hogy ezen segítsünk, azonban ebben az esztendőben éppen a létszámemelés elé oly határozott vétó mondatott a közvélemény által, hogy ennél a pontnál igazán csak csekély javítást lehetett tenni. Egyébként azonban ez a kis számú testület igazán mindent elkövet, hogy feladatának megfeleljen és vissza kell, hogy utasítsam azt a kijelentést, hogy kapitalista érdekeket képvisel. (Helyeslés a jobboldalon.) Igazán nem tudom megérteni, hogy mi volna az az ok, amely őket egyoldalú kapitalista állásfoglalásra kényszerítené? ök a kötelességüket híven teljesítik és a kereskedelmi minisztériumnak mindenkor szüksége lesz ilyen szervre, mert elvégre ez az, amely közvetlen érintkezésben áll az iparral és ez a szerv az, amely viszont a központi intézményeket egyedül objektív módon támogathatja. (Rothenstein Mór: Az iparfelügyelők 30