Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

194 Az országgyűlés "képviselőházának községek hajlandók volnának az utakat saját költségükön megépíttetni. Ebben az irányban pár évvel ezelőtt a hódmezővásárhelyi gazdák hozzám fordultak, s nem régen a kerületemből is egyes községek. A baj azonban^ ott van, hogy a községek erre a célra semmi módon nem kaphatnak kölcsönt; még olyan községek sem, amelyek ingatlanokkal rendelkeznek, mert csak dollárkölcsönt engedélyeznének nekik, a dollárkölcsön felvételét pedig bizonyos közgazdasági okokból a pénzügyminiszter úr csak kivételes esetben engedélyezi. (Farkas Elemér: Igaza is van!) Az útépítére vonatkozó kívánságok általánosak. Nem pár száz kilométerről vanszój;pár ezer kilométer kellene ahhoz, hogy a mezőgazdaságot talpraállítsuk. Ezzel szemben áll, hogy az állami költségvetést sokallja különösen a kisgazda, tehát valahol másutt kell keresni és találni a megoldást. Nem kértem volna szót, ha különösen nem helyeznék súlyt ennek a tervnek előadására, és kérem a miniszter urat s az illetékes... tényezőket, méltóztassanak ezt a tervet legalább megfontolás tárgyává tenni. (Halljuk! Halljuk!) Annakidején, amikor a munkásházak építéséről volt szó,^ amely akcióban boldogult nagyemlékű Darányi miniszter úr oldalán szerencsés voltam részt venni, tőkesegélyeket adtak a munkásházak építéséhez. Akkor jött a miniszter úr arra a gondolatra, hogy ne tőkesegélyeket adjanak, amelyeknek közvetítésével évente 150 munkásház épülhet meg, hanem kamathozzájárulásokat, s akkor egyszerre 15.000 ilyen munkásház épült meg. En úgy gondolom a dolgot, hogyha a kormány érintkezésbe lépne a magyar nagybankokkal, vagy eggyel vagy azoknak egy kartelljével, hogy .megteremtsék a községi útépítési kölcsönt, és a kamatszolgálatot s a tőketörlesztést az imént emlegetett közmunkaváltságból és útadóból — abból a részből, amely a községeknek átengedhető volna, a törvényhatósági utak karbantartásának sérelme nélkül — fedeznék, akkor egyszerre nem száz kilóméter, hanem pár ezer kilométer utat lehetne megépíttetni, mert 30—40 esztendőre elosztva ennek az útépítésnek költségeit, feltétlenül gyorsabban meg lehetne valósítani a célt. (Gaál Mihály: A közmunkákból 50% kevés!) Én valamiféle fedezetre is gondolok, amelyet az állam belevihetne ebbe az üzletbe. (Gaál Mihály: TTgy igen!) Tudjuk, hogy a vagyonváltság befizetéseiből még egész tekintélyes rész van hátra, és egészen bizonyos, hogy egyszer felvetődik ez a kérdés, mert lehetetlen és az adómorál aláásása az, hogy egyesek befizetik, a többiek pedig nevessenek és kigúnyolják azokat, akik hazafias kötelességüknek eleget tettek. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Ha ezt a pénzt az útépítések alapjára fordítanák, ebből minden kisgazda megértené, hogy miért fizeti azt, be, és akkor ennek az a haszna volna, hogy a községek nem szaladgálhatnának képviselőjükhöz és másokhoz, hogy jogtalan protekcióval talán olyan esetben is, amikor a gazdasági érdekek és a helyi viszonyok nem indokolják, Utat kapjanak az állam, vagy a megye költségén, mert végeredményben maguknak kellene az utat megépíteniük, és még az állam által esetleg hozzáadandó segítség korlátai is meg volnának vonva abban az összegben, amelyet vagyonváltság fejében az illető község érdekeltsége befizetett, vagy a törvény értelmében befizetni köteles. De ezen túlmenően is gazdáink áldozatkészségüket ezen országos jelentőségű ügy érdekében már megmutattáik. A Tiszántúl több gazdaérdekeltség felvetette a holdanként való hozzá300. ülése Ï929 május 28-án, kedden. járulási költség viselésének gondolatát s úgy, amint az ártéri mentesítéseknél. Azok, akiknek birtoka értékben és jövedelmezőségben nyer, ha kőutat kapnak, ehhez pár fillérrel szívesen hozzájárulnának, és itt az abizonyos progresszivitás, amelyről előbb Meskó Zoltánt, barátom beszélt, megvalósítható volna. Természetes dolog, — és erre, ha egv ilyen nagyobb arányú állami akció megindul, különösen felhívom a miniszter úr figyelmét — hogy a községek útépítési Programm ját ellenőriztetni kell. A magam részéről, bár az állami költségvetésnek mindennemű emelésével szemben aggályaim vannak, erre még a költségeket is szívesen megtudnám szavazni. Mert bármely nagy áldozatot hoz a helyi érdekeltség saját érdekéért, ez mégis az ország nagy gazdasági érdekeivel is összhangban kell, hogy legyen, és szükséges, hogy az illetékes szerv bírálja felül pártatlanul atervekét és állapítsa meg azt, hogy vaijon a várható gazdasági haszonnal harmóniában Vannak-e azok a tervek és kivihetők-e. Ugyanez a szerv azután egyidejűleg dönthetne a felett is, hogy az állam támogatását a vagyonváltság következtében befizetett összeg erejéig igénybe veheti-e a község, vagy sem és milyen mértékben. Azonkívül — amint boldogult emlékű Darányi Ignác munkásháztörvényében biztosítva t volt a házépítési anyagnak önköltségi szállítása — az állam itt bizonyos kedvezményeket adhatna a mérnöki munkáknál, stfr., s a fedezetet erre is nagyon szívesen megszavazom. Az útépítés minden foglalkozási ágnak, az iparnak, kereskedelemnek és mezőgazdaságnak egyetemes érdeke. Nemrégiben tartottam egy előadást arról, hogy "- Magyarországon 250.000 mezőgazdasági munkás van állandó kenyér nélkül. (Meskó Zoltán: TTgy van!) Ezt a pluszt valahogyan nekünk el kell addig látnunk megélhetéssel, — mert különben ez állandó robbantó anyag— amíg az ipar céltudatos fejlesztésével ennek egyrészét ipari munkához, a többit pedig a mezőgazdaság intenzív fejlesztése folytán ezen ipari munkások ellátásához és ezen a réven jövedelemhez tudjuk juttatni. (Helyeslés.)^ Az intenzívebb mezőgazdaság, az iparfejlesztés és a kereskedelem érdeke egyaránt az útügyhöz fűződik, nem pár száz kilométerhez, hanem céltudatos, nagyarányú útépítéshez. (Elénk helyeslés.) Ezért ajánlom ezt a tervet a miniszter úr és az összes illetékes tényezők szíves figyelmébe. Egyébként a cím költségvetését elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Miután feliratkozva nincs senki, kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy Czettler igen t. barátom nem volt jelen azon beszédemnél, amellyel a vitát megnyitottam és amely nagyjából ugyanazokat a gondolatokat nem tervnek, hanem a megvalósulás stádiumában lévő szándéknak mutatta be. (Malasits Géza: Csak szándéknak? — Czettler Jenő: A jószándék már sokat ér!) Ha a pénz még nincs a kezemben, ma nem kezdhetjük meg a munkát, de két hét múlva meglesz. Egy olyan új gondolat merült fel ma Czettler t. képviselőtársam beszédében, amelyre nem