Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

162 Az országgyűlés képviselőházának áll, hogy körülbelül 340 ipartestület van az or­szágban, a magasabb szervezeteket pedig a ke­reskedelmi és iparkamarák alkotják. Az ipar­testületeknek nem jut jelentős szerep sajnos, mert a kevésszámú kivételtől eltekintve, úgy vannak megalapozva, hogy számottevő munkát végezni nem képesek, A kereskedelmi és ipar­kamarák azonban kiváló tisztviselői karral ren­delkeznek, és ezekben a kamarákban a kisipa­ros társadalom nagy számánál fogva jelentős szerepet visz, úgyhogy ezek a kamarák igen hasznos munkát folytattak a mulban a kisipa­rosság támogatása terén. Mégis azt kell lát­nunk, hogy a kisiparosság mai törvényes szer­vezetével elégedetlen, és ha ennek okát kuta­tom, azt a következőkben vélem megállapítható­nak. A kisipari társadalominak nincsen olyan hatalmasan és erőteljesen megalapozott társa­dalmi szervezete, a minővel akár a nagyipar, akár a kereskedelem rendelkezik. Ezért társa­dalmi szervezkedés hiányálban nemtud olyan súllyal megjelenni és érvényesülni a kamarák­ban, mint amilyen súlyra ott szüksége volna. Úgy a kezdeményezés terén, mint az egyes napirendre kerülő témák vitája során érzi, hogy nem érvényesül úgy, ahogyan érvénye­sülnie kellene, érzi, hogy valami fogyatékosság van érdekképviseleti szervezetében, amelyen segítenie kellene. Ez az érzés volt tulajdonkép­pen megindítója annak a mozgalomnak, amely a kézműves kamara felállítására irányul. A kisipari társadalom teljesen egységes ab­ban, hogy egy ilyen országos külön érdekkép­viseleti szervre szüksége van. Egységes abban is, hogy ezt a szervet a meglévő ipartestületekre kell ráépíteni, amely ipartestületeket ebből az okból előbb alaposan meg kell reformálni ak­ként, hogy azok önmagukban is, külön-külön számottevő munkát legyenek képesek elvégezni a kisipari érdekek gondozása területén. Ebben a tekintetben egységes az iparostársadalom, de már abban, hogy niilyen legyen ez az or­szágos szerv, megoszlanak a vélemények. A Baross szövetség például kezdettől fogva azt az álláspontot foglalta el, hogy a kisiparosságot ki kell vonni a kereskedelmi és iparkamarákból és számára egészen külön önálló kamarát, vagy kamarákat kell szervezni. Ezt a radikális álláspontot azért foglalta el, mert úgy vélte, hogy nagy országos érlde­kek fűződnek ahhoz, hogy minden gondolat kitermeltesisék és megtörténjék mindaz a kez­deményezés, amelyre szükség van a kisipar ki­fejlesztése, a középipar kialakítása érdeké­ben. Már pedig kétségtelen dolog, hogy az olyan érdekképviselet, amelynek feladata ki­zárólag kisipari érdekek gondozása, alkal­masabb, ezeknek a gondolatoknak, ezeknek a kezdeményező erőknek kitermelésére. Ezzel a gondolattal azonban szembenáli a másik felfogás, amely szerint, ez ma nem idő­serű, s amely szerint túlköltséges is, úgy­hogy ezt a költséget a kisipar nem bírná meg. Az egységnek ez a hiánya volt okozója an­nak, hogy a kisipari társadalom megpróbált a meglévő társadalmi szervezetekből egy új ad hoc társadalmi szervet kialakítani, amely­nek egyedüli feladata lett volna éppen ennek az országos érdekképviseleti szervnek a szor­galmazása. Sajnos, az idevágó tömörülési kí­sérlet nem vezetett eredményre. Ugyancsak az egységes álláspont hiánya volt okozója an­nak, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága elhatározta, hogy meghall­gatja az ipartestületeket: amikor azonban erre az ipartestületeket felhívta, egyben kije­lentette, hogy