Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
4 Àz országgyűlés képviselőházának expozémban mondottam. En a tisztviselői fizetések kérdését másképpen nem látom megoldhatónak, mint kevesebb, de jobban fizetett tisztviselőt tartani. Kijelentem, hogy én ezt erőszakos intézkedésekkel elérni nem kivánom és csak ismétlem azt a gondolatomat, amelyet a t. képviselő úr félreértett. En úgy képzelem a megoldást, hogy ideális státust állítsunk fel, amelyet több év aiatt — 5—6 év alatt — törekedünk elérni, úgyhogy csak az alsó fizetési osztályokban és csak a legszűkebb határok között eszközöljünk új kinevezéseket és az így elért személyi és ezzel kapcsolatos dologi megtakarításokat fordítsuk azután a tisztviselői fizetések javítására. (Helyeslés. — Szilágyi Lajos: Mi lesz a fiatalsággal?!) Nem szándékom sem a succrescenciának, sem az elolépéseknek teljes kizárása, hanem körülbelül egynegyedére redukált kinevezésekkel remélem a célt elérni. A kormány erre komolyan törekszik. Máris megalakult egy bizottság a minisztériumok kiküldötteiből, amely ezt a kérdést a legkomolyabban tárgyalja és .igyekszik mielőbb dűlőre is vinni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rassay Károly, majd pedig Fábián Béla t. képviselő urak eléggé lekicsinylőleg nyilatkoztak azokról az adómérséklő javaslatokról, amelyeket a múltkoriban a Képviselőháznak el méltóztatott fogadni. Azt mondották, hogy tulajdonképpen adóelengedés csak kettőben van, a földadóra és az állatforgalmiadóra vonatkozóban. Más képviselő urak — úgy gondolom, éppen Fábián t. képviselő úr is — még ennek adóleengedés jellegét is tagadásba vette. En csak ismételhetem azt, amit a törvényjavaslatok tárgyalásánál voltam bátor elmondani, hogy ezek a törvények nagyobb horderejűek, mint első pillanatra látszanak; (Ügy van! Üff n * van! a jobboldalon.) nemcsak aztért,, mert — elismerem — aránylag szerény, de mégis csak adóleszállítást foglalnak magukban, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Könnyítés!) hanem azért is, mert ezekben a törvényjavaslatokban széleskörű felhatalmazást kaptam, amellyel lehetővé válik az adóknak méltányos, emberséges kezelése; lehetővé válik kamatmérsékléseknek engedélyezése, lehetővé válik, hogy olyan időpontra toljuk ki az adófizetést, amikor az az adófizető exisztenciáját többé nem veszélyezteti; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) lehetővé válik ezzel, hogy azokon a bajokon, amelyeket az adóigazgatás terén méltóztattak felhozni, komolyan segítsünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Sajnálom, hogy a Parlament technikája miatt ezek a javaslatok felsőházi tárgyaláson még nem mentek keresztül, de ennek ellenére ezeknek a javaslatoknak a végrehajtási utasítását elkészítettem, hogy azok mihelyt lehet, életbeléptethetők is legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Es azt hiszem, nem méltóztatnak helyteleníteni azt az eljárásomat, hogy biztosra véve ezeknek a javaslatoknak törvényerőre emelkedését, már ma is felfüggesztem az adóknak behajtását mindazokban az esetekben, amely esetekben ugyan erre ma még nincsen jogom, de a törvény alapján jogom lesz megfelelően intézkedni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen,) Rassay Károly t. képviselőtársam azt mondotta, nem a nagy adóvexatúrák, — mint ahogy ő kifejezte magát — hanem a magas adó a fő, ez az oka az adóvexaturáknak. Ebben neki sok igaza van, mert egészen kétségtelen, hogy minél súlyosabbak az adók és minél szélesebb rétegeket érintenek, — mint ahog^ a forgalmi adó min. denkit érint — természetesen annál nehezebb az 96. ütése 1929 május 22-én, szerdán. adóigazgatásnak megfelelő keretek között való vezetése. