Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Az országgyűlés képviselőházának 2i áttérést találom mindenképpen fontosnak. Közutakról, vasutakról, mezei és helyiérdekű vasutakról van itt szó, de a víziutak megfelelő módon való kiépítéséről és olyan lehetőségről, amely a magyar Alföldön egy hajózható csatorna létesítésével nemcsak egy közlekedési vonalat teremt, hanem a sokszor emlegetett többtermelés szolgálatára, az öntözés kérdését is megoldani van hivatva, még szó sem esik. Ez olyan probléma, amely 30 esztendeje van meg s ennek lényege mindig abban csúcsosodott ki, miképpen fogjuk (megépíteni a Duna—Tisza közti csatornát. Ebben a kérdésben Óriási érdeklődés nyilvánult meg az egész társadalomban. Csoportok alakultak ki, pl. Csongrád, Szolnok, Szeged mellett, de a kérdés elaludt. Pedig minden vitán felüláll, hogy nemcsak a víziközlekedés, hanem a megfelelő mezőgazdasági termelés szempontjából is gondoskodna kell ilyen vízivonalak megszervezéséről, kiépítéséről, amelyek az öntözés kérdésével kapcsolatban a sokat emlegetett többtermelést hatékonyan szolgálni képesek. : ß A többtermelés nemcsak abból all, hogy gépeket állítok be és az emberi és állati erőt mindenképpen megfeszítem, hanem abból is, hogy a természeti mostohaságokat is igyekezzem pótolni fásítással és olyan víziutak berendezésével, amelyek öntözési Lehetőségeket nyitnák meg. (Helyeslés.) !\ ; , fftd Mezőgazdaságunk fejlesztésében a kiindulás az volt, hogy ármentesítjük azokat a területeket, amelyek főként a Tisza áradásai következtében mocsarak voltak, nem kevesebb mint négymillió katasztrális hold humusföld volt improduktív állapotban. Ennek megmentésére történtek azok a nagy berendezések, amelyeket boldogult Kvassay és Széchenyi elgondolása szerint alkottak meg és amelyek következtében ma a nagy magyar Alföldön négymillió katasztrális hold mezőgazdasági kultúra alá került. Egy második lépés volt, a belvizek lecsapolása. Ez a lecsapolás később végrehajtatott, de néhol annyira túlradikálisan, hogy a földek termékenységükből vesztettek a talaj kiszárítása következtében. Erre bekövetkezett a különböző műtrágyával való manipulálás, de ma mindenki tudja, hogy ezek a kémiai eljárások nem vezettek arra az eredményre, amelyet elérni szándékozunk. Kétségtelen, hogy nálunk a Németországban produkált 16 és 20 métermázsás termést nem lehet elérni, nem a talaj hibájából kifolyólag, hanem a klimatikus és csapadékviszonyok következtében. De hogy nálunk nyolcmétermázsás az átlagtermés, ez már Balkánt jelent, ez otthon van Szerbiában, vagy otthon lehet Besszarábiában, de Magyarország Alföldjén képtelenség ilyen átlagot megtűrni. A többtermelés problémáját szolgálná tehát ezek a víziutak, mert kétségtelen, hogy a termeléssel összefügg az áru megmozdítása, annak a fogyasztás helyére való juttatása, legyen az az áru akár belső fogyasztásra, akár külföldi fogyasztásra predesztinálva. En nagyon lojálisán tárgyalom ezt a kérdést. Elismerem, hogy az Államvasutak tarifája az export kérdésében lényeges szerepet nem játszik, mert sajnos, a magyar területen olyan kevésszámú kilométeren történik az áru átszállítása, hogy az a külföldi út hosszához mérten jelentőséggel nem bír. Például ha valamely árut elvisznek akár Olaszországba, akár Svájcba vagy Berlinbe, akkor az a 150 vagy 200 kilométer, amelyet a magyar vonalon fut, ahhoz az 1500 kilomterhez képest, amelyet a külföldi vonalakon fut, elenyészően csekély, úgyhogy itt a Ikormány igen nehéz kérdés előtt áll. A legnagyobb kedvez'. ülése 192Ô május 24-én, pénteken. 