Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Äz országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 163 hogy mindaz az erkölcsi és szellemi tőke, amely a régi és az új szervezetben található, a kisipari társadalom érdekeinek kamatozzék. A harmadik követelmény az, hogy ez az új szervezet egyszerűen adminisztráltassék, az adminisztráció közvetlen legyen. A kisipar ugyanis az utóbbi időben tudvalevőleg anyagilag igen erősen leromlott. (Kun Béla: Ügy van!) Szüksége van arra, hogy legyen egy külön érdekképviselete, azonban nincsen abban a helyzetben, hogy arra igen sokat áldozzon. Az új szervezetet tehát úgy kell felépíteni, hogy annak adminisztrációja lehetőleg egyszerű és közvetlen legyen. Ebből a három szempontból teszem bírálat tárgyává azt a törvényjavaslatot, amelyet az illetékes osztály már kidolgozott és amely egynéhány képviselő kezébe is került. A törvényjavaslat az új szervezetet igen helyesen az ipartestületekre építi reá, azonfelül gondoskodik ezeknek az ipartestületeknek reformjáról is. Az ipartestületek kiküldötteiből áll elő az a közgyűlés, amely a budapesti országos szervezet közgyűlése. Ahány ipartestület, annyi kiküldött, és minden kiküldött 200 tag után egy-egy szavazati jogot gyakorol. A közgyűlés választja a választmányt, amelyben 12 fővárosi, 12 vidéki városi és 12 községi kiküldött foglal helyet. Ez a szervezet annak az első követelménynek, amely szerint teljes paritás legyen a falu, a városok és Budapest között, nem tesz eleget, csak látszólag^ és nem fog eleget tenni akkor sem, ha a számokon kis mértékben változtatunk. A helyzet ugyanis az, hogy a budapesti tagok minden egyes gyűlésen ott lehetnek, mert helyben laknak, a vidéki tagok ellenben nagyon sok esetben akadályozva lesznek munkájuk folytán abban, hogy megjelenjenek. A budapesti tagok helyben lévén, érintkezhetnek, a maguk álláspontjának egységes kialakítása tekintetében előzetesen tárgyalhatnak és egységesen volnulhatnak fel, ezzel szemben a vidékieknek erre nem kínálkozik lehetőség. Hozzájárul ehhez, hogjr Budapesten a társadalom megszervezése általában erőteljesebb, mint vidéken, de hozzájárul még egy igen fontos további körülmény is. Budapesten ugyanis a tagok a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara kisiparos tagjain keresztül igen élénk közvetlen kapcsolatot tarthatnak fenn a kamarával, amely az ő állásfoglalásuk erősségét szintén alátámasztja. Mindez végeredményében oda vezethet, hogy a vidékiek a látszólagos paritás ellenére igen hátrányos helyzetbe fognak kerülni a városiakkal, különösen pedig a fővárosiakkal szemben, vagyis a paritás, amelyre a törvényjavaslat törekszik, valójában nem lesz meg. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kossalka János: Az első követelménynek tehát megítélésem szerint a törvényjavaslat nem felel meg. A második követelményt illetőleg, amikor a kormány úgy döntött, hogy a meglévő kereskedelmi és iparkamarákból nem engedi kivonni a kisiparostársadalmat, (Kun Béla: Ez baj!) nyilván abból a megfontolásból indult ki, hogy a kisipari érdekek gondozásának a múltban igen jól bevált rendjén nem akar változtatni. A mai rend szerint azonban a kisiparosok kamaránként vannak megszervezve. Minden kamarának kisiparosai egy egységet alkotnak, a maguk érdekeit a maguk kamaráján keresztül gondozzák és minden ilyen kamarában külön-külön érvényesül az illető kamara területén lakó kisiparos társadalom felfogása. Csupán a kamaránként kialakuló állásfoglalásnak lehető egységesítése érdekében van Budapesten egy központi iroda, de tulajdonképpen minden kamara területén lévő ipartestületek összesége, önálló, független minden más kamarához tartozó csoporttól. Ha a kormány ezt' a jól bevált rendet helyesnek és fenntartandónak véli, úgy ebből logikailagíkövetkezik, hogy ugyanezt a rendet kell alapul venni, akkor, is, amikor az új szervezetet megépítjük. Vagyis gondoskodnunk kell arról, hogy az egy kamara területén lakó ipartestületek, illetőleg kisiparosok összesége speciális kisipari kérdései tekintetében is egységesen tudjon dolgozni, egységes álláspontot tudjon elfoglalni, és ami fő, ki tudja aknázni azt a szellemi és erkölcsi tőkét, amely saját kamarájában rendelkezésre áll, kamarájával közvetlenül tudjon érintkezni. Ha ez a közvetlen érintkezés lehetetlen, akkor nem kívánhatjuk, hogy egészséges kooperáció, egészséges munkamegosztás alakuljon ki. Míg a jövőben a kormány abban a helyzetben lesz a törvényjavaslat szerint, hogy kamaránként fogja tudni, hogy a kisipari érdekek tekintetében a kisiparosság milyen álláspontot foglal el, ha olyan kérdésről van szó, amelyet a kereskedelmi és iparkamarában tárgyalnak, ezzel ellentétben a kifejezetten kisipari érdekek területén nem lesz abban a helyzetben, hogy az ország iparosságának véleményét ugyanígy kamaránként megismerje, mert valamennyi ipartestület egyetlen egy budapesti központba van bekényszerítve, ahol plurális szavazás alapján történik a döntés. A második követelmény tehát, amely azt kívánja, hogy a szervezet úgy legyen felépítve, hogy az egészséges kooperáció a kamaránként! iparosság és a hozzátartozó kamara között lehetséges legyen, nincsen teljesítve. A harmadik követelmény az, hogy a szervezet lehetőleg egyszerű legyen. A tervezet szerint az összes ipartestületek kiküldöttei az országos központban foglalnak helyet. Nagyon természetes, hogy minden fontosabb kérdésben a kiküldöttek meg fogják kívánni, hogy ipartestületük megfelelően előzetesen értesítve legyen azokról a kérdésekről, amelyekről a központban tárgyalnak. Az ipartestületnek állást kell foglalnia, az kiküldöttjét megfelelően utasítani akarja, e végből ismernie kell előzetesen az összes kérdéseket. Mi következik ebből? Az, hogy az országos szerv minden egyes ipartestülettel a lehető legélénkebb állandó érintkezést lesz kénytelen fenntartani. Az a másik körülmény viszont, hogy a kereskedelmi- és iparkamarák keresni fogják a területükön lakó iparossággal a közvetlen kapcsolatot, maga után fogja vonni, hogy az egy kamarához tartozó ipartestületek valami módon tömörülni akarnak. Miután azonban erre a szervezet nekik módot nem ad, követelni fogják az Országos Központtól, hogy kamaránként tartsa őket nyilván és kamaránként is foglalkozzék az ő ügyeikkel. Tehát az ilyen kamaránkénti csoportok nyilvántartandók és mindezeknek ügyei Budapestről intézendők. Hozzájárul még az a körülmény is, hogy a budapesti központra hárul minden gazdasági, kulturális, jóléti kérdés intézése, az összes ipartestületekre vonatkozóan ide futnak be a megfelelő összegek, innen kell azokat ipartestületenként valahogy elosztani. Méltóztassék elképzelni azt a féltékenységet, amely nyomon fogja kísérni a központ munkáját, figyelni fogják, hogy melyik ipartestületi csoport kapott kevesebbet, nincs-e valamelyik előnyosebb helyzetben mint a másik. Mindez együttesen hatalmas, monstruózus szervezetet fog igényelni, 24*