Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

198 Az országgyűlés képviselőházának ipari képviselőknek, a jogosított és hivatott képviselőknek, legalább azt a kedvezményt megadni, hogy olcsóbban

1 utazhassanak és olcsóbban vihessék mintakollekciójukat azokhoz, — fogyasztókhoz, kereskedőkhöz és iparosokhoz — akiknek azt megvételre kínálják. A felügyeleti hatóságok körében legyen szabad még egy institúciót szóvátennem és ez: az iparkamara. A kereskedelemi és iparkamarák Magyarországon autonóm testületek, de nagyon fogyatékos autonómiával és nagyon fogyatékos elfoglaltsággal. (Malasits Géza: Autonómia a főispán kegyelméből! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt minden autonómia fogyatékos!) Akárhányszor látnivaló, hogy a kereskedelmi és iparkamarák tagjai közül egyesek felruháztatnak felsőházi tagságokkal, tartatnak mindenféle ilyen kongresszusok, de valahogy az élet szempontjából nincsenek bekapcsolódva az ipari és kereskedelmi élet olyan körébe, amit én fontosnak tartanék. Itt van a kezemlben a nétmet, az angol és a francia kereskedelmi és iparkamarák szervezetéről szóló szabályzat. Fájdalom, itt van a kezemben a romá.s kereskedelmi kamarákról szóló szabályzat is, angol nyelven. Nagyon ajánlom mgszívlelésre ezeket a füzeteket, amelyeket készséggel bocsátok rendelkezésre. Meg méltóztatnék látni belőlük, hogy a foglalkozások közötti kapcsolatot, a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem közötti kapcsolatot a külföldi kereskedelmi és iparkamarák miképpen viszik előre a maguk felügyeleti hatáskörében. A Kereskedelmi Kamara nem tartja nem hozzávaló, nem hozzáillő kérdésnek azt, hogy a maga körébe tartozó termények árhullámzását ő vezesse. Nálunk külön Mezőgazdasági Kamara van, mint felügyeletig hatóság, holott én ,e tekintetben az ipari és kereskedelmi kamaráknak adnám az elsőbbséget^ mert nem a földhozam a fontos, — hogy miképpen jön az elő, az a jó Isten dolga elsősorban — hanem a földhozam. értékesítésének gondja, ez pedis: a kereskedeLmi és iparkamarák feladata. Nézze csak meg a mélyen t. miniszter úr. hogy mindenütt hány szakosztály, hány felügyeleti alszakosztály van, amely mind közvetlenül látogatja a kereskedőket és iparosokat. Látott-e már itt kamarai elöljárót közvetlenül menni a helyszínére, hogy érintkezést keressen, a, panaszokat meghallgassa (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Hogyne!) és a kereskedők és iparosok között felmerült vitákat elintézze? Megengedem, hogy a mélyen t. miniszter úrnak ezek iránt — úgy látszik — nincs elegendő érzéke. (Derültség a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Honnan tudja?) Bocsásson meg, ezek nem katedrális tételek. En minden állásra csak gyakorlatilag képzett kereskedőt és iparost alkalmaznék. Nem kell a hivatali hierarchiának az a nagyszerű menete, amely minálunk uralkodik ezen az apparátuson, hanem az volna a helyes, (Malasits Géza: Mi lesz akkor a jogásznemzetségből?) hogy a rőfösszakma előbbrevitelét szolgáló kamarai elölj ár ó rőföskereskedő legyen, az egyéb szakmák, ipari szakmák előbrevitelére mindenütt a szakmából kerüljön ki az a hivatali közeg, előljáró és funkcionárius, aki a szakmát előbbreviszi. Könnyű azt mondani, hogy így alakuljon meg. Azt mondják, hogy nincs rá pénz. Merem azonban mondani, hogy a magyar kereskedelemnek és az iparnak képviselői szívesen vállalkoznék erre ingyen, (Br. Podmaniczky