Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-299
164 Az országgyűlés képviselőházának amelynek egész energiáját vagy annak nagy részét az adminisztráció fogja igénybevenni és a tulajdonképpeni országos dolgok tárgyalására kevés munkaerő és még kevesebb, költségfedezet fog maradni. Megítélésem szerint tehát az adminisztráció egyszerűsége és közvetlensége szempontjából sem felel meg az új szervezet a hozzáfűzhető követelményeknek. ' Miután kritikát adtam, meg is mondom, hogy milyen módon képzelem én ezeknek a hátrányoknak kikapcsolását, hogyan gondolom én az új szervezet felépítését.^ Az új szervezetet mindenesetre a megreformált új ipartestületekre kell ráépíteni. Ez nem vitás, ebben az egész iparostársadalom egyetért. A végből azonban, hogy az új szervezet és a kamara közt egészséges kooperáció lehetséges legyen, feltétlenül szükséges minden kamara területén az odatartozó ipartestületek számára egy helyi központ létesítése és ez a kisközpont legyen az, amely az ipartestületekkel közvetlenül érintkezik, minden gazdasági, kulturális, jóléti kérdést elintéz, a saját ipartestületeivel közvetlenül érintkezik, azoknak kiküldöttje útján, ő foglal állást minden egyes kérdésben, ő tartja fenn az érintkezést a kamarákkal, egyszóval mindazt a munkát, amelyet a törvényjavaslat a budapesti Országos Központnak szán, az ipartestületekkel való érintkezés kapcsán, ez a helyi központ látja el. Ahány kereskedelmi- és iparkamara, annyi ilyen helyi központ. Ennek a helyi központnak költségeit az illető ipartestületi csoport fedezné, amely tehát közvetlenül érdekelve volna abban, hogy ez az ő saját központja követlenül jól és olcsón dolgozzék. Az a körülmény, hogy minden kereskedelmi kamarának székhelyén számos igen jelentős ipartestület székhelye is van, rendkívül megkönnyíti ezeknek a kis központoknak felállítását, mind a személyzeti kérdés tekinteteben mind pedig a helyiség kérdése tekintetében. Ami az országos kérdéseket illeti, tulajdonképpen csak ezeket kellene a budapesti központ számára fenntartani. Ügy gondolom, hogy egyegy helyi központból mondjuk három-három képviselő foglalna helyet a teljes paritás alap ján a budapesti központban és ennek a budapesti központnak nem volna más feladata, mini az országos kérdésekkel foglalkozni, az egyes kamaránként kialakuló állásfoglalásokat lehetőleg egységesíteni, mindent megtenni, ami szükséges, hogy az iparostársadalom egyeségesen jelentkezzék. Ha azonban olyen egyeséges állásfoglalás nem lehetséges valamilyen kérdésben, mint ahogyan a kamarákban sem fordul elő mindig egyeséges állásfoglalás, természetesen a központnak nem szabad majorizálnia, hanem a központnak minden egyes helyi központ álláspontját külön kifejezésre kell juttatnia a végből, hogy a kormánynak éppúgy, mint a kereskedelmi és iparkamarák kérdései terén, módjában álljon az iparosság állásfoglalását kamaránként áttekinteni. A helyi központok létesítése azzal a rendkívül nagy előnnyel jár, hogy lehetővé teszi minden kamara székhelyén a kisiparosság legjavának kiemelkedését és a vezetésben való érvényesülését, másfelől pedig biztosítja azt, hogy a budapesti központba az egyes kamarák területén lakó iparosok legkiválóbbjai jutnak be és képviselik ot a helyi központokat, még pedig a teljes paritás alapján. (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! Kossalka János: Ez a budapesti központ elnökét és alelnökeit természetesen maga választja. Az új szervezetet illetőleg rendkívül fontosságú körülmény, amelyre külön fel kell hívnom 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. a miniszter úr figyelmét, az illetékek kérdése. A kereskedelmi és iparkamarák az illetékek tekintetében ma a rend a következő: megállapítják, hogy az egyes iparosok keresetiadójuk után minő kulcs szerint fizetik a maguk kamarai illetékét, a kamarai illetékeket azután az egyes iparosoktól keresetiadójukkal együtt, közadók módjára szedik be és bocsátják az illető kamara rendelkezésére. Ha nem akarunk megint ugrást a bizonytalanba, akokr ezt a rendet kell alapul vennünk az új szervezet tekintetében is: ott is valami kulcsot kell megszabni, azt is közadók módjára kell behajtani és teljes egészében a helyi központnak beszolgáltatni. A budapesti központ részesedése a hel TT i központok illetékeinek bizonyos százalékából állna, az tehát külön intézkedést nem igényelne. Amidőn azonban ezzel a kérdéssel foglalkozom, kénytelen vagyok még az igen t. Ház szíves figyelmét felhívni a következőkre. Bármilyen módon állapítsák is meg az új illetékeket, az kétségtelen, hogy az az iparos a jövőben nemcsak az ipartestületnek és nemcsak az ipari és kereskedelmi kamarának, hanem még egy harmadik helynek, az új szervezetnek is fog adózni és azt, hogy ő adózik, bizony meg fogja érezni, annak tudatára fog jutni és ennek tudata előbb-utóbb kétségtelenül igen kellemetlen elégedetlenségben fog megnyilatkozni. Mármost tekintettel arra, hogy a jövőben a kisiparosság érdekeit nemcsupán a kereskedelmi és iparkamarák fogják gondozni, hanem ez az új szervezet is — míg eddig a kereskedelmi és iparkamara volt az egyedüli gondozó, most ketten lesznek ezzel megbízva — ebből logikailag következnék, hogy bizonyos méltányosság volna abban, ha a kereskedelmi és iparkamarákhoz beszolgáltatott abból az illetékösszegből, amelyet a kisiparosok szolgáltattak be, egy bizonyos rész az új központ javára jutna. (Kun Béla: Ügy van! Ne legyen külön megterhelés.) Ha ezt a gondolatot alapul elfogadjuk, akkor végtelenül egyszerűen lehetne az illetékbeszedés kérdését elintézni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem lesz elég!) A kisiparosok kamarai illetékkulcsát feltétlenül fel kellene emelni. Ehhez szó nem fér; vállalják is. Ezt az illetéket azonban szedjék be úgy, mint eddig, szállítsák be a kereskedelmi és iparkamarának és az azután legyen köteles annak egy meghatározandó részét a helyi központnak átengedni. Azt, hogy az az összeg, amelyet most is beszednek adó módjára, kissé emelkedni fog, észre sem veszi az iparos. Nincs új eljárásnak alávetve, beszedik az illetékeket úgy, mint eddig a kamarai illetékeket, s csak a kamara adná egyrészt a helyi központ számára, amely viszont egy bizonyos százalékát a budapesti központ számára szállítana be. Megalakulhat tehát a szervezet akként, hogy az iparos észre sem veszi, hogy újabb illetékkel van megterhelve, ami szerintem rendkívül fontos, mert minden oly eljárás, amely az illetékek beszedését akár a helyi központokra, akár a budapesti központra bízná, már magában hordja a legmesszebbnenő elégedetlenség csiráját. Végül még egy megjegyzést legyen szabad megtennem a cím kérdését illetőleg. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Kossalka János: Rögtön befejezem. Méltóztatnak tudni, hogy egyesek a kézműves kamara címet, mások pedig a kézmüvjestestület címet kívánják. Én abban a véleményben vagyok, hogy ennek az új szervezetnek a hatásköre a lényeg és nem a címe. Teljesen közömbös tehát,