Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Az országgyűlés képviselőházának lyeztessenek hatályon kívül, mert ezek a gépjárműközlekedést Magyarországon a szó szoros értelmében akadályozzák. T. Képviselőház! Beszédem anyagát tehát röviden összefoglalva: a magánalkalmazottakat illetőleg elengedhetetlenül sürgősen szükségesnek tartom a magásalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat beterjesztését, mindenféle okból, politikai okból, a józan ész parancsszavára, ha tetszik: a polgári társadalmi rend. védelme okából, ha tetszik: a kereszténység supremaeiájának megóvása okából, szóval annyi meg annyi jogcímen, hogy így,, ilyen szűkreszabott idő mellett mind felsorolni nem is tudom. Méltóztassék ezzel a hatalmas munkaanyaggal megbirkózni; nem lesz országgyűlési képviselő, aki e tekintetben lefogja az igen t. miniszter úr kezét. Az igen t. miniszter úr akadályokat a parlamenten kívül fog találni a magántisztviselők törvényjavaslatát illetőleg, viszont azonban ebben a küzdelmében mellette fog állani egészen bizonyosan az egész parlament, a pártok kivétel nélkül, mert nem lehet pártok és pártok között különbség abban, hogy ez a kérdés végre-valahára dűlőre jusson s az idevonatkozó törvényjavaslat mielőbb elkészíttessék és azt a parlament megszavazza. Ezt tartom ezidőszerint a legsürgősebb teendőnek, sürgősebbnek természetszerűleg még azoknál is, amelyeket a közlekedési problémákkal kapcsolatban szóvátettem. A felsorolt kifogások, kérelmek és panaszok következtében alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy én a törvényjavaslatot, illetőleg ezt a költségvetést általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Következik? Fitz Arthur jegyző: Láng János! Láng János: T. Képviselőház! Mielőtt tulajdonképpeni témámhoz fognék, kötelességemnek tartom, hogy mindazoknak, akik az Államvasutak rekonstrukciója, konszolidálása ügyében itt szót emeltek és elismerő hangon nyilatkoztak, őszinte köszönetet mondjak. Így Kray István t. képviselőtársamnak, aki ugyan nem áll a magyar Állam vasutakhoz valami közel, de aki mint laikus is, észreveszi és leszögezi, hogy az Államvasutak éppen az az intézmény, amely elsősorban fegyelmezettségénél fogva, másod; sorban pedig a fegyelmezettséget inauguráló államvasúti vezetőség derék magatartása folytán a leghamarabb konszolidálódott. Magam részéről az államvasúti alkalmazottak anyagi helyzetével kívánok foglalkozni. Nem akarok nagy marokkal belenyúlni a kérdésbe, mert rendszerint úgy szokott lenni, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Éppen ezért egészen szolid alapon tartom beszédemet és tolmácsolom az államvasúti alkalmazottak két kívánságát abban a reményben, hogy indokaim, amelyeket előterjesztek, at. Házat meg fogják győzni ennek a két kívánságnak, ennek a két kérelemnek jogosságáról és méltányosságáról. Ügy a magam részéről, mint más t. képviselőtársam részéről is nem egyszer hangzott el ismertetés az államvasúti alkalmazottak helyzetéről. A t. kormányban, nevezetesen a kereskedelemügyi miniszter úrban meg vagyok arról ^vŐződve, megvan a teljes jóindulat. Beszédemet inkább azért mondom el, hogy azt a pénzügyminiszter úrnak adresszáljam, akit én most nem tisztelhetek itten, de elmondom beszédemet azért is, hogy a kereskedelmi miniszter urat alá299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 143 támasszam a plénum előtt a pénzügyminiszter úrral szemben netán teendő elhatározás tekintetében. Meg vagyok róla győződve, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a helyzetet túlontúl jól ismeri, ismeri egyrészt az Államvasutak vezetőségének számtalan memorandumából és felterjesztéséből, másrészt pedig az alkalmazottak feljajdulásaiból, amelvek ugyancsak memorandumba foglalva kerültek a kereskedelemügyi miniszter úr asztalára. Az Államvasutak vezetősége nem abban a tudatban tette meg számtalan felterjesztését és a helyzet ismertetését, mintha a homokba akarta volna dugni fejét a nagy pénzügyi nehézségek elől, de meg vagyok arról győződve, hogy az Államvasutak vezetősége bizonyára ajánlott olyan módot a t. kereskedelemügyi kormánynak és természetesen a pénzügyi kormánynak s elsősorban a pénzügyminiszter úrnak, amely megoldási mód bizonyára nem prejudikálna egy más kategóriabeli tisztviselőosztálynak arra. hogy hasonló vagy azonos elbírálást kérjen a kormánytól. Ha tehát az a nehézség állana fenn, hogy a más kategóriabeli tisztviselők hasonló vagy azonos elbírálást kívánnának, nekem erre azt kell mondanom, hogy az államvasúti alkalmazottak a múltban és a jelenben is különleges szolgálatuknál fogva mindig igényt tartottak, reászolgáltak arra, és méltánylásra is találtak a nagy publikumnál és a kereskedelemügyi kormánynál is^ olyan értelemben, hogy ez a külÖni leges szolgálat különlegesen is^ honorálandó. Az Államvasutak vezetősége memorandumaival nárhuzamosan állandóan eljutottak a kereskedelemügyi minisztériumba az egyes alkalmazottak vagy az alkalmazottak szövetségének ] memorandumai és hogy ezeknek az állandó mej morandumozásoknak kellő foganatjuk eddig nem volt, én azt inkább annak tulajdoníthatom, hogy nem volt kellő alátámasztása és bátorítása a kereskedelemügyi kormánynak elhatározását illetőleg. Mindig pénzügyi nehézségekre hivatkoztak: Nem volnék igazságos és tárgyilagos, ha arra az álláspontra helyezkednék, — s ez megfontolatlanná tenné felszólalásomat — hogy nem történt semmi. Igenis történt. Ami azonban történt, méltóztassanak megengedni, hogy nyíltan és őszintén kimondjam, inkább egy állandó és szakadatlan guerillaharcnak eredménye volt, amelynek folyamán azonban (Zaj. — Az elnök csenget.) az alkalmazottak sohasem feledkeztek meg a köteles fegyelemről és tisztelettudásról. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez már igaz!) Köszönöm szépen a kereskedelemügyi miniszter úrnak, ezt magam is le akartam szögezni, de ha felsőbb helyről jön az elismerés, annál kedvesebb és szívesen könyvelem el ezt a vasútasság javára. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez nem elismerés, csak konstatál ás!) ök is inkább csak konstatálták mindig nyomorúságos helyzetüket, a nélkül azonban, hogy a tisztesség határait túllépték volna, a nélkül, hogy a tisztelettudásnak, a kötelességteljesítésnek és a fegyelmezésnek határait csak súrolták volna is. Inkább mindig a jognak, az igazságos elbánásnak és a méltányosságnak alapjára helyezkedtek. Szívesen elfogadom és magamévá teszem az államvasúti alkalmazottaknak memorandumaikban többször kifejezésre juttatott azt az álláspontját, hogy a jog szerintük az 1907 : L. te, amely törvénycikk az állam vasú ti alkalmazottak jogait és kötelességeit szabályozta. Ma a dolog úgy áll, hogy az államvasúti alkalmazottak kötelezettségei fokozottak és száz