Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
Az országgyűlés Mpviselöházának 296. ülése 1929 május 22-én, szerdán. késedelmi kamat, nem is volt, hanem volt és ma is van egy adóoótlék. (Fábián Béla: Mindegy, hogy a szegény embert milyen címen nyúzták meg!) Ez az adópótlék abban különbözik a késedelmi kamattól, hogy az adópótlékot az esedékessé vált forgalmiadé után szedik, azon elgondolásból indulva ki, hogy az eladások révén a forgalmiadót már áhárították és beszedték a vevőktől, tehát a vevők pénzét kezelik és kötelezve vannak bizonyos r időpontban beszolgáltatni. Ez nagy különbség azzal szemben, ha valaki egyszerű adóhátralékban van, amikor a saját jövedelméből kell fizetnie. (Ügy van! a jobboldalon.) Erre azt mondja a t. képviselő úr, hogy az áthárítás nagyon eltolódott már a forgalmiadó átalányozása folytán, (Fábián Béla: Úgy van! Ma már a vagyonukból fizetik az emberek!) s hogy ma már a vagyonukból fizetik az adót t. képviselő úr, nem áll tétel, hogy itt bírság-okát szednek. Megmagyarázom, hogy mi a bírság. Bírságot akkor szednek, ha valamely forgalmiadó fizetésére kötelezett nem szabályszerűség viszi a könyveit, ha tehát csalt, (Fábián Béla: Hiszen nem kell könyveket vezetnie! — Zaj.) vagy pedig, ha hibásan írta be az adatokat, vagy nem tett eleget az előírásoknak abban az időpontban és olyan módon, amikor és ahogyan annak eleget kellett volna tennie.' Ezek fizetnek bírságot: soha azonban az adópótlékkal együtt nem szednek be bírságot, mint annak a pótlékolását, hanem beszedik abban az esetben, amikor ilyen visszaélés van. A t. képviselő úr sokszor kijelentette, hogy ezeket nem kívánja védeni, mert visszaéléseket nem hajlandó védeni. Midőn tehát a bírságolást teszi kifogás tárgyává, — elismerem, tévedése folytán, azért voltam bátor erre ilyen precízen ráutalni — tiltakozom az ellen, hogy amikor én bizonyos adópótlékmérséklést hozok itt be 1 36% L ról 12%-ra, azzal gyanúsítsanak meg. hogy ezzel egyidejűleg más címen ugyanazokat az összegeket beszedem azoktól, akiket mentesíteni akarok. (Fábián Béla: Aki a bélyeget nem ragasztotta be időre, azt másnap megbírságolják. Itt van Vargha államtitkár úr, kérdezzék meg, igaz-e? Megmaradt ugvanaz a birságolási rendelkezés, ami volt. — Zaj. — Elnök csenget.) A t. képviselő úr azt mondotta* hogy a^ forgalmiadó beszedési költsége némely községekben 70%-ot tesz ki. T. képviselő úr bizonyára úgy értette, hogy a községeket érintő résznek 70%-át. (Fábián Béla: A községi részesedésnek!) Bocsánatot kérek, van egy általános rendelkezésem, hogy ahol az összrezsi, nemcsak a személyi, hanem a dologi is, együttvéve az 50%-ot meghaladja, ott^ a forgalmi adókörzetet megszüntetem. Ez már régen érvényben és gyakorlatban van, de ha kívánja a t. képviselő úr tudni, hogy ennek a községi 25%-os hozzájárulásnak az egész adóhoz — mert hiszen ez az irányadó — milyen az aránya, s hogy hányadrésze képezi a személyes kiadásokat, (Fábián Béla: 12 és %%!) akkor megmondhatom, hogy ez országos átlagban 4:91%i-ot tesz ki. (Br. Podmaniczky Endre: Megint megbukott a képviselő úr! — Derültség jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani, hogy küldjem szét azokat a forgalmi adóellenőröket, mert nincs rájuk szükség. A forgalmiadó azon reformjával, amelyet fokozatosan megvalósítunk, amelyre most nem akarok kiterjeszkedni, s amely főleg az átalányozásban áll s abban, hogy a fényűzésiadókat fokozatosan igyekszem a vámoknál és a gyáraknál beszedni, végrehajtom legközelebb a legkisebb