Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-300
'Áz országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. 193 keresztyén! — Malasits Gézia: Ne tessék azt elsikkasztani!) Elnök: Kérem Malasits Géza képviselő urat, ne méltóztassék imparlamentáris kifejezést használni! Meskó Zoltán: Tiltakoznom kell, legalább is óvást kell emelnem az ellen, hogy Magyar országon új lautóutaikat építsenek mindaddig, míg a községeknek megfelelő irtaik! nincsenek. Én nagyon sajnálom, hogy ebben a kérdésben nem érthetek egyet az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrral, de ha a miniszter úr kint .iárna a vidékeken és hallaná az egyes községek lakosainak panaszait, (Malasits Géza: Kellene csak neki ott fuvarozni!) meggyőződhetnék arról, hogy mennyire fáj a kisgazda, földmíves embernek, tanyai embernek, amikor olvassa az újságokban, hogy autóutaikat építenek, s hogy a por ne legyen olyan nagy, most már olajozzák is az auitóutakat. (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes!) Igen, nagyon helyes, de csak akkor, ha a falusi ember sem fog port nyelni. Nem tartozom azok közé, akik az autók ellen beszélnek, bár rendszerint, aki nem ül benne, annak nem tetszik az autó, akik pedig benne ülnek, azok rendszerint autópártiak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kijelentem, hogy magam is szeretnék beleülni. (Derültség.) Nem az autó ellen beszélek, hanem egészen őszintén megmondom, a sorrend ellen van bizonyos kifogásom. Mindaddig, — hangsúlyozom — míg a községeknek megfelelő utaik nincsenek, amíg télvíz idején a községekből nem lehet kijönni, amíg a községekben az egyik oldalról a másikra nem lehet átmenni, amíg éri fiahordó apákat látok, akik a gyereküket a hátukon viszik az iskolába, addig engedjék meg nekem, hogy óvást emeljek minden autóútolajozás és minden újabb autóút építése ellen és követeljem a leghatározottabban, hogy tessék mindenekelőtt ezt az 500 községet megfelelő úthálózattal ellátni. Beszélhetünk terményértékesítésről akkor, amikor vannak községek, amelyek el vannak zárva télvíz idején, de nyáron is, az esőzések idején a külvilágtól*? Tessék az ilyen községek lakóinak helyzetét elképzelni! Hiába ad a jó Isten jó termést, sem borukat, sem búzájukat nem tudják a községből kivinni. Es akkor jönnek a lelketlen spekulánsok és összevásárolják potom áron a terményeket. Addig hiába beszélünk itt terményértékesítésről, exportról és egyebekről, míg a kisközségek derék, szorgalmas lakói nem bírják terményeiket megfelelő közlekedési eszközök hiányában értékesíteni. Nagyon helyesen jegyezte meg Farkas István t. képviselőtársam, hogy ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem elsősorban és mindenekelőtt közegészségügyi kérdés. Ezrével, százezrével pusztul el a legértékesebb fa 4 a magyar faj, a kis falusi gyerekek, mert nyelik, szívják a oort. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Azért kell portalanítani!) Először utat kell építeni, azután portalanítani, mert ha autóutakat építenek és olajozzák azokat, még mindig port nyelnek a kis magyar fiúk. (Petrovácz Gyula: Fordítva lehet csinálni!) Fordítva nem lehet csinálni. Tessék először utat csinálni, mert a köves úton kevesebb a por. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Kövezés mindenütt van! Ne méltóztassék ezeket a dolgokat így beállítani! — Zaj.) En kormánypárti képviselő vagyok, de engedje meg a t. miniszter úr, annyira nem terjedhet a kormánypártiság, hogy behunyjam a szememet ezek előtt a panaszok előtt. Elismerem a kereskedelemügyi miniszter úr jóindulatát, rá kell mutatnom azonban arra, hogy én is támogattam a miniszter urat abban, hogy nagyobb összeget bocsássanak rendelkezésére útépítési akciója céljaira. (Petrovácz Gyula: Köszöni a miniszter úr!) Akár köszöni, akár nem, én megmondom a véleményemet. (Helyeslés a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, a közbeszólások mellőzésére. Meskó Zoltán: Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy igyekezzék a pénzügyminiszter úrtól nagyobb összeget kieszközölni az útépítési akcióra. Ismételten felhívom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmét az út• mesterek kérdésére és az ő kérelmüket a legnagyobb jóindulatába ajánlom. Ezekkel a szegény emberekkel nagy igazságtalanság történt a múltban; degradálták, altiszti fizetésben részesítették őket, — először másodoszj tályú, később elsőosztályú műszaki altisztekké tették meg őket — szerzett jogokat elvettek tőlük, napidíjaikat leszállították s egyéb sérelmek történtek velük. A memorandumukat beadták, az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr mindenesetre olvasta azt, — legalább is fel kell tételeznem, hogy olvasta — és remélem, hogy ezeket a bajokat orvosolni is fogja. Itt van azután az útkaparók ügye. Ezek a sezgény emberek viszontagságos időben, éjjelnappal, esőben, hóban, hidegben, melegben teljesítik nehéz kötelességüket. Most újabban nagyobb szakaszokat osztottak ki nekik, mert létszámcsökkentés is történt. Nagyon szerény kívánságuk van, az, hogyha megbetegszenek, akkor legyen valaki, aki törődik velük, legyen orvosuk, kapjanak ingyen patikát, magyarul mondva: vegyék fel őket a munkásbiztosító kötelékébe. (Gaál Mihály: Hát nincsenek felvéve?) Nincsenek. Másik kérésük is van. Régente kaptak valamelyes ruhasegélyt, ezt azonban teljesen megvonták tőlük. De megvonták tőlük az utazási kedvezményt is. Bocsánatot kérek, nagyon helyesnek tartom, ha a Máv. a legteljesebb takarékosság álláspontjára helyezkedik, de nem értem, hogy miért akarja azt éppen ezekkel a szegény útkaparókkal szemben érvényre juttatni, akik csak ritkán utaznak, lígyszólvám csak akkor, amikor halálozás fordul elő a családjukban. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy legalább' ezt az igazán szerény kívánságukat, hogy kedvezményes, féláru utazásijegyet kapjanak, mint régente, teljesítse. Ezek előrebocsátása után a címet elfogadom. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegryző: Czettler Jenő! Czettler Jenő: T. Ház! (Halljuk! Bálijuk!) Ps.7. utak kérdéséhez igen sok hozzászóló volt; ezek kifejtették, hogy miért szükséges Magyarországon az útépítés. Ennek indokolását az imént Meskó Zoltán t. képviselőtársam a falu szempontjából plasztikusan elmondotta. A rövidre szabott idő keretein belül tehát nem kívánom az indokolást, a célkitűzést bővebben fejtegetni, csak azt óhajtanám megjegyezni, hogy Magyarországnak háromfajta típusú útjából, az állami, törvényhatósági és községi utakból tulajdonképpen csak a községi utaknál van baj. amely községi utak hivatva volnának^ a gazdasági élet különböző szükségleeit kielégíteni, amely utak azonban — sajnos ~ nagyrészt kövezetlenek. (Gyömörey Sándor: A legvigasztalanabb állapotok ezek!) • Ezen a téren próbálkoznak a községek és próbálkoznak az érdekeltségek is; sokszor a 29*
