Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. 19? vagy hogy rubrikák szerint hova tartozik. Nem az a fontos nekem, hogy rubrikák szerint hova tartozik, nekem az a fontos^ hogy felhívjam a miniszter úr figyelmét arra, hogy azok a • f ebügyeleti hatóságok, amelyeket ennél a címnél tárgyalunk, tájékoztassák a miniszter urat a felügyelet keretében és körében » arról, hogy ezek a kérdések igen jelentősek és a rádióipar körében gyakorolt felügyelet kétségkívül olyan kérdés, hogy- érdemes lesz a külön - megszívlelésre. Ne méltóztassék ¥ tekintetben itt klaszszifikációt tenni és azt mondani, hogy itt csak arról beszéljünk, megszavazzuk-e azt a költséget, amelyet az iparfelügyeletre akarnak fordítani. Ez nem elegendő, mert hiszen ennél a címnél van fontossága annak, hogy a felügyelőnek a munkája akit mi azért fizetünk, necsak az ellenőrzésre terjedjen ki, hanem a segítés, az olcsóbbátétel tekintetében is .terjesszen, elő az iparfelügyelő javaslatokat és ne csupán azoknál a címeknél, ahol az ellenőrzést és nemtudom miféle szempontokat tart-a miniszter úr szem előtt. '-•-•• Hiszen amiről tovább beszélni kívánok, ugyancsak e kifogás alá eshetik a miniszter úr részéről, és mélyen t. államtitkár úr, éppen most akartam megdicsérni a felügyeletnek azt a módját, amellyel itt tavaszi vásárok rendezésében és egyebekben szorgoskodik az iparfelügyelet és a kereskedelmi felügyelet munkája. Ha a miniszter úr azt mondja, hogy erről ne itt beszéljünk, hanem másutt beszéljünk, akkor a mélyen t. miniszter úr tulajdonképpen deklaszszifikálást akar. En azt mondanám, hogy azokat a jelentéseket szorgalmazza at miniszter úr, amelyek arról szólnának, hogy miképpen lehetne nemcsak Budapesten, hanem az ország más részén is a tavaszi vásárhoz hasonló iparpártolást, iparfejlesztést teremteni. Nézzék meg, hogy a határszéli városoknál az ipar fejlesztése ilyen vásárok rendezésével mennyire elősegítené a nemzetközi árumozgalmat és a vásárlási kedvet is, amelynek hiányát súlyosan érzi a határszéli városok legnagyobb része. Ha az ember lemegy Szegedre,.— ahol pedig speciális iparok vannak — látja, milyen halott az a város. Ha elmegy az ember Sopronba, ahol szintén vannak ilyen iparcikkek, amelyeknek propagálása nagyon sokat jelenthetne, ugyanezt látja. Ne méltóztassék félni attól, hogy valamelyik szomszédos állam, vagy akármelyik utódállam féltékenykedik. A hivatalos állam féltékenykedik, a kereskedő azonban nem féltékenykedik és nem féltékenykedik a fogyasztóközönség sem. Ha tudja azt, hogy Szegeden van egy vásár, ahol ő előnyösen hozzájuthat ahhoz, amit akar, átjön és tudat alatt is segít fejleszteni a mi iparunkat. Ezek azok a kérdések, amelyeket nem hivatalosan kell megoldania az ipari felügyeletnek. Nem, törődöm én azzal, milyen jelentéseket tesznek a tekintetben, hogy hány papucsot készített ez és mennyi sodronyszövetet állított elő az. Ezek a statisztikák nagyon szépek és nagyon jók, de nem ezen fekszik a súly. A súly azon van, hogy invenciózus ipar felügy elet és kereskedelmi felügyelet legyen^ amely nem annyira az ellenőrzésben, mint inkább a kezdeményezésben és a pártolásban találja mg a maga hivatását ":-'. Ha már a felügyeletről van szó, legyen szabad a magyar ipar és kereskedelem pártoló és propagáló osztályai közül kiemelnem egyet, amelyről nagyon ritkán esik szó. Egy olyan társadalmi osztályra akarom felhívni a t. Ház ; figyelmét, amely az ipari és kereskedelmi felügyelet szempontjából a legméltányosabb és a legküiömb pártolást