Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

124 Az országgyűlés képviselőházának egy európailag elfogadott remédium, gyógyszer, amely az ipar fejlesztésére és kiterjesztésére alkalmas, mit mutat a tapasztalat? A tapasztalat azt mutatja, hogy a kartellek létezése óta az iparosok 40%-a felszivatott, az iparfejlesztés úgy ütött ki, hogy a közép- és kisebb ipar a nagyok által egyszerűen elnyeletett, nincsen. Ennek a 40%-nak eltüntetése a kartellekre nézve nagyon előnyös, mert jelentig először a belső konkurrencia megsemmisítését, de szomorú jelentősége abban is van, hogy a 40% életképes ipar által foglalkoztatott munkásnép kenyerét vesztette és a pótlásáról gondoskodás nem történik. Ezek az iparosok ugyanis, amint megszűntek, a maguk alkalmazottait szélnek eresztették, úgyhogy ebben az országban nincs olyan hatalmas egyén, — én még a miniszterelnök urat sem veszem ki — aki olyan protekciót tudna gyakorolni, hogy a diplomás emberek kenyérhez jussanak. Ebben az országban képtelenség arra az álláspontra helyezkedni, amelyre "Wekerle pénzügyminiszter úr helyezkedett, amikor azt mondta, hogy a kihalási rendszert fogja behozni és alulról a tisztviselők 25%-át nem fogja kinevezni. Bocsánatot kérek, akkor méltóztassék a kultuszminiszter úrral perbeszállni, és méltóztassék az egyetemekkel majd rendet csinálni, mert mit csináljunk azzal az ifjúsággal, amely minden esztendő őszén százszámra jelentkezik, mint diplomás fiatalság? (Zaj a balközépen.) Kalauznak nem mehet el minden diplomás mérnök, sőt érdekes, hogy 10—20 legerősebb protekció se elég erős ahhoz, hogy diplomás embert műhelyi munkásnak felvegyenek, akár az Államvasutaknál, akár ; a Beszkártnál. Ez nem megoldás. Világosan látszik, hogy a bajok megállapítása egységesen történik, ebben tehát hiba nincs. A bajok megállapítása, a diagnózis jó, a gyógyszer tekintetében azonban csak érvekkel állunk szemben és nem találunk megfelelő megoldási módot. Annyi bizonyos, hogy egészen elhibázott dolog a megoldást mindig alul keresni, mert hiszen a pénzügyminiszter úr is alul keresi, amikor az alsó kategóriákból 25%-ot nem akar kinevezni. Véletlenül jut csak eszembe, tessék csak nézni, a Reviziós Liga nem a kapitalistákat, nem a földbirtokosokat, a gazdagokat, a bankárokat, hanem a szegény munkásokat adóztatja meg 50 fillér erejéig. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nem vagyok kíváncsi annak a szegény munkásnak 50 fillérjére. Meg vagyok róla győződve, hogy a lelke szerint adta oda az 50 fillérjét. Látni szeretném azonban, hogy akinek havi 10—20—50 ezer pengő jövedelmük van, hol vannak azoknak az adományai. Azokról az adományokról szeretnék egyszer egy újságban olvasni egy sorozatot. Hol vannak azok az adományok? Ezt nem alulról kell kezdeni, hanem felülről és amint látom, ebben a tekintetben nem tudnak megfelelően eljárni. (Helyeslés.) A véd vámos politika pedig nagyon jó eszköz a kartellnek, hogy a külső konkurrensét távoltartsa. A konfekcionált árut, az olyan árut, amelynek további feldolgozása idebent eszközölhető, nem eresztem be, megterhelem vámmal, de a vámtarifát alaposan revideálni kell. Az elektromosgépektől eltekintenek, mert sajnos, minálunk még nem vittük olyan tökélyre a gyártást, ho^y a szükségletet fedezhetnénk, azonban például a népruházati cikkek előtt leeresztik a sorompót, úgyhogy a cseh barázdán innen kétszer olyan drágán ruházkodnak, mint tíz lépéssel a barázdán túl. Ez lehetetlen állapot. 