a kereskedelmi- és iparkamará­299. illése 1929 május 27-én, hétfőn. kat mai szervezetükben megbolygatni nem en­gedi. (Kun Béla: Nagy kár volt!) Mármost, az ipartestületek e kijelentések tudatában és ha­tása alatt tették meg a maguk nyilatkozatát. Állástfoglalni voltak kénytelenek egyrészt abban, hogy kell-e nekik országos szerv, mi legyen annak neve, s hogy kívánnak-e a meg­lévő 1 kereskedelmi és iparkamarákon belül egy harmadik úgynevezett kisipari, vagy kézmű­v-es osztályt felállítani. A kereskedelemügyi miniszter úrnak egy interpellációra adott vá­laszából megállapíthatónak vélem, hogy az ipartestületek megnyilatkozása végeredmény­ben az volt, hogy nagy többséggel egy ilyen országos szerv felállítását kívánják (Kun Béla: Ügy van!)); a tekintetben, hogy mi le­gyen ennek az országos szervnek neve, már nincs egységes állásfoglalás. Nem kétlem, hogy az ipartestületeknek e megnyilatkozása után a kormány annak az Ígéretének, hogy az idevonatkozó érdekképvise­leti szervről szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszti, mielőbb eleget fog tenni. Nagy érde­kek fűződnek ahhoz, hogy ez az újonnan léte­sítendő érdekképviseleti szerv eleget tudjon tenni annak a célkitűzésnek, amelyet eléje tárunk és hogy ne kísérje ezt az érdekképvi­seleti szervet keserű csalódás. Éppen azért foglalkozom, ezzel a szervvel, mert tudom, hogy nemsokára egy új törvényjavaslat ké­szül, s mert meg akarom említeni, hogy an­nak a törvényjavaslatnak, amely az illetékes osztály részéről edídiig napvilágot látott, sú­lyos fogyatékosságai vannak, amelyeken se­gíteni kell. Megítélésem szerint három olyan követel­ményt lehet megjelölni, amelyet, akárhogyan is tervezzük ezt az új szervezetet, feltétlenül ki kell elégíteni. Az első követelménye az, hogy a szervezet­ben lehetőleg paritásosán jelentkezzék a vidék és a főváros. Nagy fontossága van annak, hogy ebben a szervezetben az egyik vidék a másikkal szemben, vagy a főváros a vidékkel szemben és megfordítva túlsúlyba ne kerüljön; hogy szó­többséggel ne lehessen terrorizálni például az egész vidéket, vagy egyiket a másikkal szem­ben, mert az ilyen szótöbbséggel kierőszakolt határozatok nyomán feltétlenül olyan belső vil­longás és belső egyenetlenség támad, amely kockára teszi azt a munkaképességet, amelyet pedig ettől a szervezettől várunk. A második követelmény az, hogy az új szer­vezet és a meglévő kereskedelmi és iparkamarák között egészséges kooperációnak kell lennie. Amidőn a kormány állástfoglalt abban a tekintetben, hogy a kisiparosoknak továbbra is bent kell maradniok a kereskedelmi- és ipar­kamarákban, nyilván abból a megfontolásból indult ki, hogy a jövőben a kisipari érdekek gondozása a kamarákon belül ugyanúgy fog történni, mint a múltban történt. Ebből azonban logikailag következik, hogy az új érdekkép­viseleti szerv főfeladatköre azokkal a kisipari kérdésekkel való foglalkozás lesz, amely kis­ipari kérdések speciális kérdései a kisiparnak, vagy pedig olyan kérdések, amelyek többé­kevésbbé összeütközésben vannak vagy a nagy­ipar vagy a kereskedelem érdekeivel. A meg­lévő kamarák és az új szervezet között tehát bizonyos munkamegosztás kell, hogy kialakul­jon, nem olyan, amelyet törvényesen lehet sza­bályozni, hanem olyan, amely idők folyamán természetes úton kell, hogy kialakuljon. Ahhoz, hogy ilyen munkamegosztás tényleg bekövet­kezzék, igen nagy érdeke fűződik magának a kisiparostársadalomnak, mert annak érdeke,

Next

/
Oldalképek
Tartalom