Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

142 'Az országgyűlés képviselőházának terjeszteni. Ennek a törvényjavaslatnak ki sürgetését az érdekeltségek magától a kereskedelemügyi miniszter úrtól is várják, a kereskedelemügyi minisztérium ügykörébe kell ugyanis befutnia a legtöbb olyan jelentésnek, amely kiabáló indokolása e törvényjavaslat mielőbbi megszerkesztésének. A közhasználatú gép jármű vállalatok ezidőszerint Magyarországon^ olyan közterhek sújtják, amelyek minden más állam közterheit messze felülmúlják. Ezek a közterhek jelenleg olyan nyomasztó súlyúak, hogy ezeknek változatlan fenntartása Magyarországon a közhasználati gépjárművállalatok fejlődését egyenesen kizárja. Az elmúlt esztendőben 21 vállalat ment tönkre, ebben az esztendőben még több vállalat tönkremenésére számíthat a kereskedelemügyi miniszter úr mint közlekedésügyi miniszter abban az esetben, ha nem lép közbe kollégájánál, a pénzügyminiszter úrnál, hogy a közterhek a közhasználati gépjárművállalatoknál enyhíttessenek. r Ilyen enyhítési mód gyanánt van szerencsém proponálni, méltóztassék a benzin kincstári részesedését elengedni ott, ahol a benzint közhasználatú gépjárműv állal at használja. Ha a mezőgazdasági célokra fordított benzinnél a kincstári részesedést elengedték, annál inkább el lehet engedni a közhasználatú gépjárművállalatoknál. (Herramnn Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ha az utak fenntartásához jobban hozzájárulnak.) A másik megoldási mód, hogy méltóztassék a fényüzésiadót a közhasználatú gépjárművállalatok pneumatikvásárlásainál megszűntetni. Teljesen lehetetlen helyzet az,

e ellentmondás rejlik abban, hogy egy gépjárművet, amely közhasználatban áll, úgy kezelnek, mint fényűzési eszközt. Egy közhasználatú gépjármű nem lehet fényűzési eszköz, egy közhasználatú gépiárművállalat tehát nem fizethet fényűzésiadót azért a pneumatikért, amelyen menetrend szerint fillérekért tömegeket szállít. Kívánatos tehát a benzin kincstári részesedésének elengedése — természetesen csak a közhasználatú gépjárműveknél, továbbá a fényűzési adónlak elengedése a pneumatik vásárlásánál — természetesen csak a közhasználatú gépjárműveknél. A harmadik módozat volna a gépjárművek közúti adójánál beismerése annak. hogy a kereskedelemügyi [minisztérium csakugyan téves utakon járt ^akkor, amikor a törvényhozással a gépjárművek közúti adóját megszavaztatta, az alap tekintetében. Javasoltuk, kértük, rámutattunk és rajtunk kívül a Magyar Vasművek és Gébgyárak Országos Egyesülete is rámutatott arra, h'ogy az önsúly szerint való adóztatás [gazsáigtalan adóztatási eljárási módozat lesz. Nem hallgatott ránk az igen t. kormány, törvény lett a törvényjavaslatból, úgyhogy most önsúly szerint adóznak mindazok az autóbuszok és teherautók, amelyek magyar gyárakban készülnek és amelypk ez, idő szerint még többé-kevéslbbé nagyabb önsúllyal rendelkeznek, mint a külföldi gyártmányok, így büntette meg a kereskedelemüsrvi kormány azokat ia vállalkozókat, akiket másrészt pedig kötelezett a magyar gyártmányok használatára. A vállalkozók szívesen használják a magyar gyártmányt, erről napról-napra Jobb és jobb véleményük alakul ki, nem kell őket kényszeríteni, maguk is szívesen használják a magyar gyártmányt. Be amikor azt látják, hogy a nagyobb önsúly nagyobb adóterhet jelent, összecsapják kezüket és csodálkoznak azon, hogy ugyanazon minisz299. ülése 1929 május 27-én

