Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

200 Az országgyűlés képviselőházának maguk mondják, hogy túl vannak terhelve.) En elismerem, hogy az a legnagyobb baj, hogy túl vannak terhelve. Es ez az a pont, ahol a létszámemelésre feltétlenül szükség van. Ami mármost Gál eJnő t. képviselő úr felszólalását illeti, az igaz, hogy felügyelet címén a világon mindenről lehet beszélni, azonban azt előre ki kell jelentenem, hogy az iparfelügyelet — akármilyen formában konstruáljuk is meg — nem vonatkozhatik másra, mint az ipari üzemek ellenőrzésére. (Ügy van! Ügy van!) Kereskedelmi utazóknak, stb.-nek bekapcsolása nem azért nem lehetséges, mert itt valami bürokratikus akadály van, hanem a dolog természeténél fogva, mert egészen más lapra tartozik és a legjobb akarat mellett sem tudnám az iparfelügyeletet valahogyan a kereskedelmi- és iparkamarával Összeköttetésbe hozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami továbbá azt a felvetett eszmét illeti, hogy a kereskedelmi- és iparkamarák reformáltassanak meg, nem mondom, hogy elképzelhetetlennek tartanék valami reformot, (Rothenstein Mór: Erre szükség volnia, mert nagyon maradiak!) csak egy nagyon különös, hogy ennek a reformnak eszméjét előttem soha semmiféle szakértő eddig szóvá nem tette, sem a kereskedelem, sem az ipar részéről nem halottam soha semmit. A kisipar részéről megvan az az ismert terekvés a különválásra, de arra nézve, hogy a kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvényt valahogyan novelláris úton megváltoztassuk, a kereskedelem köréből eddigelé egy hangot nem hallottam. Amikor azt a tanácsot adta nekem a képviselő úr, hogy először magam legyek gyakorlati, másodszor mindenhova gyakorlati embereket ültessek, akkor csak azt mondhatom, hogy hála Istennek, a kereskedelmi és iparkamarával nagyon sűrű érintkezésben vagyok, érintkezésben vagyok a gazdasági élet egyéb köreivel is, s egyéb panaszt hallottam, csak éppen azt nem hallottam, hogy itt a kereskedelmi és iparkamarákat változtassuk meg. A szakszerűségnek kimondott helyes elve mellett akkor mégis furcsának tartom, hogy éppen egy védőügyvéd legyen az, aki nekem ezt a tanácsot megadja. (Ügy van! a jobboldalon. — Gál Jenő: Nem egy védőügyvéd, hanem egy képviselő! Méltóztassék ezt elhagyni. En sem mondom, hogy ön mérnök. Nem vagyok itt sem kereskedő, sem iparos, hanem képviselő. Ezt másodszor juttatja kifejezésre a miniszter úr.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Indíttatva érzem magamat annak kijelentéséi-?, hogy Gál Jenő képviselő úr álláspontjában osztoznom kell és arra kell kérnem a miniszter urat, hogy ne védőügyvédeket nevezzen meg, hanem országgyűlési képviselőket. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Természetesen meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, mert a képviselőnek joga van ahhoz hozzászólni, amihez akar, csakhogy amikor velem szembeszögezi azt a vádat, hogy nem a szakértőket hallgatom meg, mégis csodálkozom, hogy nem a szakértők részéről mutatkv zik ez az idea. Ha onnan fog jelentkezni, akkor termesztésen kettőzött figyelemmel fogom kísérni. (Gál Jenő: Az a szakértő, aki megtanulja a dolgot. En megtanultam, a miniszter úr is tanulja meg!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Meghallgattam a képviselő úr ideáját, tudomásul veszem és meg fogom kérdezni a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy ők is szűk300. ütése 1929 május 28-án, kedden. ségesnek tartják-e a reformot. Ha igen, akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy az erre vonatkozó akciót megindítsuk. A kereskedelmi utazók kérdésénél még sem lehet azt mondani, hogy mindenki kedvezménynyel utazik, csak éppen a kereskedelmi utalók nem, mert ők terméseztesen bérletjegyeket váltanak és ezekre 15%-os árengedményt kapnak. Tehát igenis, van kedvezményes bérletjegyük, azonkívül megvan az a kedvezményük is, hogy ugyanazt a bérletet ketten is használhatják. Végül megvan az a kedvezményük is, hogy mintacsomagjaikat akármilyen nagy terjedelműek, poggyász gyanánt vihessék, ami tarifális szempontból előnyt jelent és a szállítás szempontjából is előny. Tehát igenis vannak kedvezmények. Én elhiszem, hogy a kedvezmények mértéke nem elégíti ki őket, volt is errenézve tárgyalás, de az utolsó időben panaszok nem érkeztek. És hiába, az Allamvasúttól megint meg kell követelni azt, hogy amikor embereket szállít és poggyászokat szállít, akkor az ellenértéket legalább félig-meddig megkapja. (Helyeslés a közében.) Én azt hiszem, hogy végeredményben úgy vaoinaik megállapítva ezek az árak, hogy lényeges kedvezményt adott az államvasút. Ezt nem lehet tagadni, és nem lehet úgy beállítani, mintha a kereskedelmi utazók érdekeivel egyáltalán senki nem törődnék, és a kereskedelmi utazókra senki nem gondolt volna. (Gál Jenő: Annyit megérdemelnek, mint egy megyei levéltáros.— Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot ikérek, szembe kell szállnom itt azzal a felfogással, hogy nem érdemlik meg a kapott kedvezményeket. Mint osztály feltétlenül megérdemlik. Pontos miszsziót teljesítenek,- becsületesen ikeresik meg a kenyerüket, — ezt kétségbe vonni egyáltalában nem lehet — mert itt is áll az, ami minden foglalkozási ágra áll, hogy lehetnek egyesek, akik nem felelnek meg az etikai követelményeknek. Ez megvan minden foglalkozási ágban, egyesek részéről, de ez a foglalkozási ág a maga egészében éppen olyan tiszteletreméltó, mint minden más foglalkozási ág, amely becsületes munkával keresi a kenyeret. (Élénk helyeslés a jobboldalán és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 7. címet elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a hetedik címet elfogadta. Következik a 8. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 8. címet.) Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A költségvetési vita folyamán igen gyakran hallottunk arról beszélni, hogy a munkanélküli mezőgazdasági munkásoknak az iparban való elhelyezését lehetővé kell tenni, de másfelől hallottuk azt is, hogy az ipart fejleszteni kell, mert a népsűrűség olyan nagy, hogy ilyen népsűrűségű lakosságot a mezőgazdaság egymaga eltartani nem tud. Azonkívül még kulturális és egyéb szükségleteinket is csak akkor tudjuk teljes mértékben fedezni, ha ipart fejlesztünk. Az iparfejlesztés alaptétele az, hogy legyen elég számú szakképzett munkás, akik az iparban elhelyezkedve a rájuk váró feladatokat teljesíteni tudják. Ha nézzük az ipari és kereskedelmi szakoktatás céljaira- ifelyett összeget, úgy azt látjuk, hogy itt a rendes kiadások összege 1,528.340 pengőt tesz ki. A rendkívüli kiadásoknál pedig azt tapasztaljuk, hogy az iparosoktatási intézetek