123 menyek alapján olyan kereskedelemi szerződések megkötésére volna szükség, amelyek ezeket a külföldi tarifális viszonyokat is bizonyos mértékig átalakítani vannak hivatva akként, hogy külföldön exportképesebben jelenjünk meg. De az exportképességhez nemcsak az szükséges, hogy standardizáltak legyünk, hanem az is, hogy konkurrensárakkal tudjunk jelentkezni akár a belföldi, akár a külföldi piacokon. Kétségtelen, hogy a konkurrensárakhoz jutást nem lehet kartellekkel elérni, mert a kartellek nem egyebek, mint néhány embernek, akik egyébként is erőseik, szövetsége arra, hogy árminimálást létesítsenek abban az országban, amelyből nagynehezen tudtuk kiküszöbölni az ármáximálást. Mert mit mond a kartell? Azt mondja tagjainak, hogy ti bizonyos árucikkeket, amelyeket közösen állítunk elő, bizonyos áron alul nem adhatók el. Megtörtént tehát az ármaximálás ellentéte, tudniií

1 lik az árminimálás, amit néhány tőkés hozott létre. Ebben a kérdésben a kormány nem jár el olyan erélyesen, mint ahogyan kellene, holott a kartellekkel széniben a legradikálisabb ban kell fellépni, mert hiszen megállapítást nyert, hogy a kartell a termelést és a fogyasztást egyaránt megdrágíja és ezr csupán annak az egynéhány kapitalista és bankkaüitálista szövetségének érdeke, amely ezeket a kartelleket létesítette. Magyarországon az építőipar fellendüléséről nem is lehet beszélni. Annak az úgynevezett házadónientességnek a hatása sem megfelelő, mert vele szemben az építőanyagok ára annyira drága, hogy ezt a nagy kedvezményt is bajosan lehet igénybe venni. Ha a kereskedelemügyi miniszter úr nem ért velem egyet, amint. bólintását)ól látom, akkor citálom neki a népjóléti miniszter urat, aki a házadómentesség megadását hajlandó volt ahhoz a feltételhez kötni, hogy viszont tessék a kartelleknek az építésianyagok árát leszállítani. Majdnem juiiktimba jött a két kérdés, csak abban az esetben lesz házadómentesség, ha a kartellek a cement, a szén, a tégla, a fa, a mész, szóval mindazon anyagok árát, amelyek nélkül építkezés el nem képzelhető, leszállítják. Ki szállította le itt valaminek az árát! Senki sem szállította le az árakat és a kormány mégis engedett annaik a nyomásnak, amely közikívánalom volt, hogy a házadó elengedése megtörténjék. Ez be is következett. Figyelemmel hallgattam az előadó úr előadását. Előadása elején szinte már kifejezésre jutott az, hogy mi nincsen ebben a tárcában. Nem arról beszélt a t. előadó úr, hogy mi van ebben a tárcáiban, hanem azt mondotta, hogy mit kellene megcsinálni. Többek között azt mondotta, hogy a kartellkérdést meg kell oldani, az energiagazdálkodás kérdésében kell javaslatokat hozni, illetőleg ezt a kétridést meg kell oldani, az ország villamosítási kérdését meg kell oldani, a közszállítási kérdéseket meg kell oldani, a termelés racionalizálása tekintetében kell intézkedéseket tenni és a kivitelt kell szabályozni. A teendőknek egész sorát, méltóztatott egy konkrét költségvetés keretében elmondani, olyan dolgokat, amelyeket meg kellene csinálni, mert hiszen a költségvetésben ezekkel a kérdésekben a dolog természete szerint nem is igen lehet foglalkozni, de amelyeket mégis meg kell csinálni. A kartellekre vonatkozólag voltam bátor a magam nézetét elmondani és ezt még bátor vagyok megpótolni azzal, hogy azzal a védővámos rendszerrel szemben, amelyet Bud gazdasági miniszter úr itt akként állított be, hogy ez