T hétfőn. térium kebeléből ilyen egymásnak ellentmondó eljárás miképpen indulhat ki. Kérjük tehát, ismerje be a kereskedelemügyi kormány, hogy tévedett, terjesszen elő törvényjavaslatot a gépjárművek közúti adójára vonatkozó törvény módosításától és keressen alkalmasabb formát, esetleg azt, amelyet mi javasoltunk: a bruttó bevétel után, vagy az elhasznált benzinmennyiség után való adózást; mind a kettő jobb lesz. mint az önsúly sízerint való adóztatás. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miiniszlter: De több adót kell fizetni, mert kevés az a hozzájárulás, amely eddig volt!) Természetes dolog, hogy eszeágában sem lehet senkinek azt az összeget korlátozni akarni, amelyet ezzel az adóvial mint céladóval az igen t. kormány besízedni kíván. A gépjárművek szaporodása folytán természetesen az utakra több a költség s ezt a többköltséget fedezni kell. Helyes volt a céladó, azt nem ellenezte senki, megszavazta egyhangúlag mindenki, ellenben az adóztatási módszer felett lehet vitatkozni. Ebben a tekintetben a tapasztalatok a mi álláspontunkat igazolják, akik felszólaltunk annakidején a tervezett módszer ellen. Perben állok az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrral, mint közlekedésügyi miniszter úrral a vámok kérdésében. Maga a kereskedelemügyi miniszter úr volt az, aki kissé tréfásan, de igazán találóan azt mondotta, hogy a legtöbb esetben a rossz kövezet az úton ott kezdődik, ahol az ember a vámért fizet. Sok igazság volt a miniszter úrnak ebben a tréfás kijelentésében, de azóta elmúlt megint egy kerek esztendő és azt kell hogy lássam, hogy a kövezetvámok még mindig változatlanul szedetnek, a hídvámok még mindig változatlanul szedetnek, sorompóvámok is vannak, sőt mi több egy vidéki yárosban még az a humoros eset is előfordul, hogy az autóbuszok után^ piaci helypénzt is fizetnek minden kedden és pénteken, amennyiben kedden és pnéteken vásár van az illető városban és az egvik autóbuszmegálló a. f vásár területén van. Mivel az autóbusz a vásártéren megáll, piaci helypénzt fizet, kedden és pénteken. Az már a komikum határát érinti, amikor ilyen bosszantó közterhek nehezednek a vállalkozókra. Elismerem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr adott ki rendelkezést, amelyben felszólította a törvényhatóságokat, hogy igyekezzenek a közhasználatú gépjárművekre vonatkozólag a köyezetvámot méltányos átalányokban megállapítani. Jelentenem kell itt a Ház nyilt színe előtt, hogy ezt a rendelkezést nem mindenütt hajtották végre; például megjelölök egy konkrét esetet: Pécs szabad királyi városnál ma is minden egyes,esetben minden autóbusznak, amikor a sorompónál megjelenik, három-három pengő sorompóvámotkell lefizetnie. Ezek a sorompóvámok, hídvámok, kövezetvámok a régmúlt időkből ittfelejtett valamik, ezek már elavult intézmények, ezek szembenallanak az automobilos idők szellemével, szembenallanak az automobil által jelentett gyorsaság kérdésével, e tekintetben tehát a. legrövidebb időn belül változtatást kell csinálni. S e tekintetben megint csak a kereskedelemügyi miniszter úrhoz kell fordulnia mindenkinek azért, hogy ő gyakoroljon nyomást akár^ a belügyi kormányra, akár a pénzügyi kormányra abban a tekintetben, hogy az illető törvényhatóságoknak ezek a bevételei valamilyen más bevételekkel pótoltassanak és ezek az elavult intézkedések, mint amelyek a modern közlekedés alapelveivel homlokegyenest szembenallanak, he-