Endre: A mai világban az nincs!) mint ahogy például egészen nagyszerű nobile offi00. ülése 1929 május 28-án, kedden. ciumok vannak, azonban helytelenül vannak megszervezve, például a tőzsdénél, amelyet egyik képviselőtársam tegnap igazságtalanul, méltatlanul ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Befejezem. Ennélfogva az a javaslatom van a kamarákat illetőleg, hogy a felügyeletet méltóztassék kiterjeszteni arra, hogy választott bíróságok alakulhassanak a kamarák kebelében, amelyek az ipari és kereskedelmi kérdéseket intézzék el a vitát provokáló kereskedők és iparosok között. Ezzel az egy institúcióval, ha az életbelép, a mélyen t. miniszter úr több szolgálatot tett a magyar ipar és kereskedelem fellendítésének, mintha százféle bürokrata előadást hallgat is meg. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Ennél a címnél az iparfelügyeletről van szó. Annak idején, mikor megalakították az iparfelügyelők rendszerét, arról volt szó, hogy ennek az iparfelügyeletnek az lesz a célja, hogy azokat a szociális vonatkozású törvényeket, amelyek a nagyipar kialakulásával, a gyári termeléssel önként adódnak, ellenőrizze, az idevonatkozó törvényeket végrehajtsa és a kapzsi kapitalista termelési rendszerben az emberkizsákmányolás túlhajtását megakadályozz^. Azt látjuk azonban, hogy az iparfelügyelet az idők folyamán elsorvadt, ma sokkal rosszabb a magyar iparfelügyelet, mint a háború előtti időszakban volt. Az ipartörvényt reformálták ugyan, de az iparfelügyeletről szóló rendelkezéseket nem modernizálták, nem alakították át a kor kívánalmaihoz, úgyhogy az iparfelügyelet ma nem áll másból, mint kazán vizsgálatból, egyszerű bürokrácia lett belőle. Még azt a célt sem szolgálja, hogy az ipar fejlődését előmozdítaná. Annál kevébbé szolgálja azt a célt, amelyet az eredeti rendelkezéseknél annak idején kitűztek, hogy a túlhajtott kizsákmányolást megakadályozza, ellenőrizze, törvényes intézkedéseket sürgessen és a fennforgó védelmi törvényeket a munkásosztályra vonatkozólag végrehajtsa. T. Ház! Ha hiányosak is a magyar védelmi törvények a női munkaerőre, az ifjú munkaerőre, a munkaidő tekintetében, ha törvényeink nem is intézkednek abban a vonatkozásban, hogy meghatározzák a munkaidőt, szűkebbre szabnák, mint az élet ezt megszabta, de mégis van egy kialakult felfogás az iparban és a kereskedelemben, amelyet kitermelt maga a munkásság, kitermelt a gyáripar. Van egy kialakult rendszer és ebben a rendszerben azt látjuk, hogy a tőke szabadon garázdálkodhatik a termelés körül, azt csinálja, amit akar az emberi munkaerővel és nincsenek végrehajtva azok a védelmi törvények sem, amelyek arra vonatkozólag fennállanak. Tessék csak végignézni a mai iparban, azt fogják látni, hogy a női munkaerő alkalmazása, a nők alkalmazása az iparban megsokszorosodott. Ma fiatal lányok, gyermekek dolgoznak az iparban. Az iparban végbemenő technika átalakulása magával hozza a munkamegosztást, aminek következtében fiatal gyermekeket, nőket alkalmaznak egyszerű, közönséges munkára. Ezeknél a gépeknél végzett gyors munka azonban veszélyes a fiatalkorúakra. Ezen a téren hiányosak ugyan a törvényes intézkedések, de még ezeket a hiányos intézkedéseket sem tartják be, mert az iparfelügyelet gondoskodása erre nem terjed ki. A védőkészülékeket a gyárak egyszerűen azért nem szerelik fel és azért nem tökéletesítik az üzemüket, mert az iparfelügyelőségek nem: sar-