forgalmiadót-fizetők mentesítését minden forgalmiadó ellenőrzés alól, a legtörpébbeknek pedig teljes felmentesét. (Élénk helyeslés.) Természetesen ezeknek a konzekvenciája az, hogy a forgalmiadó személyzet is fokozatosan feleslegessé válik. A forgalmiadóhivatalok számát az 1928. évben 362-ről 277-re csökkentettem és most 1766 felfogadott forgalmiadóhivatali munkaerő helyett csupán 1447 van szol gála than * Ezekből 248-at átvett a Társadalombiztosító. Újabb forgalmiadóellenőrt nem nevezek ki, hogy ez által is fokozatosan apadjon azoknak létszáma, mert itt is az az igyekezet vezet, hogyha nem is szimpatikus talán munkakörük, kötelesek azonban azt betölteni és nem vonhatom le azt^ a konzekvenciát, hogy őket ok nélkül az utcára dobjam ós keresetüktől megfosszam. Igenis^ az az igyekezetem, hogy fokozatosan, legalább azok, akiknek megvan a képzettségük, rátermettségük, lassan másutt helyezkedjenek^ el, (Élénk helyeslés.) mert ezt követeli a kormányzati óvatosság, a szociális érzés, amelyet emberekkel, elsősorban tisztviselőkkel szemben soha sem szabad szem elől téveszteni. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy a t. Ház figyelmét ne vegyem tovább igénybe ezzel a kérdéssel és csak arra kérem a t. Házat, hogy amennyire helyes, bölcs, nekem is kedves az, hogy minden szabálytalanságot tudomásomra méltóztatnak hozni akármilyen úton is, méltóztassanak tartózkodni attól, hogy általánosítsanak egyes esetekben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem szolgálja ez a közérdeket, de nem szolgálja az igazságot sem és sértő egy nagy tisztviselői karra, amely tisztességgel, egészségét is feláldozva (Homonnay Tivadar: Csekély fizetésért!), — igaza van Homonnay t. képviselő úrnak — csekély fizetésért, kénytelen teljesíteni kötelességét. Wolff Károly t. képviselő úr a hitelkérdést vetette fel. Úgy látom, ,hogy nagyjában egyetértünk ezen kérdés megítélésében, mert ő is azt mondja, hogy elsősorban a hazai tőkeképződésre kell súlyt helyezni, azt mondja, hogy a hazai tőkeképződést^ kell a kereseti lehetőségek megfelelő fejlesztésével gyorsítani és. hogv ő ugyan fél a külföldi hiteltől, azt kerülendőnek is tartja, amennyire lehet, azonban elismeri, átmenetileg erre a külföldi tőkére igenis, szükségünk van. En nem mondhatok mást, mint amit már többszöri felszólalásomban mondottam: természetesen nem tartom ideálisnak azt. hogy mi külföldi tőkét igénybe vegvünk, de nagy hibának tartanám a külföldi tőkét nem igénybe venni akkor, amikor az igénybe vehető. Mi nem várhatunk, amíg belföldi közgazdaságunk megfelelő belföldi tőkét képez arra a termelési programmra, amely sürgős és égető, s nem tehetjük megvalósítását attól függővé, hogy ez a tőke rendelkezésünkre áll-e vagy sem. Többen felvetették azt a kérdést a közgazdasági miniszter úr előterjesztése kapcsán és különösen Farkas Géza t. kénviselő úr fejtette ezt ki hosszasabban, hogy vájjon helyes-e egyáltalában az, hogy a kormány iparfejlesztési politikát hirdet, mert az ezzel kapcsolatos védővámok annyira megdrágítják a termelést, hogy ezáltal a mezőgazdaság versenykénessége szenved. En nem hiszem, hogy a képviselő úr, akinek ismerem a gondolkozását, a meglevő ipart akarta volna kockára tenni (Ellenmondások a jobboldalon.) azzal, hogy egyszerre a mi mai rendszerünkről térjünk át más rendszerre. Ez távol áll tőle, de úe;y vettem ki, hogy fél, hogy ezen az úton tovább haladunk. Mindenesetre ez a mi legnagyobb közgazdasági kérdésünk. Az egészen kétségtelen, - hogy minden védővámos