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy e súlvos adóztatást megelőzően nem voltak nálunk, de azt se, hogy lenne a világnak országa, ahol az adóigazgatás kapcsán nem lennének kisebb vagy naí>-vobb tévedések. (Ügy van! Üg • van! a jobboldalon.) Fábián igen t. képviselő úr, aki különös előszeretettel foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és aki a múltnak és a régmúltnak adóvisszaéléseit ide a Ház elé hozta, most tovább ment egy lépéssel és felcsapott jövendőmondónak. (Derültség a jobboldalon.) Kifejezte azt a meggyőződését, hogy nekem nem fog sikerülni az új adótörvények alapján sem kiküszöbölni ezeket a bajokat. En nem vagyok illúziókban, hogy azt mondjam, hogy többé semmiféle hiba és baj nem lesz, s mindenki örömmel és könnyedén fogja fizetni adóját. (Derültség a jobboldalon.) De azt állítom, t. Képviselőház, hogy ezekkel az eszközökkel sikerülni fog ezeket minimumra redukálni. En a felhozott hibák elsorolásáért nem neheztelek és azért csak köszönettel tartozom, hiszen a képviselő urak azzal segítséget nyújtanak nekem, hogy azokat a visszaéléseket vagy túlkapásokat, amelyek esetleg előfordulhatnak, megfelelő szigorúsággal helyreigazítsam, vagy ha kell, meg is büntessem. Osak azt diffikultálom, ha ezeket úgy kötik csokorba, hogy nem azt a megnyugvást szolgálják, amelyre mindnyájunknak törekedni kell, akik itt valóban konszolidációt akarunk, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem ha ezzel mesterségesen izgató anyagot visznek be a népességbe, ha úgy tüntetik fel, mintha itt egy vexatorius adóigazgatás a kormány tudtával és akaratával történnék, mintha az legalább is tűrné azt, ha úgy tüntetik fel, mintha ez rendszer volna és ha a mi közigazgatásunkat úgy tüntetik fel, mintha az mást se csinálna, csak visszaéléseket, mintha az mást se csinálna, mint polgártársait gyÖtri bizonyos kéjjel, bizonyos szadizmussal. T. Ház! En közigazgatási tisztviselői karunkat így beállítani nem engedem. (Elénk helyeslés és taps a Jobboldalon,) Ez nem felel meg az igazságnak. TJgy van a t. képviselő úr, mint az a doktor, aki állandóan csak betegeket lát, egészséges embert nem és a végén azt hiszi, hogy" mindenki beteg, beteg az egész társadalom és kétségbe esik, hogy talán ő maga is beteg. (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) Ne essék kétségbe, igen t. képviselőtársam. Azok a kérdések, amelyeket fel méltóztatott hozni, nagyobbrészt nem egészen úgy festenek, mint ahogy azt a képviselő úrnak tisztviselői kara beállította. A képviselő úr engem ellátott miniszteri tevékenységemhen sok jó tanáccsal, (Derültség.) r és ne haragudjék, ha én is ellátom saját bürójára nézve. Csapja el azokat a tisztviselőket, mert hamis jelentéseket adnak a t. képviselő úrnak. Azt méltóztatott mondani, hogy az árverések száma növekszik s hogy sohasem volt ennyi. A statisztikai adat azt mondja, hogy 1926-ban 4164 ingósági árverés volt, 1928-ban pedig 2875. Ezek hivatalos adatok. Nem azt mondom, hogy ez nem sok. Sok. De kevesebb, mint volt, s erre helyezem a súlyt. (Fábián Béla: Azt mondtam, hogy a végrehajtások emelkedtek. A transzferálásokról beszéltem, de árverésekről nem!) Fábián képviselő úr azt állította beszédében, hogy a forgalmi adó 36%-os kulcsát leszállítottam egy rendeletben 12%-ra, de hiába szállítottam le, mert bírságokban beszedik. (Fábián Béla: Ügy van!) Nincs úgy, t. képviselő úr. (Derültség jobb felől.) A t. képviselő urat rosszul informálták. Először is a forgalmiadónál nines