298. ülése 1929 május 24-én, pénteken. Az nem közérdek, hogy ezek a ruházati cikkek idebenn dupla árba kerüljenek, itt speciell a népruházati cikkekre, tehát a cseh posztóra gondolok, mert hiszen ez legolcsóbb. Az adott esetben erre gondolok. Ebben az esetben nem vagyok hajlandó vámvédelemben részesíteni a tőkés csoportot. A kartell és a védvám testvérek. A kartell a belső konkurrenst semmisíti meg, a védvám pedig a külső konkurenst tartja távol. Ezzel a két védelmi rendszerrel meg lehet védeni a gazdagot, a tőkést, meg lehet védeni a nagyvállalkozót és a gyárost, de viszont a kisembert kiszolgáltatjuk. (Baracs Marcell: A fogyasztót!) A fogyasztót teljességgel kiszolgáltatjuk, de kiszolgáltatjuk a kisiparost, a kisembert is. Hiszen éppen az előbb szó volt arról, hogy az úgynevezett racionalizálások amelyek maga a kartell, mindig abban a mezben jelentkeznek, hogy a többtermelés tekintetében egy ilyen konstrukció olcsóbbat termel. Nagyon helyes, ha olcsóbban termel, akkor van reménységünk, hogy a fogyasztó olcsóbban fog fogyasztani. Méltóztassanak megállapítani, hol jelentkezik az az olcsóbb fogyasztás azáltal, hogy a kartellek létesültek mindenütt, minden árucikkben és termesztvényben jelen vannak. Nagyon érdekes azonban, hogyan érzik ezek á nagykapitalista urak, a Gyosz.-nak az urai, hogy itten valami sántít. Nem is terjeszkedem ki arra a vitára, amely a ^ két Pál között délelőtt lefolyt, amelyből sajnálatosan állapítom meg azt az unszoliditást, amely a magyar kereskedelemben jelentkezik, amikor ilyen fogásokhoz nyúlnak, hogy valahol, ahol egy kis mészégető kemence a maga termeszt vényeit árusítja, azért, hogy felszívják azt a kis mészégető embert, 8 vágón meszet odavetnek, és féláron árusítják, hogy kényszerítsék azt az embert, hogy a kartellnak átadja magát, Ilyenmódon nagyon könnyű a kis- és középembert megsemmisíteni V§s sorjában meg is semmisítik, ök tudják, hogy a kartellben a köz kárára működő egyesülés foglaltatik és azért szeretnék ezt a körülményt másra is ráolvasni. Nagyon érdekelni fogja a t szociáldemokrata urakat az, hogy a Gyosz közgyűlésén Fenyő Miksa úr egy nagy előadásában milyen megállapítást tett a kartellekkel kapcsolatban. Rövid a megállapítás, szórói-szóra felolvasom (olvassa): «Vájjon szóljak-e a szocialisták álláspontjáról, akik ebben a kérdésben a kartellről beszélve, ugyanazt a kétarcú szerepet játsszák, mint a vámvédelem kérdésében. De könnyebb a tömegeknek szédítő vezércikkfrázisokat mondani, politikai zavarokat felidézni, mint felelősséggel helytállani talán kevésbbé népszerű igazságokért. Arról nem is szólok, hogy maga a szakszervezet igen jól kiépített kartell, munkabérkartell, amely olyan mértékben drágítja meg a maga árucikkét, aminél radikálisabban, már nem is lehet.» (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak látni, hogyan gondolkoznak a kartellekről. Megállapítják, hogy ártalmas valami, de mással szemben állapítják meg, önmagukkal szemben nem. (Friedrich István: Azért jó az ellenzék mindenütt! Nem jó, ha csak egy van! A kartellnek is kell ellenzék, a parlamentnek is kell ellenzék!) A termelés racionalizálása nem egyéb, mint a produktum kartellirozása. Mindakettő ugyanaz. A többtermelés kérdésével szorosan kapcsolatban van az áru értékesítésének kérdése. Ez az előbbivel egyenlő jelentőségű faktor, mert a többtermelés, amint az értékesítés tekintetében akadályok vannak, átalakul túltermeléssé, már pedig a túltermelésre energiát fogyasztani tökéletesen abszurdum. Mi csak annyit ter-