érdemli meg, mert hasznothaj tóbb munkát senki sem végez, mint éppen azok, akikről szólni akarok. A kereskedelmi és ipari utazókról kívánok megemlékezni. Mélyen t. államtitkár úr, kegyeskedjék talán figyelmére méltatni, — és a miniszter úr figyelmébe is ajánlom azt — hogy a háború óta a kereskedelemnek és az iparnak fellendítése és felébredése elsősorban a kereskedelmi utazóknak köszönhető, akik felkeresik nemcsak a nagykereskedőt és a nagyiparost, hanem elmennek bizonyos fogyasztórétegekhez is és a figyelmet felébresztik az iránt, hogy Magyarországon is be lehet szerezni olyan iparcikkeket, amelyekért sokszor külföldre mennek, s akik egy mintakollekcióval vándorolnak községről-községre, városról-városra és agitálnak. Sőt tovább megyek. A kereskedelmi utaztó tartom én annyira, mint azokat az attassé nevekkel felruházott konzuláris alkalmazottakat, akik szintén képviselnek bizonyos ilyen érdekeket, de akik nem használják ki a lehetőségeket olyan módon, ahogyan a kereskedelmi utazók járnak eh A miniszter úr erre nekem talán megint azt fogja mondani, hogy ne itt beszéljek erről, hanem valami más címnél. T. Képviselőház* a kereskedelmi utazó pionírja a magyar iparnak és kereskedelemnek és én sok mindennél többre tartom azt a munkát, amikor ő a maga kollekciójával elmegy akár községről-községre, akár a külföldre is. Ez a tulajdonképpeni propagáló erő, ez az eleven erő, amely rámutat arra, mit tudunk mi és kiképpen fogunk prosperálni tudni. Legyen szabad most a mélyen t. miniszter úrnak még egyet mondanom. Ha az ember a vasúton utazik és megnézi, hogyan utaznak a kereskedelmi utazók és az egyéb utazóközönség, azt látja, hogy itt mindenkinek kedvezménye és szabadj egye van, csak annak nincs kedvezménye, aki az ország vagyoni és gazdasági állapotának szolgálatában áll: a kereskedelmi utazónak. Miért ne lehetne annyit megtennie az /iparfelügyeletnek és a kereskedelmi felügyeletnek, hogy ugyanakkor, amikor a maga ellenőrző útjára megy és nézi a rubrikákat és nézi azt, hogy az üzletekben minden rendben van-e, betartják-e a zárórát, a világítási effektusok jók-e, a kirakatok nincsenek-e tovább kivilágítva, mint szabad, és megfelelnek-e az egyéb ipar felügyeleti rendelkezéseknek, rendben vannak-e az apró kis gépék, rendben vannak-e a számológépek, stb., ugyanakkor felhívná a mélyen t miniszter úr figyelmét arra is, hogy kérem, a kereskedői utazóknak kedvezményes utazási lehetőséget, személyüknek és árupoggyászaiknak kedvezményt kell biztosítani. Többet és jobban szolgálná ezzel a miniszter úr a kereskedelemnek és az iparnak felügyeletét és pártolását, mintha százszor és ezerszer rubrikázoit statisztikai jelentéseket kap. Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy késedelem nélkül tegye ezt tanulmányozás tárgyává és a Máv. igazgatóságával kapcsolatban és tőle való jelentéstétel mellett számítsa ki, hogy mennyit utazik és mennyi poggyászt visz egy ilyen kereskedelmi utazó egy esztendőn keresztül és mennyivel többet utaztatnának a cégek, ha nem volna a jegy olyan drága. Hiszen egy bérletjegy sok ezer pengőt emészt fel. Méltóztassék elképzelni, hogy ez az árut drágítja, drágítja azokat a lehetőségieket, amelyekkel az export fejleszthető lenne, akadályozza, hogy az a kereskedelmi utaizó és ipari képviselői kimehessen és a szomszédos országokba is magával vihesse dolgait. Az ipari felügyelettől várom én ezeknek az állapot ok mak javítását és nagyon kérem, 'hogy e tekintetben méltóztassék ezeknek a kereskedelmi és