Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 141 a Magánalkalmazottak Egyesületének ez az impozáns és mindenesetre f honorálandó felvonulása és tiszteletteljes kérelme ezideig még meghallgatásra nem talált. Ez az egvik oka annak, amiért a kereskedelemügyi miniszter úrral szemben szavazatommal megtagadom a költségvetés megadását. A másik oka a kereskedelemügyi miniszter úr magatartása a magyar Dunanajósalkalmazottak kérdésében. Én ez év január 20-án a Dunagőzihajózási Társaság igazgatóságának magatartását újólag a parlaiment elé vittem és megbélyegző szavakkal illettem az igazgatóságot. A mai napon sem vagyok abban a helyzetben, hogy ezeket a megbélyegző szavakat viisszavonhatnáim, sőt változatlan erővel fenntartom azokat az igazgatósággal szemben. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr március 20-án válaszolt interpellációmra. Őszintén sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nem járt el eben a tekintetben velem szemben azzal a gavallériával, amellyel én járok el minden egyes alkalommal vele szemben. Míg én tiszteletteljesen előre értesítem a kereskedelemügyi miniszter urat felszólalásom anyagáról ilyen interpelláció esetén, engem nem ért az a szerencse, hogy megtudhassam, melyik lesz az a nap, amikor a kereskedelemügyi miniszter úr válaszol az interpellációmra. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Igazán nem szándékosan történt!) A napilapok nem közlik minden egyes esetben azt, hogy a miniszter mikor válaszol, következésképpen a képviselő egyedül és kizárólag csak akkor tudja meg, hogy válaszol a miniszter a hónapokkal ezelőtt elhangzott interpellációjára, ha véletlenül az előtte való napon pontosan két órakor benn van az ülésteremben. Ha a képviselő pontosan két órakor nincs benn az ülésteremben^ akkor nem tudhatja meg, hogy a miniszter válaszol az interpellációra. Ha pedig a miniszter ilyen késlekedve válaszol — amint az én interpellációmra is csak csak pontosan két hónappal később, március 20-án válaszolt — akkor kétszeresen elvárhatja, minden lojálisán eljáró képviselő, hogy a miniszter avizálja válaszának bekövetkezését, mert ha jelen lettem volna a miniszter úr válaszánál, akkor nyomban megcáfolhattam volna azokat az* adatokat, amelyeket a miniszter úr válaszában a parlament elé tárt. Azóta a helyzet változatlan. Most volna alkalom, hogy újból felvonulnának s újból támadjam erősen a Dunagőzhajózási Részvénytársaság igazgatóságát az alkalmazottai irányában .kimutatott könyörtelenség miatt. Nagy okom van, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Olyan részvénytársaságról van szó, amelynek székhelye Bécsben van. Bécsben ezek a kérdések többnyire a szociáldemokrata befolvás szerint dőlnek el. A magyar hajósalkalmazottak legna^vobb része ezidőszerint még a polgári társadalom katonája, legnagyobb része az én elnökletem alatt álló Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetségébe van beszervezve. Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy nehezen tudom már őket eben a kötelékben visszatartani, különösen nehezen akkor, amikor Bécsből más irányban befolyásolják őket, Budapesten pedig a kereskedelemügyi minisztérium részéről nem kapok erkölcsi támogatást száz percent erejéig abban a tekintetben, hogy a polgári társadalom számára megmenthessem a magyar hajósok tömegét. Nem ismétlem meg múltkori kifogásaimat az alkalmazottakkal való bánásmód tekintetében, csak figyelmeztetem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ő lesz felelős a polgári társadalommal szemben abban az esetben, ha a polgári társadalom a ma még beszervezve levő s ma még reánk hallgató tömegeivel a szociáldemokráciához csatlakozik. Teljesen lehetetlen a Dunagőzhajózási Társaság egyoldalú információi alapján kezelni ezt a kérdést. Sokkal fontos abb kérdés ez, mintahogy az igen t. kereskedelemügyi kormány hiszi. Itt igenis százpercentes erkölcsi támogatással kell sietnie a miniszter úrnak a polgári társadalmi szervezetek támogatására és ezt a kérdést nem szabad elaludni hagyni. Ezeken az okokon kívül perben állok az igen t. miniszter úrral, mint közlekedésügyi miniszterrel is, főleg az automobilvállalatok kérdései miatt. Hónapokkal ezelőtt az érdekeltségek letárgyalták az úgynevezett automobil-törvényjavaslatot és ennek keretében letárgyalták a közhasználatú gépjárművállalatok jogviszonyait szabályozó határozványokat is. Nem tudják megérteni, hogy minekutána ez a kérdés már minden retortán keresztülment, miért nincs a Ház asztalán ez a törvényjavaslat. Ha pedig megosztották a matériát, mint ahogy az hírlik, és kettéosztották a tervezett határozván yok tömegét, akkor megint nem értem azt, hogy az a massza, amelyet a kereskedelemügyi minisztériumban már régen feldolgoztak, legalább a közhasználatú ' gépjárművállalatok jogviszonyait szabályozó rész miért nincs a parlament előtt. Hiszen ennek a törvényjavaslatnak megszavazása előtt az összes ilyen gépjárművállalatok bizonytalanságban vannak, befektetéseket eszközölni nem mernek. Ebből az okokból egyrészt maguk is tetemes kárt szenvednek, másrészt pedig ezen ok miatt Magyarországon az egész autóbuszközlekedési és az egész árufuvarozási ügy országszerte stagnál. Ennek a törvényjavaslatnak késése tehát igenis visszaveti a fejlődést az automobilközlekedés és az árufuvarozás tekintetében. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól már többízben kértük az útügyi törvényjavaslat mielőbb való beterjesztését, őszinte sajnálatunkra a kereskedelemügyi minisztérium ezt a törvényjavaslatot a mai napig sem terjesztette be. Tekintettel arra, hogy ennek a törvénynek hiánya az egész automobilközlekedésnek, de különösen megint csak az autóbuszközlekedésnek és az árufuvarozás^ automobilokon való lebonyolításának megmérhetetlen hátrányára van, ezt a törvényjavaslatot is sürgetem, mert e törvényjavaslat hiányában is olyan eljárást látok, amely más külföldi kormányok magatartásától lényegesen különbözik. Magyarországon az automobilokat illetőleg kifejlődött egy bírói joggyakorlat, amely bírói joggyakorlatnak megszűntetésére az automobilügyek miniszterének, a kereskedelemügyi miniszter úrnak kell elsősorban közbelépnie. Az automobilokkal bármilyen vonatkozásban kapcsolatba^ hozható baleseteknél^ a felelősség és kártérítés kérdésben olyan bírói joggyakorlat fejlődött ki, amely éppen az emberi osztó igazsággal ellentétben áll, a közhasználatú gépjárművállalkozást pedig szerfölött kockázatossá teszi, adott esetben azt meg is semmisíti, mert csak nagy tőkeerővel rendelkező gépjárművállalkozások bírják ki azokat a Kúriai ítéleteket, amely ítéletek a jelenleg érvényes törvénynek határozmányait betű szerint hajtják végre és ebből kifolyólag ma már helyt nem álló ítélkezés folyik. Kérték tehát az érdekeltségek az igazságügyminiszter urat, hogy az automobil minden magánjogi vonatkozásaira külön törvényjavaslatot szíveskedjék a Képviselőház elé